Egy kiállításról készíteni egy fotósorozatot elég egyszerű feladat. (Még ha nálam tehetségesebb képalkotók persze ezt jobb minőségben és netán érdekesebb látásmóddal készítették volna is el.) Beszámolni már körülményesebb, nekem meg aztán különösen. Egyfelől a nemistudoménhanyadik ilyen rendezvény után vagyok (biztosan nem járok messze a száztól), másfelől meg gyártóként és kiállítóként vettem rajta részt, tehát halmazatilag meg van kötve a kezem, hogy véleményt nyilvánítsak. De egyébként is minek tenném, már számtalanszor leírtam, hogy a motivációm e tekintetben igen alacsony.
Viszont egy ilyen rendezvényen azért zajlanak a színfalak mögött is események. Jóféle üzleti sörözések és/vagy vacsorák, de a folyosón megállva is érdekes eszmecserékbe is futhat az ember lépten-nyomon.
Engem minden valószínűség szerint a bristoli látogatás - meg az elmúlt néhány év - legmeglepőbb és legmeghökkentőbb pillanata a Vertere szobájában ért.
Hogy nem tetszettek még sosem hallani erről a "márkáról"? Semmi vész, magam sem voltam ezzel másképp. Csak fényképezőgéppel a kezemben bementem a soron következő szobába, ahol az LCD monitor oldalán mit látok..?! Jé, egy TMS lemezjátszó! És alig, hogy nagy meglepetésemben kicsúszott a számon Alpár felé, hogy
- Jé, egy TMS..! - már követte is egy még nagyobb meglepetés, hiszen a háttal a készülék fölé görnyedő figura nem más, mint...!
- Jé, a Touraj..!!! - és ez is alig hagyta el a szám, jött a baráti megerősítés:
- Yeah, this is me.
- No, de ez most... hogy? És a Roksan?!- kérdeztem.
Nos, Touraj Moghaddam és a Roksan már nem egy és oszthatatlan, ami nekem ott és akkor valami olyasféle paradoxonnak tűnt, mintha azzal szembesülnék, hogy én már nem vagyok a Heed Audio része. De aztán szó szót követett és lassan kibontakoztak a miértek és hogyanok.
Mivel nem szeretnék előreszaladni csak annyit mondanék, hogy engem is magával ragadott egy ennyire impulzív, elképesztően fantáziadús személyiség, aki nem mellékesen a mai hifi (high end) világ egyik legismertebb és legelfogadottabb guruja. Ha nem ismerném lassan negyed százada, talán most azt mondhatnám, hogy "
I think this is the beginning of a beautiful friendship". :) De annál a mi barátságunk sokkal régebbi.
Szóval Alpár már másnap Touraj irodájában ült, biztosan nem véletlenül..:))
Voltak aztán kevésbé meglepetésszerű, ám kellemes és hasznos beszélgetések is. Például a Spendor szobában összefutottunk Phil Swifttel, aki ma személyesen "Mr. Spendor" (bocs, Spencer és Dorothy), azonban valaha avval vált legendává, hogy ő alkotta és a cége gyártotta az Audiolab elektronikákat.
És hirtelen beugrott, hogy bizony ő a Zsolt Audio történet legrégebbi kapcsolata, hiszen az Audiolabbal indult a Zsolt Audio, messze megelőzve az 1987-es nyitást. (Atya ég, nem is lehetek ennyire öreg...) Szóval nem került rossz kezekbe a Spendor (ellentétben jó néhány más angol hangfalgyártóval, akik ma már inkább csak a 'valaha volt british' emblémát viselhetnék) és a cég mai sikere emlékeztet a néhai Audiolab szereplésére.
Persze a legtöbb dolgunk azért csak csak a saját portánk körül akadt. Egyfelől - mint ahogy azt már megemlítettem - a Heed Audio idei szereplését igen nagy figyelem előzte meg. Ebben nem kis szerepet játszott
Phil Hansen, aki nem mellékesen a BADA, illetve egy újonnan alakult nagy szövetség, a Clarity meghatározó személye. Nem vagyok valami nagy marketing-fan, de el kell ismernem, hogy Phil elképzelése a Heed szigetországi prezentálásáról nagyon tetszik. Még azzal együtt is, hogy az én konzervatív(abb) világnézetem néhol már-már túlságosan elferdültnek látja azt, ami brit földön Heed ügyben zajlik. :)
Ugyanakkor be kell látnom, hogy az erősen patrióta britek megnyeréséhez és a szigetországi szerepléshez több kompromisszumra van szükség, mint más nemzetek, országok esetében. Szerencsére a sok jó beszélgetés és a családias hangulat azt engedi sejtetni, hogy ez a páratlan, meglepően nagy időintervallumon átívelő gondolat, ami valamikor a '60-as években a Radfordnál kezdődött, később az Ion Systemsben, ma pedig a Heedban inkarnálódott, jó kezekben van és a folytatás is biztosított! :)
A brit jelenlét persze messze túlmutat a szigetország határain, hiszen az angol nyelvű sajtó sokkal nemzetközibb más nemzeti lapoknál, olvasóinak száma pedig messze meghaladja a más nemzetek sajtóorgánumainak olvasottságát. A bristoli show egyik szervezője a What Hifi?, ami úgy egyébként a világ legnagyobb példányszámban megjelenő nyomtatott sajtóterméke hifi témakörben. (Tudom, sajtó fújj, csak azok az ellenzők, akik nem tulajdonítanak a sajtószereplésnek nagy jelentőséget elárulhatnák, hogy akkor vajon hogy a fenébe jut el az információ a vevőhöz az adott termékről..?)
Végül aztán vasárnap reggel amikor felszálltam a buszra (mert bizony Bristolt Budapestről megközelíteni nem egyszerű manapság, nincs közvetlen járat, és nekünk ilyen átszállással sikerült abszolválni a feladatot) igen elégedett voltam. Amikor pedig Pesten leszállt a repülő, már kifejezetten egy nagyon hasznos rendezvényként könyveltem el ezt a nem is kicsi kiruccanást. Ha pedig még azt is hozzászámolom, hogy jóféle angol ale-eket ittunk, egzotikus afrikai ebédeket ettünk, akkor különösen jó hangulatban hajthatom álomra a fejem. :)
