'Egy nyár fecskét nem csinál'
Vagy mégis?
Ha az ember négy évtizede az audio világ része, négy évtizede szinte minden szakmai gondolata ebben a tárgykörben telt és telik, ha már annyi de annyi mindent megismert, akkor hajlamos azt gondolni, hogy már sok meglepetés nem érheti. Ennyi évtized után egyébként is csökken az a fajta motiváció, ami a dolgok megreformálását illeti. És akkor egyszer csak mégis, szembejön valami. Forgatom, ízelgetem, hallgatgatom, méregetem... és egyre inkább élvezgetem.
És összerakom a legegyszerűbb modellt, amit csak el tudok képzelni. Semmi technokrata háromfejű sárkány, semmi lila ködbe burkolt misztikum, csak egy logikus akusztikai modell, az a bizonyos harmonikus 'fakocka'. Persze benne a négy évtized megismerése, na de akkor is! És most hogyan lesz a hasba akasztó marketing, hogyan lehet ebből a mai kor követelményei szerint "termék", hová lehet ezt például pozícionálni? Ránézésre egy "null acht fünfzehn" darab, van belőle... akármennyi, miközben éppen a negyven év okán tudom, hogy szinte semennyi sincs belőle. Hogyan lehet ezt megmutatni, elmondani, elé tárni a publikumnak? Mert a reprodukció amire képes az nem kivételes, hanem egyedülálló!
Hát... sehogy. Itt van, nekem van, aztán ha majd lesz akit érdekel, ha ő is azt gondolja majd amit én, akkor neki is lehet. Nem precízen kiszámolt konzum termék, mert azt nem is igazán lehet tenni vele. Majd meghallgatod, majd eldöntöd, hogy mit gondolj felőle, aztán majd meglátjuk... Nem, nem olcsó valami, már a hangszórókészlet sem az. (Az egyébként rendelkezésére áll bárkinek.) De nem is elérhetetlen. A produktum sem!
