Zsolt Audio

Képeslap Szingapúrból

2012-01-04T19:10:00.008+01:00

25th Anniversary!

2012-01-01T22:29:00.126+01:00

Tulajdonképpen stílusosan ma kellene Boldog Új Esztendőt kívánnom! Különösen azért, mert ebben az évben ünnepeljük a Zsolt Audio fennállásának 25-ik évfordulóját! Márpedig ez a 2012-es év minden nyomasztó előjelén túl eléggé ünnepi pillanat!

Mi tagadás, így leírva azért rémisztően hosszú időnek tetszik. És visszaemlékezve sem éppen rövid. Volt ebben aztán gazdagon sok minden. Egyszer, nem is annyira régen, mindössze 9 évvel ezelőtt (:)) két részt már megírtam ebből a történetből és egy hifis portálon meg is jelent.* Persze az azóta eltelt 9 évben is sok víz lefolyt a nagy kék folyón. Ma visszatekintve erre a 25 évre már sokkal nyugodtabban, szelídebben gondolok arra a sok buktatóra amin végigmentünk, és persze sokkal inkább a kellemes és szép emlékek maradtak meg, mint a kellemetlen dolgok. Bár ez utóbbiakra is emlékszem azért, sosem árt tanulságként megőrizni azokat is az emlékek vitrinében.
No persze a Zsolt Audio létezése ma már szorosan a Heed Audio függvénye, nem csak szimbiózisban él e két cég, de a Zsolt Audio teljességgel elképzelhetetlen a Heed Audio nélkül.
Egy szó mint száz, idén biztosan többet fogok az elmúlt 25 évvel foglalkozni úgy a blogon mint egyéb helyeken. Biztosan méltón meg is fogjuk ünnepelni ezt az eseményt (mondjuk egy Hotel Korona rendezvénnyel...? :)) és biztosan valamilyen tárgyiasult emléket is állítunk a 25-ik évfordulónak. (Mondjuk egy 'anniversary StandArt' hangfal, netán egy 'anniversary Obelisk'...:))
A pontos dátum egyébként 1987. szeptember 01. volt amikor a Zsolt Audio hivatalos formában megnyitotta annak a bizonyos Alkotmány utcai lakásnak az ajtaját. Akkor jelent meg először a HFM-ban egy hirdetés, hogy egy belvárosicímen azoknak a legendás készülékeknek egy jó része, ami a Magazin "Heted Hét Határ" rovatában addig a legtöbb hifi barátnak valamiféle 'marsbéli krónika' volt csak, az már testközelben látható, hallható.. sőt akár vásárolható is! (Ez utóbbi persze az akkori helyzetre való tekintettel csak némi trükkel, de mégis sokkal elérhetőbben, mint annak előtte bármikor.)
Linn, Naim, Roksan, Exposure, Rega, Manticore, Creek, Mission, Audiolab, Arcam, Spendor, Rogers... a felsorolást a végtelenségig folytathatnám, hiszen szinte szabadon mazsolázhattunk az angol audiofil palettáról (a Zsolt Audio nem titkolt irányultsága egyértelműen a brit audiofil hifi volt). Aztán hamarosan az érdeklődésünk eléggé egy irányba fordult, az Ion Systems erősítőkkel valami olyasmire bukkantunk aminek fényében minden más elektronika szépen elcsendesedett. Az Ion erősítőkhöz pedig megszületett a StandArt hangfalcsalád és ezzel kialakult a "Zsolt Audio mainstream", azaz a Rega, Roksan és Arcam forráskomponensekkel kiegészítve az az irány, ami tulajdonképpen mind a mai napig változatlanul az, ami. Igaz, ezért nagyon sokat küzdöttünk és bizony nem kis árat fizettünk, de ma mégis úgy érzem, megérte.
Szóval lesz mit ünnepelni idén, majd persze ha eljön az ideje az év második (harmadik) felében (harmadában), meg aztán addig még sok tennivaló is van! Hiszen azokat az 'anniversary' termékeket meg is kell még alkotni! :)

*Ma újraolvasva azt a két fejezetet (I. és II.) magam is meglepődtem, hogy sem 25, sem 9 év óta mennyire nem javult a helyzet, bár inkább tovább romlott. Természetesen nem a hifire, sokkal inkább az országban uralkodó morális állapotokra gondolok. Talán nem véletlen, hogy a III. rész meg sem jelent az adott portálon, sőt nem is sokkal később teljes egészében hátat fordítottam mindenféle fórumozásnak. De ez egy más történet, bizonyos értelemben nem egy hifi-blog tárgykörébe tartozik...:(

Happy New 'Year of the Dragon'!

2011-12-31T21:45:00.001+01:00

A kínai horoszkóp szerint jövőre a sárkány éve lesz, 2012. Titokzatos, és mindenki számára szinte kiszámíthatatlan év. Mármint a kínai horoszkóp szerint.

Az elmúlt év - a 2011-es - azonban már senki számára nem kiszámíthatatlan és titokzatos. Azon már nagyon is a maga nyilvánvalóságaival vagyunk túl. Én a magam részéről 2011-re azt mondanám, hogy fura év volt. Leginkább a hullámvasúthoz hasonlatos. És bár attól tartok, hogy a jövő év sem lesz kiszámíthatóbb - innen nézve most nagyon nem - ilyenkor mégis az ember természetesen Boldog Új Évet kíván!

Szünidő - szorgalmi feladatokkal és ínyencségekkel

2011-12-30T19:20:00.117+01:00

Az elmúlt negyed év, különösen az év vége igazán hajtós volt. Sok pszichés stressz is nehezítette ezt az időszakot, de minden jó ha a vége jó, az ünnepre eléggé egyenesbe kerültek a dolgok! Igazán jól esett hát 23-án letenni a lantot és végre egy icipicit lazítani. Ennek a lazításnak része azonban, hogy, a munkámmal kapcsolatos elmaradásra is tudok ilyenkor több figyelmet fordítani. Azért ez persze a munkának messze a kellemesebbik fele, nem vitás! :)
Egy része afféle szorgalmi feladat.

A helyzet az, hogy nálam a 'számítógépes zenelejátszás' fogalma még mind a mai napig a kötelező tananyaghoz, pontosabban annak is a kevésbé preferált tantárgyaihoz tartozik. Ámde a jó tanulmányi eredmény érdekében kénytelen az ember ezeket a tantárgyakat is komolyan venni, sőt szorgalmi feladatot vállalni. Aztán olykor olykor ezek a feladatok egészen élvezetessé válnak és kiderül, hogy a szubjektíve nem preferált témakör is az ember okulására szolgál, mi több még apróbb meglepetéseket is jelenthet. Például itt is kiderülhet, hogy eddig esetleg rossz tankönyvet forgattunk, nem csoda hát, ha az egyébként jó kérdésekre sehogy nem kaptunk választ. Így néhány nap után azonban ennél részletesebben nem feszegetném ezt a kérdést, még ha ez most kicsit ködösen is hangzik így.

Aztán végre szakíthattam, szakíthatok időt olyasmire ami már kezd nem kicsit a körmömre égni. Volna itt néhány elég lényeges hangsugárzó projekt, már csak annak okán is, hogy a polcon türelmetlenül várakoznak izgalmasabbnál izgalmasabb hangszórók.

Jó ideje várakozik már egy részük, az idő előrehaladtával még gyűlnek is, éppen ideje, hogy nekiduráljam magam a tervezésnek, fejlesztésnek. Nár csak azért is, mert igazándiból ez az a terep, ahol én magam a leginkább otthon érzem magam.
Vannak köztük drágák és nem annyira drágák, vannak köztük nagyon konvencionális és nem annyira konvencionális darabok, mindenesetre a puding próbája az evés, ki kell őket próbálni. (A fotók itt tényleg csak illusztrációk, hasra ütés szerűen néhány modell a több tucatnyiból.)
Helye pedig többfélének is lenne, hiszen nyílt titok, hogy meg kell szülessen az Envoy-utód, de talán az sem volna nagy probléma, ha az Enigmának születne egy bátyja... (Félreértések elkerülése végett, az Envoy és az Enigma sosem voltak közelebbi rokonok mint unokatestvérek. És még további félreértések elkerülése végett én itt most nem a Heed Audio terveiről beszélek, hanem csak hangosan gondolkodom! :))
Sőt van itt egy mellékvágány is, ami viszont csak és kizárólag a Zsolt Audiohoz kötődik, merthogy egy igen szép kerek évforduló közeledik! Márpedig ez azt is jelentheti, hogy "megerőszakolva" magam (:)), szülessen egy nagyon is konvencionális állódoboz. Ez az egyébként egyáltalán nem elhanyagolható "mellékvágány" is műsoron van, sőt itt már prototípus szinten vannak is kísérletezgetések.

A Mikulás azonban idén nagyon bőkezű volt, és igazi ínyencségekkel is megrakta a puttonyát! Olyasmiket rakott abba a puttonyba, amik - különösen így az ünnepek hangulatában - igencsak elhomályosítanak minden mást. (Na jó, van ami már kicsit régebb óta nálam várakozik...) De azt hiszem, ezt a fotót látva senki számára nem szorul magyarázatra a dolog ínyencség volta! :)

Minderről bizonyára szolgálok majd bővebb élménybeszámolóval, de most egyelőre "csak" élvezkedem...:)

Áldott és Boldog Karácsonyi Ünnepet Kívánok!

2011-12-24T08:45:00.000+01:00

Black & White

2011-12-23T21:10:00.003+01:00

Minap reggel ültem a szobámban és éppen nagyon bámultam ki a fejemből egy kávéval a kezemben. Közben pedig egy fehér előlapos Obelisk Si bámult vissza rám, merthogy ugye olyan is van már...

És bár az új Si több ponton is markánsan eltér az elődjétől, sem mint csak az előlap színében, én mégis egy kicsit szomorú vagyok.
Igaz, kapott egy optimális digitális bejáratot, ami fontos volt, hiszen eredetileg sem a csatlakozás, sem a tápellátás tekintetében nem egy D/A kártyára, hanem egy phono-előerősítőre lett tervezve. Igaz, kapott egy igazán nagy ráhagyással túlméretezett tápszűrést, ez már nincs "kihegyezve" mint az 'előd' verzióban, bár sok gond azért ott sem volt vele. Igaz, kapott egy olyan új NYÁK lemezt, ami a végfoka esetében az eddigi áramértékek akár négyszeresét is képes probléma nélkül kezelni, és ennek bizony az X2 tápegység fényében komoly szerep jut. Igaz, megkapta az előfok hangerőszabályzó paneljét, így itt már a "mute" funkcióra is lehetőség van. Igaz, mindennek tekintetében nem csak mért paraméterei, de auditív tulajdonságai is javulást mutatnak - talán nem is csak marginálisat az elmúlt néhány hónap visszajelzéseiből leszűrve.
De én mégis picit szomorú vagyok. Mert nagyon közel áll a szívemhez, amikor akár egy évtized távlatából is egy termék az, sőt pont ugyan az, mint volt egy évtizeddel ezelőtt. Mint például a Quasar phono előerősítő. Nekem még egy olyan "változás", mint a fehér előlap - ami nyilvánvalóan nem befolyásol semmit a készülék (hang)minőségét tekintve - is éppen elég emészteni való. Tudom, nem ilyen világban élünk. Még, hogy évtizednyi változatlanság? Hiszen aki nem újít meg egy terméket évente, az halott. Sőt félévente! A nagy és konzumcégek a marketing miatt, a kicsik meg eleve kénytelenek "újítani", hiszen az egyedi gyártás szinte kizárja két széria egymás azonos követését. (Még kisebbeknél ez két egyforma készülékre értendő...:))
De én akkor is szomorú vagyok, hiszen fél évtizedig az Obelisk Si úgy készült, hogy egy első sorozatból egy példányt és egy néhány hónappal ezelőttit nyugodtan egymás mellé lehet tenni - azok igazi egypetéjű ikrek! Én azonban már csak olyan maradi vagyok, hogy hiszek az érték áll(and)óságában.
És szomorú vagyok, mert bár az Obelisk család időközben egy átfogó és nagyon széleskörű igényt kielégítő elektronika családdá nőtte ki magát, az Si valahol mindig az "A" bizonyos darab marad.
Hogy lehet e egy erősítő olyan domináns és meghatározó modell, mint a '80-as években volt néhány, erre mindannyian tudjuk a választ, nem. Mégis úgy érzem, hogy az Obelisk Si külföldön - és egy picit belföldön is - valamiféle kult-dominanciát azért kiharcolt magának.
És bár remélem, hogy ez persze nem fog csorbát szenvedni az "upgrade" modell miatt, én magamban azért csak csak egy picit szomorú vagyok... :)

Egyébként pedig eszembe jutott egy régi történet még a '80-as évek elejéről.

A Rega akkor mindösszesen egyetlen készüléket gyártott, a Planar 3 lemezjátszót az RB300-as hangkarral. (Na jó, már a Planar 2 is létezett az RB250-nel, de arról mindenki tudta, hogy az mi és miért! :)) És egyre erősebben noszogatták Roy Gandyt, hogy ugyan már, mikor rukkol elő egy új fejlesztéssel? Erre aztán ő kihozta a zöld színű Planar 3-at, majd minden évben egy új színt (sárga, fehér és az a rettenetes rózsaszín-lila!:)) Mondván, új fejlesztés..:)

Mint fent írtam, az új Si legkevésbé fontos "upgrade"-je az előlap színe - meg aztán ilyesfajta "arroganciára" én nem is lennék képes - de sokszor olyan jó volna, ha a fejlesztés ma is kimerül(het)ne ennyiben... :)

Mikulás Nap

2011-11-28T11:19:00.025+01:00

Bár mostanában úgy az AP Klub élete mint a blog egy kicsit inaktív volt, itt a remek alkalom, hogy a stresszes és embert próbáló hétköznapok után kikapcsolódjunk kicsit!

Tehát akinek kedve és ideje van egy kis csevegésre, zenehallgatásra és/vagy egy pohár meleg italra vágyik, őt szeretettel várjuk december 10-én szombaton 10 órától! Lehet hozni családtagot, barátot és ismerőst. És persze lehet hozni kedvenc zenéket is akár, bármiféle formátumban. (Valamiért azonban a társaság a legtöbbször a 30 cm átmérőjű fekete színű korongokat szokta a leginkább preferálni...:))

Twist in my sobriety

2011-11-16T20:07:00.683+01:00

Ez most itt egy, az idő kusza ösvényein eltévedt írás. Merthogy gazdagon benne járunk már a decemberben, a blogmotor mégis egy korábbi, novemberi dátumra teszi ezt a bejegyzést. Ez azon egyszerű oknál fogva van így, mivel még november 16-án nyitottam, címet is adtam neki, de mégsem írtam meg. Valahogy nem jött lendületből az írás, így aztán nem is volt mit közzé tenni persze. Pedig ez a blog 200-ik bejegyzése, gondoltam írok valami frappánsat. Na, talán éppen ezért sem jött össze. Csak a címe.
Aztán úrrá lett rajtam a fáradság - nem csoda, ez az év vége teljesen lestrapált - és esténként hazajőve örültem, ha végre nyugodtan leülhettem és egy pohár sörrel a kezemben hátradőlve zenét hallgat(hat)tam. A legkevésbé sem volt kedvem ilyenkor "kütyüzni", újabb stresszhelyzetet teremteni, sokkal inkább oldani kívántam a napközben felgyűlt feszültséget. És arra a zene kiváló - talán a legkiválóbb!. Szóval leginkább csak ültem és zenét hallgattam. Ámde ebből új blogbejegyzés nemigen születik.

És ahogy egyre több zenét hallgattam/hallgatok, egyre kevésbé járnak a gondolataim a technika körül. Paradox?
Nem is tudom. Ezt az írást olvasva az jutott eszembe (és talán ezért is jelentetem meg így visszamenőleg ezt a bejegyzést, mert akkor november közepén valami nagyon hasonló motoszkált az agyamban), hogy nem csak az én fejemben születnek "rebellis" gondolatok.

Tehát ez az élethelyzet a blogírást tekintve kontraproduktív. Mert hát ahhoz mindig valami frisset, újat kell(ene) találni, átélni, megmutatni, hiszen a legtöbb hifi barát nem megérkezni szeretne, hanem úton lenni! Márpedig nálam lassan egy éve mozdulatlanul állnak a készülékek (a kis szobában felállítottam egy rendszert, hogy majd ott "okoskodom" hifi ügyben, netán csereberélgetem a komponenseket, de a gyerekek ágya újra kitúrta.. no meg valahogy a motivációm is erős lankadásnak indult:)) Mi több, ez a rendszer* sem nem ezoterikusan drága (ez persze relatív fogalom, tudom) sem nem hordoz semmiféle olyan maníros vagy 4D-s tulajdonságot, amivel hobbisták szemében igazolni lehetne legalitását. Ez egy "rossz hifi", már abban az értelemben, ahogy azt az idézett írás is említi.

Nem csoda hát, ha elgondolkodtató csavar a fejemben ez, hiszen hifi esztétaként (még ha botcsinálta is, bár ki nem az e szerepben?) nem kicsit okoz nehézséget, ha elveszítem a motivációmat (akár átmenetileg is) a téma iránt úgy általában.Mármint technikai értelemben.
Azonban erősen bízom benne, hogy éppen a rendszer "rossz hifi" volta adhat majd további lökést. Mert bár már régóta taposom ezt az utat, ezt a más utat, mégis néha jól jön a felismerés, hogy bizony ez az ösvény máshová visz. Az "új" úti cél pedig lehet, hogy semmivel sem kevésbé izgalmas és érdekes kihívásokat hordoz, csak talán a technikát más aspektusból kell beilleszteni ebbe az elképzelésbe.

Lehet, hogy nem csak a fáradság és a sok zenehallgatás, de ennek a felismerésnek az utóbbi időben történt nagyon erős előtérbe kerülése is oka a kicsit "hallgatag" blog(nem)írásomnak--? :)

*A rendszer illetően én mindig abban a tévhitben élek, hogy az nyilvánvaló és közismert, hiszen akik a blogot nyomon követik, azok bizonyosan tisztában vannak vele. De aztán magam is belátom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Így tehát e rendszer tényszerűen: Roksan Xerxes 20/Artemiz/Heed ZENE - Heed Quasar/Obelisk PX - Heed Obelisk DT- Ion Systems FMT1 - Heed Obelisk PRE - Heed Obelisk PM - Heed Enigma 3SE.

Obelisk Si vs. Obelisk Si - egy hosszú hétvége képekben

2011-11-02T23:03:00.041+01:00

Őszi óraátállítás

2011-10-31T20:34:00.110+01:00

Az őszi óraátállítás egyik velejárója, hogy reggel az ember egy órával tovább alhat. Avagy ha a belső, biológiai órája nem áll át ilyen hirtelen, akkor korán kel és élvezheti a gyönyörű őszi reggel fényeit. Így jártam tegnap és gondoltam, hogy teszek a környékben egy kis sétát.

Hazaérve pedig kedvem támadt egy kis "rendrakáshoz". Úgy mentális mint fizikai értelemben. És mert a Google (Blogspot, Gmail) is éppen arculatot vált, gondoltam a saját blogomat is felfrissítem kicsit, hozzáidomítom a megjelenést a takarítás utáni állapothoz. Na persze csak olyan Heed-módra, tehát evolúció és nem revolúció. (Bevallom, hogy a felület felkínált mindenféle nagyon modern dizájnt, de én egyelőre azokhoz túlságosan konzervatív vagyok.) Természetesen minden régi bejegyzés elérhető továbbra is. Ami pedig a mentális "rendrakást" illeti, az inkább a jövőre vonatkozik, majd idővel elválik, hogy hogyan sikerült. :)

Őszi Heerlevél

2011-10-20T18:33:00.007+02:00

Idén eléggé az év végére csúszott azoknak a Heed fejlesztéseknek a befejezése, amikről a hírek már év közben kiszivárogtak - és kicsit korábbra voltak várhatóak - de ahogy megfigyeltem, ez nem egyedi Heed jelenség, Elég csak néhány nagynevű és piacvezető angol márkára gondolni, hogy például a PFM-n milyen korai stádiumban boncolgatják egy-egy várható termék mibenlétét.
Akik egyébként rendszeresen látogatói az AP Klubnapoknak azért nagyjából képben voltak, meg aztán itt a blogon is történt egy-két korai elszólás. Most viszont már a partnereink is éppen megkapták, megkapják az új "Heed newsletter"-t, így itt is összefoglalhatom, hogy melyek az új termékek, amik most már teljes "harci díszben" piac-érettek.
Az idei év talán legfontosabb fejlesztése és újdonsága a "CanAmp Reference", azaz a Canalot fejhallgató erősítő.

A Canalot nem rendelkezik belső tápegységgel, így a Quasar phono előerősítőhöz hasonlóan a Q-PSU-val együtt alkot egy kétdobozos szettet. Persze igazán "hardliner" fejhallgatósok tehetnek egy próbát az Obelisk PX tápegységgel is, sok mosolyt tud az ember arcára csalni...:)
Felépítését tekintve annyiban hasonlít a CanAmpra, hogy ez is dual mono, tisztán A-osztályú és együtemű készülék, azonban ezzel a hasonlatosságok sora véget is ér. A Canalot a már bevált Heed hagyományokhoz hasonlatosan nem DC csatolt kimenetű, a végfoka pedig stabil tápfeszültségről üzemel! (Ezért is a méretéhez képest hatalmas tápegység és hűtés igény.) Nyugalmi áram beállításai lehetővé teszik, hogy ideálisan hajtson meg akár két, párhuzamosan működő 32 Ohmos fejhallgatót is - leadott teljesítménye több mind duplája a CanAmp-nak!

Rendelkezik belső DAC kártya opcióval, így a Dactil kártyák bármelyike (V1.0 és V1.2) ideálisan használható és digitális műsorforrásról közvetlenül táplálható. Igaz, csatlakozóként csak egy 75 Ohmos koax S/PDIF található rajta, de külső USB/S/PDIF átalakítóval közvetlenül számítógépről is megy. (Az aszinkron 24/192 USB illesztőkártya elérhető lesz külső dobozként is! - na tessék, már megint egy még szériában nem kapható készülékről beszélek...:))

A Dactil kártyák felhasználhatósága a jövőben egy újabb opcióval bővül, itt van ugyanis a Dactilus 3, azaz az USB bemenetes Dactilus D/A konverter. Ám ez a készülék nem csak az USB bemenetet kínálja plusszként elődjéhez képest (természetesen ez is kártyás rendszerű, a jelenlegi USB1.1, azaz 16bit/48kHz opciót a későbbiekben hamarosan követi a fent említett aszinkron 24/192 kártya), hanem a Dactilus 3 már rendelkezik egy analóg buffer-erősítő fokozattal, az Obelisk DA-ban és előfokban alkalmazott topológiát követve, így biztosítva alacsony kimeneti impedanciát és magas kimeneti feszültséget. A Dactilus 3 már sokkal kevésbé rendszerfüggő produktum mint elődje, szinte bármilyen erősítőfokozat előtt ideálisan használható.

A Dactilus 3 alap verzióban az s-PSU tápegységgel kapható, de természetesen az ő ideális tápegysége is a Q-PSU - nem is beszélve az Obelisk PX-ről - még ha ez utóbbi elég bizarr felállásnak is hangzik!

Az új készülékek sorában pedig egy igazán "evolution, not revolution" következik, mégpedig az új Obelisk Si integrált erősítő.

5 év után ez a készülék is kap(ott) egy ráncfelvarrást, ám ez a változás messze több, mint puszta "face-lift". Több kicsi "apróságból" áll a változás, amik önmagukban sem elhanyagolhatóak, de együtt szinte egy más ligába emelik az Obelisk Si-t. Menjünk sorba.
- a tápegység megnövelése az élettartam és a kimenő áram emelése miatt
- új, kétoldalas NYÁK, négyszeres fóliavastagsággal, lerövidített nagyáramú jelutakkal.
- ideális S/PDIF digitális bemenet kialakítása
- ideális tápellátás a Dactil kártya számára
- új, jobb impulzusátvitelű teljesítménytranzisztorok
- alacsony(abb) zajú toroid transzformátor (Airlink)
- A PRE hangerőszabályzó panelje (mute funkció)

Ez az erősítő igazi kistestvére lett az "Obelisk Reference" rendszernek, azaz a PRE/PX/PM szettnek, a külső X2 táp "upgrade"-je pedig még inkább előrelépést jelent az új NYÁK technológia révén. Külsejében is egységesedik az Obelisk család, akik pedig figyelmesen követték a blogot és/vagy egynémely külföldi fórumot, azok már találkozhattak ezzel az "új" Obeliskkel, hiszen a nyár vége óta Angliában már az új dizájn kapható.

És ha már evolúcióról beszélünk, akkor legalább ennyire fontos állomásához érkezett egy másik termékünk is, az Enigma. Ez a több mint 10 éve a Heed Audio programjában lévő hangsugárzó sok-sok apró fejlesztés, fejlődés után most érkezett el oda, hogy megjelenik a Heed Audio termékpalettáján nem csak idehaza, hanem a partnereinknél is, mint termék. Egy apró változás okán - a négyzet alakú magassugárzó előlap kerek lett a Morel programban, szerencsére minden más tekintetben maradt változatlanul ugyan az a hangszóró - elkereszteltük ezt a mostani változatot MkV-nek.

Az Enigma 5 gyakorlatilag minden más paraméterében megegyezik az Enigma 3SE modellel. (Tehát mielőtt az Enigma tulajdonosok ostromolni kezdenének az "upgrade" lehetősége után érdeklődve, megnyugtatnám őket, hogy az idei Enigma vásárlóink már valójában az MkV modellt birtokolják, igaz még a régi kivágású magassugárzóval.) Kivitelében 5 féle furnér (juhar - amerikai dió - cseresznye - wenge - diógyökér) és hamarosan magasfényű fehér és fekete lakkal rendelhető. Egyébként a készlet erejéig még kapható az Enigma 3SE és ez azért nagyon jó hír, mert az Enigma 5 árát is "köti" az illendőség, azaz van neki egy RRP ára szerte a világban és az 2800€, ettől pedig jelentősen idehaza sem illik eltérni, ugye... A 3SE modell viszont még kapható a régi áron, azaz...

...azaz a végére hagytam a rossz hírt. Mindenki tudja, hogy az elmúlt hetekben a forint szép lassan leértékelődött, és jelenleg stabilan 300HUF/€ középárfolyamon vesztegel. A hírek szerint ha ez valamerre mozdul, akkor az bizony nem a hazai fizetőeszköz erősödésének irányába fog mutatni. Azaz mi sem ússzuk meg az áremelést, hiszen bármennyire is hazai gyártású termékekről van szó, részben az import beszállítói háttér (közvetlenül és közvetve legalább 70%), részben a költségek drasztikus növekedése ezt kényszerűvé teszi. Ugyanakkor van egy kis játékterünk, tehát a jelenleg forgalomban lévő termékek (Például a "kifutó" Obelisk Si, az X2 tápegység vagy az Enigma 3SE) árát egyelőre nem változtatjuk! Az új Si pedig - az Enigma 5-höz hasonlóan és szintén az RRP árakat követve - a PRE/PS árszintjére emelkedik, így azért a régi Si tulajdonosoknak sem kell szomorkodniuk, bizony az új változat jelentősen drágul.

Úton a Heed Audio - ATC, Szeged

2011-10-09T21:07:00.000+02:00

Tegnap egy nagyon kellemes kirándulást tettem. Úgy a szó valódi, mint átvitt értelmében. Merthogy Szegedre utaztam az ATC-hez, de nem csak fizikai értelemben kirándultam oda, hiszen 12 éve, hogy a Heed/Zsolt Audioval én idehaza semmiféle rendezvényen vagy kiállításon nem szerepeltem. Igaz, nemzetközileg szinte már rutin a legkülönfélébb kiállításokon és bemutatókon való részvétel, továbbá a honi audios közönséggel is elég intenzív a kapcsolatom az AP Klub révén, ámde azért ez utóbbi esetben a helyszín és a személyem biztos, hogy jelent valamiféle szelekciót. Nem is beszélve arról, hogy oda hozzám jönnek látogatóba, ide most viszont én mentem vendégségbe.
Nem bántam meg ezt a kiruccanást, sőt! Egy nagyon jó hangulatú, nyílt és hasznos nap volt. Újfent csak köszönet a házigazdának - és mindenkinek, aki megtisztelte jelenlétével ezt a bemutatót!

Túl azon, hogy jól éreztem magam és talán a közönség számára sem volt teljesen haszontalan ez a nap, lehetőség adódott, hogy a Heed 10 éves évfordulójára szánt néhány termékünket "ősbemutassuk".

Bár ezeket a produktumokat (elsősorban a Bee hangfalat) egészen más körülmények közé gondolom optimálisnak (kifejezetten kisebb helyiségekbe való), soha nem voltam mentegetőző alkat. és szerintem a legtöbbeknek ebben a nagy és erősen csillapított (máskülönben jó akusztikájú) szobában is átjött a lényeg.
És, hogy hagyott némi kívánnivalót azért a dolog? Még szép, hogy hagyott! Ez a darabonként 49 ezer forintba kerülő összeállítás (kivétel a forrás) nem arra született, hogy az utolsó leheletnyi finomságot, a legeldugottabb mikrorészletet közvetítse egy, a számára eleve túlméretezett környezetben. Ám így is megmutatta azt amire szántam, szántuk - és mint már említettem úgy tűnt, hogy ez a legtöbbeknek nagyon is érthető és hallható volt.

Nagyon jó beszélgetések zajlottak, nagyon örültem, hogy a nem kis létszámú közönségből sokan nagyon is interaktívvá tették ezt a napot! Jó volt tapasztalni, hogy létezik még kollegiaritás, jól megférhet és elférhet egymás mellett számos nézet, ízlés, ideológia, hang és szakmabeli ember.
Ja, és volt jó kávé, nagyon jó szendvicsek (elképesztő mennyiségben), nagyszerű pogácsa (megint csak a házigazdát dicsérendő) - és talán egy kicsit kevés volt a "bubis" víz. :)

Azt hiszem az ilyen és ehhez hasonló rendezvényekre nagyon nagy szüksége lenne az audio szakmának. Mert ezeken az összejöveteleken találkozik igazán a kínálati és a keresleti oldal, vagy ami még fontosabb, maguk az emberek. Itt nincs a kiállítás(ok) manírokkal és kötelező begombolkozással nehezített légköre. Itt olyan 'egyívásúak' vagyunk, beszélgetünk és (talán) tényleg figyelünk is a másikra, egymásra.
Lehet persze az is, hogy naiv vagyok, hiszen a high end audio azt (is) jelentheti, hogy hierarchia van, amiben ki fent és ki lent helyezkedik el, a lent pedig a kérdések nélküli elfogadás státusza..?!
Én mindenesetre addig is jól éreztem és érzem magam az ilyen és ehhez hasonló találkozókon, ahol nem csak megmutathatom magam, de a sok jó kérdés révén sokat tanulok és gondolkodom.

Bee. Bee, Beeeeee...!

2011-10-07T18:59:00.053+02:00

Itt van, megérkezett! Kicsit ugyan megkésve - legalábbis az eredetileg megszellőztetett határidőhöz képest - de most már fogható, hallgatható és ami a legfontosabb, hogy haza is vihető! :)

Kétféle színben és azon belül kétféle kivitelben létezik. Fehér, amin fekete hangszóróselyem van és fekete, amin tört fehér hangszóróselyem van. (Apropó, ez egy olyan hangfal, amiről nem (!) lehet eltávolítani a hangszóróselymet!). Mindkét színből létezik magasfényű és selyem fényű változat.
A Bee-t egyébként alapvetően nem túl nagy méretű (10-15 nm alapterületű) szobákba gondoljuk optimálisnak és szinte mindenfajta erősítőhöz, lévén az impedanciája inkább 12 Ohm (sehol nem esik 10 Ohm alá), továbbá un. csillapított doboz, ez lehetővé teszi, hogy az elhelyezésre a lehető legkevésbé legyen érzékeny.

Mi azért persze bizonyosan valamilyen Heed rendszerbe fogjuk leginkább ajánlani, mondjuk például egy Luna/Canopus összeállításba. És ha már Luna/Canopus, akkor iziben itt az alkalom, hogy ezekkel a kis komponensekkel megemlékezzünk arról, hogy 10 éves a Heed Audio! (No nem a márkanév, mert az mindjárt 20 éves lesz, hanem a cég.) És ha már "10th Anniversary", akkor úgy stílusos, hogy ezekből a komponensekből felkínáljunk 10-10 darabot szülinapi meglepetésként!

Ezt a 10-10 darabot csak és kizárólag magyar vásárlóink részére, sőt névre szólóan adjuk el! És bár a nagyvilágban az a szokásos, hogy az efféle "anniversary", "limited edition" vagy "special edition" kiadványokat a szériához képest jelentősen magasabb áron értékesítik, mi úgy gondoltuk, hogy épp fordítva teszünk. Azaz ezt a 10-10 darabot (párt) mindösszesen 49 ezer forintért bocsátjuk a leendő tulajdonosaik rendelkezésére!

Tehát az első 10 jelentkező kevesebb mint 250 ezer forintért hazavihet egy több mint 2000 €-s rendszert!(És ők majd azt mondhatják a többieknek, hogy bi-bi-bííííííííííí...! :))

Heed Audio Szegeden az ATC-nél!

2011-09-26T21:34:00.001+02:00

Ahogy arról még májusban szó volt, meghívást kaptunk Szegedre az ATC bemutatótermébe. Akkor a hirtelen beköszöntött nyárnak köszönhetően az érdeklődés csekély volt és közös megegyezéssel október 8-ára halasztottuk ezt a rendezvényt.

Bár e meghívó elsősorban az AVX Fórum tagjainak szól, természetesen az AP Klubtagokat is szívesen látjuk, látják a házigazdák. A rendezvény célja egyébként elsősorban éppen az, hogy az itthon legnagyobb taglétszámmal rendelkező fórum tagjai hiteles információt kapjanak a Heed termékekkel kapcsolatban. Magam nem lévén jelenleg egyetlen fórumnak sem aktív szereplője (regisztrálva többfelé vagyok, de távol tartom magam minden fórum napi életétől), továbbá semmiféle hazai hifi(s) rendezvényen, kiállításon nem veszek részt, így a fél- avagy dezinformációkon alapuló híreket sokszor nem tudom követni .Remélem ez a hétvége sok ilyen "chinese whispers"-t eloszlat. (Vagy épp megerősít, de akkor mindannyian biztosak lehetünk benne, hogy a forrás hiteles volt! :))

Úton a Heed Audio - Anglia, Devon

2011-09-20T19:09:00.125+02:00

Most egy kicsit "csalok". Ugyanis egy olyan eseményről számolok be, ahol nem voltam (nem voltunk) személyesen jelen. Ámde egy hozzánk közel álló személy* jelen volt, továbbá magam is jártam tavaly itt és bizton állítom, hogy kevés annyira nyitott, felkészült és hiteles kereskedővel találkoztam mostanában mint Mike&Caroline, az Audio Destination tulajdonosai. Persze mi mást is mondhatnék és gondolhatnék róluk, amikor a weboldaluk vastag piros betűvel így kezdődik? :)

"Audio Destination have just been appointed as a Heed Audio Premier Dealer and are pleased to be show casing the complete range of this great sounding product.
Superb peformance at a more than reasonable cost."

Szóval ha nem is személyes élmény alapján, de hiteles résztvevő élménybeszámolójára alapozva veszem a bátorságot, és megemlítem ezt a rendezvényt, ami egyébként "mindössze" egy nyitott hétvége volt, tehát nem egy kiállítás, "csak" egy olyan valami, mint mondjuk egy AP Klub nap a Heed Audioban.

Ámde éppen ezek a meghitt és családias összejövetelek a legjobbak. Ilyen körülmények között lehet a legalaposabban megismerni, meghallgatni készülékeket.

Ilyenkor lehet a legjobbakat beszélgetni, megismerni gyártók, tervezők és/vagy kereskedők filozófiáit és gondolatait, amit aztán a jelenlévők rögtön meg is vitathatnak. Mert ez így igazán interaktív. Épp ezért egy "nyílt nap" nem csak a közönségnek, de a másik oldalnak, azaz nekünk gyártóknak (és kereskedőknek) is rengeteg tanulsággal szolgál.

Persze természetesen a lelkes hangulatban megmosolyogni való vélemények is elhangozhatnak...

"The best part was when we drove the biggest KEF 207/2 reference speakers with just an Si and X2 and it sounded much better than the most expensive '.........' monoblock system! Okay, it didn’t go quite as loud, but it played music! The guys from KEF were completely shocked!" (A kipontozott részre én nem írom be a márkát, de a fotóról aki akarja, kisilabizálhatja.)

Még szerencse, hogy aztán ki-ki hazamenve elolvassa a megfelelő hifi újságokat, megnézi az árcédulákat, kikéri a barátok véleményét - és minden helyreáll. Hiszen biztosan nem megfelelő volt a kábelezés, rossz volt a lemezválasztás, de ami a legfontosabb, hogy egy töredékárú készülék eleve nem lehet olyan jó mint egy drága, ha valaki pedig mégse így hallaná, akkor tanuljon meg hallani, na!
:)))

U.i.: Ha netán a fotókon valaki olyan Heed termékeket lát amiket eddig nem látott, netán olyat amit alig ismer fel, akkor megnyugtatom, hogy semmi baj nincs, csak Angliában egy kicsit előbb kerül(t) forgalomba néhány új kivitel.

* A fotók és a beszámoló Richard Hay-től származnak.

Éteri IONizáció

2011-09-17T22:46:00.074+02:00

Mostanában nem sok rádióműsort hallgattam . Így jött ki a lépés. Ám éppen Svájcban ragadott magával az élmény, méghozzá az autóban ülve. És akkor eszembe jutott, hogy Zoli barátom az évadnyitó napján meglepett, megszerzett egy rég vadászott készüléket, mégpedig egy Ion Systems FMT1 tunert.

Nem, mintha a NAD 4020 tunerrel sok problémám lett volna. Mondjuk a küllemét nem igazán kedveltem, de a hangjával elégedett voltam. Teljesen minimalista volta sem zavart, egyetlen adót hallgatok, mégpedig a Bartókot, azaz az FM105.3-at. De az ION tuner csábított, amit azt hiszem, nem igazán kell magyaráznom, hogy miért is.
Szóval ma eszembe jutott, hazahoztam és bekötöttem. Mint elődje, ez is csak egy darab dróttal megy antenna gyanánt, viszont itt Lőrincen a domb tetején ez több mint elégséges. Talán egy tetőantennával még tovább lehetne csiszolgatni, de így is zajmentes és stabil vételt biztosít.
És (szerintem) gyönyörű készülék!

Éppen Dvorák Csellóversenyét hallgatom (Pierre Fournier, Széll György/Berlini Filh., 1962), zseniális! Azt hiszem, a következő napokban megint kicsit nagyobb figyelmet fogok fordítani erre a műsorforrásra, már csak azért is, mert rémisztő híreket lehet hallani az MR3 háza tájáról. :( Például olyanokat, hogy "popularizálni" szeretnék ezt az adót is. Tehát ki kell használni, amíg még lehet!
Amikor egyébként ilyen előadást hallok eszembe jut, hogy be kéne üzemelni valamelyik évek óta porosodó magnómat, mondjuk a Nakamichi LX5-öt és meg kellene örökíteni ezeket a kivételes felvételeket. Persze tudom, ezek is már mind digitalizáltak, akár egy jobb CD íróval is megoldhatnám a feladatot, de azért mégis más a 'feeling', ugye...:)

Tartok tőle azonban, hogy amíg a tuner még jó szolgálatot tesz (egy darabig), a magnó már megmarad relikviának, kedves emléknek. Elmúlt az a kor amikor a rádióműsorokat vadászva, remegő kézzel a "pause" gomb felett vártuk a pillanatot, hogy le ne maradjunk egy-egy kedves zenedarab rögzítésének lehetőségéről. Ez már egy más világ, és máshogy is fogyasztjuk el azt. A magnó még a magamfajta, erősen konzervatív audiofülnek is inkább már csak ipari és/vagy személyes emlék, kortörténeti lenyomat.

Úton a Heed Audio - Zürich

2011-09-16T20:20:00.001+02:00

Ez az idény bizony sűrűn kezdődik! Még szinte tombol a nyár, de szeptemberben már két fontos kiállításon is szerepelnek a Heed termékek. Elsőként a zürichi CE Expo-n, és itt személyesen is képviseltük a céget.

Ez a rendezvény úgy nevében mint jellegében sokban hasonlít az vegasi CES-re. (Méretében nem, ez afféle 'mini' változat.) Lévén ide sem engednek be közönséget, hanem csak a szakma képviselői (gyártók, kereskedők, újságírók) számára látogatható. Ezért aztán néha úgy tűnt, mintha "alul-látogatott" lenne, de közben a standokon nagyon is érdemi munka folyt.

És abban is hasonlított ez a show a tengerentúli rokonhoz, hogy itt is van gazdagon az elektronika világából szinte minden, nem csak audio (high end), hanem a mosógéptől a porszívón át a terepasztalig kínálat, de persze elsősorban TV, abból is szinte csak a 3D-ről szólt a legtöbb stand.

Azért persze az audio világából is lehetett csemegékkel...

... és érdekességekkel...

... sőt még relikviákkal is találkozni.

Na persze voltak nagyon svájci dolgok is, úgy mint svájci csokoládé...

... elektromos csokoládé...:)))

... és svájci tehén, bár nem lila de a város közepén, a szállodánk tőszomszédságában legelt...

Természetesen azért voltunk ott, mert Heed Audio is volt, méghozzá komplett rendszerként. Igaz, a bemutatás lehetősége itt sem nyugodt és szeparált szobákban történt, de nem is elsősorban a demózás volt a cél, hanem a találkozás és diskurzus a kereskedőkkel.

A körülményekhez képest egyébként néha zenét is lehetett hallgatni, nem is rosszat! :)

Tulajdonképpen ez a rendezvény volt az Enigma első kereskedelmi célú bemutatkozása. Na jó, Bristolban és másutt is azért már igen kellemes demókon szerepelt, ámde mindig hozzátettük, hogy ez afféle bemutató készülékünk.:) Most azonban már mint a Heed rendszer teljes jogú tagja szerepelt és nagy érdeklődést is váltott ki!

Ha pedig az ember cégét még mindennek a tetejében egy olyan csupa bűbáj jelenség is képviseli, mint Jázmin...:) (Na jó, ő tulajdonképpen "csak" a mindenes a High End Company-nál...:))

Egy szó mint száz, Zürichben (is) jól éreztük magunkat! :) Az ott töltött másfél nap kellemes és hasznos volt. Apropó, jut eszembe egy érdekes, audio vonatkozása a dolognak. A kiállításon is sokszor szóba került, az autóban pedig megtapasztalhattuk, hogy volna egy olyan hifi készülék, aminek Svájcban komoly szerepet tulajdonítanak mind a mai napig. Éspedig a tuner. A rádió! Hihetetlen, hogy milyen jó minőségű a rádióadás, úgy auditív mint tartalmi szempontból! Fantasztikus jazz és klasszikus adók és rádióhallgató emberek!
Még a végén születik egy Obelisk FMT...? :)))

LS3/5a - klón vagy replika?

2011-09-14T20:46:00.003+02:00

Valamikor úgy két éve lehetett, hogy egy barátom bekopogtatott hozzám a hóna alatt egy pár kicsi hangdobozzal. Az volt ráírva, hogy "LS3/5a". Mivel az említett produktum a méretein kívül külsőleg semmiben nem hasonlított a legendás BBC monitorra, így aztán igen nagy szkepticizmussal fogadtam. Rendelkezem "némi" ismerettel az eredeti BBC konstrukciót illetően, hiszen a Zsolt Audio első éveiben két márka, méghozzá két kompetens márka LS3/5a-ját forgalmaztam. Spendor és Rogers, és e két márka alapítója (Spencer Hughes és Jim Rogers) része volt annak a BBC mérnöki csapatnak, akik ezt a monitort tervezték, fejlesztették. Ennek fényében pedig én (is) úgy éreztem talán, hogy a legenda "megcsalatik". Csalók oldalára állni pedig nem szeret senki, én sem.
Akkor biztos voltam benne, hogy ez az a produktum amiről semmi esetre sem írnék. Aztán megint hozzám került egy pár ilyen doboz(ka).

Most azonban egy "kicsit" alaposabban megvizsgáltam, körbejártam. Érdekelni kezdett ugyanis, hogy ennek a kis doboznak a fenekén milyen jogon olvasható évek óta az, hogy "LS3/5a"?

Kicsit giccses táblácskán ugyan, de a név félreismerhetetlen, márpedig e BBC gyöngyszem jogi hátterét ismerve ez nem lehetne ott büntetlenül ennyi éven át! Már persze ha pusztán csalás és ámítás lenne. De tényleg csak az mindössze, avagy mégsem? Klónnak nem lehet nevezni, lévén látványosan másként néz ki, mint a néhai felmenő rokon. Érdekelt a dolog, és nem csak jogi értelemben.

Az nem vitás, hogy az "eredeti" LS3/5a a hifi világ egyik (ha nem "A") legnagyobb legendája. Szerte a világon óriási rajongótábora van saját weboldallal és saját fórummal, nemrég az amerikai AS magazin beválasztotta a világ 10 legmeghatározóbb hifi termékei közé, majd a legjobb 12 hangsugárzó egyikévé is választották. Mindazonáltal e körök nagyon (sőt nagyon-nagyon!) konzervatívak, az említett Jungson LS3/5a nem, hogy nem élvezi elismerésüket, de kifejezetten hallani sem akarnak róla! Vajon miért ez a nagy ellenkezés ha mégsem csak egy utánzat?

Nos, igaz ugyan, hogy a hivatalos fórumokon "negligálják", de inkább csak hallgatnak róla. Közben pedig a nemzetközi sajtóban érdekes dolgokra lehet bukkanni, sőt érdekes formában és néven is megjelenik a Jungson doboz(ka).
Ami végleg ráirányította a figyelmemet, az a német fairaudio internetes hifi magazin (egyébként a 6moons "leányvállalata"), álljon itt indításnak egy idézet a portálon megjelent tesztből:

"Meglehet, hogy az LS 3/5a kínai interpretációja közelebb van az őseredetihez, mint egyik-másik élő rokon a "hi-filiszter" nemesség soraiból. Legalábbis ennek a mítosznak bizonyos aktuális interpretációit illetően. Egy valósággá vált mítosszal való találkozás könnyen a mítoszból való "kiszeretéshez" vezet. A JungSon LS 3/5a ezzel szemben képes a varázslatra -- nem ki-, hanem beleszeretünk."

Hmm... Nem éppen bátortalan vélemény. Lássuk hát.
Kapóra jött, hogy gyermekeim hálószobáját éppen átrendezni készültem, így kiválóan sikerült felállítanom úgy, ahogy ezt a kis hangsugárzót eredetileg megtervezték, azaz közeltéri monitorként, kis helyiségben. A szoba egyébként alig 9nm, a hangfalak egymástól nem egészen 1.5 méterre, és jómagam a "sztereo székkel" sem messzebb két méternél. A dobozokat ebben a felállásban alig 30 cm-re tudtam a mögöttük lévő faltól elhúzni.

Ami azonban a felállításnál is fontosabbá vált, az a rendszer. Első próbálkozásom után az Obelisk Si erősítővel egy fura gyanú fészkelte be magát a fülembe és gyorsan kipróbáltam más készülékekkel, aztán végül a Luna/Canopus összeállítás mellett döntöttem*. Forrásként először NAD CD játszó, majd Roksan Kandy, kábelezés a szokásos (:-)), állványként Partington 60 cm magas láb.

Tökéletesen egyetértve azzal, amit Martin Mertens (fairaudio) az összefoglalójában leírt a LS3/5a "replikájáról", mit is lehetne még hozzáfűzni? Már azzal jégre mentem, hogy írok erről a dobozról, ha pedig netán mondjuk egy Spendor vagy Rogers LS3/5a-val szembeállítva nem húzom le, akkor biztosan többen sandaságot fognak sejteni. Mivel azonban Spendor, Rogers, Harbeth vagy hasonló eredeti darab nem áll a polcomon, egy Spendor SA1 monitort használtam kontrollnak. Meredek döntés, hiszen kb. egy a háromhoz az árarány és az SA1 jelenleg a minidobozok között nagyon kitüntetett figyelem középpontjában áll. Jég ide, sandaság oda, vállalom amit hallottam.

Ha nagyon semleges (és tartózkodó) véleményt szeretnék megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy az SA1 egy szűk középtartományban neutrálisabb, talán még egy kicsit természetesebb is, a Jungson viszont lendületesebb, teltebb, transzparensebb és jobb ritmikájú. Nem valami "ég és föld" különbségre kell gondolni, de talán nem is nüanszokról van szó.
Ha kicsit kevésbé tudatosan fogalmazok, akkor a kínai replika egész egyszerűen picit több élvezetet lop a zenébe. Ha pedig végképp elengedem a tudati (elemző) énemet, akkor azt kell mondjam, hogy a Jungson LS3/5a messze túlmutat az árán, elementárisan képes azokat az erényeket elővarázsolni, amiért ezt az un. "BBC monitor" világot szeretjük. Igen, nagyon is méltó a nevére, mindent megtalálhatunk benne, amiért ezt a címkét viseli, viselheti! Ár/minőségben pedig szinte verhetetlen kis zenedoboz, megdöbbentő erényekkel és nagyon tolerálható hibákkal.

Nem szeretnék ugyanakkor abba a hibába se esni, hogy soraimat olvasva bárki abszolutizálni kezdje a véleményemet. Ahogy abban sem szeretnék szélsőséges véleményt alkotni, hogy mi az igazság, egy minimonitor (ez nyilvánvalóan egy nagyon-mini monitor) vagy egy állványos nagyobb, vagy egy álló... Mindent tudni kell a maga helyén használni. Ha valakinek netán nem túl nagy a szobája, közel ül(het) a hangsugárzókhoz, mégis egy nagyon korszerű, kevésbé műfajfüggő (hangerő és hangtömeg fetisiszták azért nehogy félreértsenek!) előadást szeretne kapni, továbbá nincs határtalanul pénze, akkor ez a "töpszlix" a mai korban éppen olyan kiugró megoldás lehet, mint volt 30 évvel ezelőtt a névadó nagypapa.
És igen, ennek a hangfalnak erényére vált, hogy korszerűbb anyagokkal és technológiával újraértelmeztek egy régi gondolatot. Meg merem kockáztatni, hogy ez a hangsugárzó egy igazi "replika", azaz egy igazán csattanós válasz a fanyalgásokra és múltba révedő szenvelgésekre. És azt is meg merem kockáztatni, hogy a nálánál többször drágább Spendor minimonitorral szemmagasságban van, sőt adott esetben szubjektív döntésként, ártól függetlenül még azzal szemben is nyugodt szívvel választható!
Na igen, persze... az ár. Azzal ez a doboz(ka) sem fog megbirkózni, hogy túl olcsó.:)

*Ez a doboz(ka) is rávilágított arra a nyilvánvaló tényre, hogy egy akár általánosságban is alkalmazható elv sem mindenható, vannak bizony kivételek. (Azok erősítik a szabályt..:)) Tervezem ezért, hogy a jövőben körüljárom újra az "Obelisk-rejtély" kérdését, megvilágítva néhány érdekes összefüggést.

Sörnyitós évnyitó

2011-09-05T22:35:00.016+02:00

Így utólag bevallom, hogy az AP Klub hosszú szünet után megrendezett évadnyitójától tartottam kicsit. Az időjárás ugyanis túl kegyes volt, ezen a szeptember eleji hétvégén igazi kánikulai nyárral lepett meg. Ráadásul a "szervezés" is inkább csak egy hirtelen jött ötlet szétkürtölésében merült ki. Márpedig az emberek ilyenkor nem igazán "hifis bulikra" mennek, hanem inkább tópartra. Az élet azonban rám cáfolt, ilyen sokan talán még sosem voltunk AP Klubbon! :)

Talán a CanTaur, illetve az Audez'e vonzott ennyi érdeklődőt...

...avagy a sokféle és jóféle sörök (alkoholosak és mentesek), nem tudom...

... de az biztos, hogy a spontán összeállított 2 pár Envoy után már senki nem akart mással foglalkozni! :)

Két pár Envoy ritkán van egy fedél alatt. Évek óta nem is volt ilyen. Ezért aztán érthető, hogy mikor kiderült, hogy most van az az alkalom, nem tudtam kibújni alóla, hogy fel ne állítsam ezt a rendszert, "azzal" a bizonyos végfokkal. :) Felhívtam a figyelmet, hogy ez az egész inkább "csak" gondolatkísérlet, de végül is nem sokat kellett aztán mentegetőznöm. Akik ott voltak, azt hiszem igazán olyasmi élménnyel távoztak utána, amit egyhamar nehéz lenne elfelejteni! :) Ennek azért nem kis részben oka volt persze "az" a végfok is, no meg az, hogy nagyon hamar a Xerxes/Artemiz/ZENE/Quasar/PX forráson kívül nem hallgattunk semmi egyebet. Az után nehéz is lett volna. :)

AP Sörfesztivál

2011-08-26T18:28:00.021+02:00

Régen nem volt már AP Klubnap, most pedig a nyár végén nagyon hirtelen jött ötlettől vezérelve, rögtön szeptember első hétvégéjén rendeznénk az őszi szezon első összejövetelét. A helyzet az, hogy már szeptemberben olyan sűrű programok elé nézünk, hogy a közeli időpont ellenére ezt a dátumot kellett válasszuk. Így aztán igazán frissiben fogunk prezentálni néhány készüléket. Az alábbi beírásokból bizonyára többen kitalálták, hogy az új (nagy) CanAmp "+" biztosan szólni fog többféle fejhallgatóval is (az Audez'e is köztük lesz) illetve a Dactilus "+" (azaz az USB-s változat) is ott lesz már. Természetesen számítógépes forrásról...:) És, hogy mi még..?! Mindent hadd ne áruljak azért el, sőt a korai időpont miatt lehet, hogy lesz olyan készülék is, amit terveztünk volna az ősz első AP Klubnapjára, de mivel ez inkább nyárvégi időpont, azért lehet, hogy marad még újdonság egy tényleg őszi rendezvényre is!

A pontos cím: 1181 Bp., Reviczky Gyula u. 9-11.

A "+" típusjelek azért találhatóak időzőjelben, mert bizonyosan nem ez a végleges nevük, csak afféle munkanév.

AudeZ'e? aZ'a!

2011-08-22T18:23:00.461+02:00

Miközben "gőzerővel" folyt/folyik a nyáron a CanAmp '+' fejlesztése, nyilvánvalóvá vált, hogy a Sennheiser HD650 minden nagyszerűsége ellenére azért korlátot is jelent. És nem egy (vagy több) alternatívára van szükségünk (Goldring, AKG, Beyer nagyobb darabjai is megfordultak itt huzamosabb ideig, de a részletekbe menés nélkül annyit tudok mondani, hogy azok nem előre, hanem oldalra lépések egy HD650-hez képest), hanem egy (vagy több) olyan fejhallgatóra, ami a "can-fans" táborban a legfelső liga játékosa, játékosai. Ám mielőtt beszereztem volna bármit is (logikus, hogy a listán a Sennheiser HD800 szerepelne első jelöltként), kapóra jött, hogy egy kedves ismerősöm vásárolt egy Audez'e LCD-2 fejhallgatót, én pedig gyorsan kölcsön is kértem tőle. Ezúton is hálás köszönet, amiért ilyen hosszú időre a gondjaimra merte bízni!

Mindazonáltal nem vagyok valami könnyű helyzetben Mert bármennyire fura a CanAmp fényében, magam nem hallgatok fejhallgatót. Túl azon, hogy abszolút senkit nem zavarok a zenehallgatással, szerintem a fejhallgató és a hangfal két egészen más megközelítés - és ez kétféle embertípust is takar a felhasználók körében. És ahogy egy hangfal hallgató ember számára nehezen befogadható a fejhallgatók világa, úgy nyilvánvaló, hogy sok fejhallgató barát a hangfalak (+szobák) hangját tartja furának. Én mindazonáltal megmaradtam a hangfalak világánál.
Ám ettől még lehet érdekes egy ilyen csodabogár, és bizony az LCD-2 e tekintetben nem okozott csalódást, nagyon is értem, hogy miért olyan népszerű. Mert bizony nagyon az!

Mindenfajta alapos tesztelés nélkül (az egyébként sem tisztem, megteszik azt az arra illetékesek) egyből az a lenyűgözően látványos high end világ ugrott be, amivel ha csak ritkán is, de néha-néha azért lehet találkozni. Aminek hallgatásakor olyan jelzők jutnak az ember eszébe, hogy "lehengerlő". És, hogy "elsöprő". Na meg "bombasztikus"! Itt minden mesekönyvszerűen idilli, színes és látványos. És hatalmas! Hogy ez mennyire valóságszerű? Hmmm.... ehhez először is meg kellene határozni a valóság fogalmát, különösen annak figyelembevételével, hogy ez eleve fejhallgató, ami aztán mindent modellez, csak azt nem, ahogy akár akusztikus, akár elektronikus zenét a valóságban - azaz az életben és nem felvételről - hallgatunk. Továbbá a modern kor mindennek a fokozásáról szól, a természetes dolgok egyre kevésbé népszerűek, lévén az "ízfelfokozott" világunkban laposnak és unalmasnak hatnak. A szórakozni vágyó ember pedig nem valószínű, hogy ez utóbbit keresi.

Mert valljuk meg őszintén, bármennyire is jól hangzik intellektuálisan, hogy egy nő legfontosabb erogén zónája az agya, azért amikor egy megfelelően mély dekoltázst látunk, akkor ritkán gondolunk arra, hogy vajon hogyan viselnénk el egymást sok év együttélés után egy manírok nélküli tikkasztó reggelen. Akkor és ott győz a nyers erotika! Bizony, emellett az elegáns, ugyanakkor nagyon kihívóan, már-már "kurvásan" öltözött díva mellett egy HD650 az a bizonyos csetlő botló, pápaszemes "okoskislány.". És még ha lassan kibontva a ruhából kiderül, hogy az iskolaköpeny és vastag keretes szemüveg alatt egy nagyon is szexis hölgy bújik meg, azért a bál után a legtöbben mégis a szexis dívával szeretnének ágyba bújni.
Tehát a mindenáron való "igazság keresése" játék helyett azt gondolom, hogy az LCD-2 nyújt egy olyan előadást, amit nagyon sokan boldogan hazavinnének. A feltételes mód pedig azért is van, mert ne feledjük, hogy a tengerentúl ez a szép és míves munka mintegy 1000$, itt Európában kb. ennyi €-ban. Kell továbbá egy komolyabb fejhallgató erősítő és mondjuk az sem árt, ha egy ehhez mért kaliberű forráskészülék is rendelkezésre áll. Azaz 4-5 ezer $, vagy még inkább ennyi € elköltése pillanatok alatt összejön.

No persze lehet ezt más aspektusból is nézni. Egy ilyen típusú, látványos showelemekben gazdag előadást produkáló hangfalbázisú rendszer ennek a sokszorosába kerül. Hovatovább a fejhallgatónak van egy egyáltalán nem elhanyagolható előnye, szobaakusztikától (tértől és helytől) függetlenül mindig ugyan azt nyújtja, míg esetleg egy hangfalas rendszer - ami mondjuk valahol lenyűgöz bennünket - más körülmények között már egyáltalán nem olyan látványos. Ráadásul az LCD-2 minden gond és torzítás nélkül tud 120dB-nyi hangorkánt, amit természetesen hangfalakkal és lakáskörülmények között távolról sem lehet előidézni. Vagy ha igen, akkor azt gyors költözés követi..:)
Jut eszembe, a CanAmp "+" nemhogy mindenfajta nehézség nélkül, de úgymond a kisujjából kirázva szolgálja ki ezt a dívát (is). És persze az "is"-en nagy a hangsúly, mert úgy gondolom, hogy a CanAmp"+" bizonyosan nem fog csalódást okozni azon a néhány évvel későbbi tikkasztó reggelen sem. :)
Akinek pedig kedve támad meghallgatni (remélhetőleg más "fülesek" társaságában), megteheti a szeptemberi AP Klubnapon, ami hamarosan jön és bizonyosan más új Heed termékek is megtekinthetőek, meghallgathatóak lesznek a CanAmp "+" mellett.

up-DéT

2011-08-18T20:54:00.015+02:00

Apró, ámbár valószínűleg sokakat érdeklő és érintő "update", azaz frissítés került a Heed Obelisk DT futóműbe. A jövőben "search" funkció is használható a készüléken, azaz a számokba "bele lehet tekerni". Ezt a kijelző is mutatja rE felirattal a visszafelé, FF felirattal az előre tekerést.

Ezen funkció használatához egy új távszabályzóra is szükség van, ami a megfelelő gombbal el van látva. (Ez a funkció egyébként csak távszabályzóról lesz használható!)

Ez a frissítés TERMÉSZETESEN ingyenesen elérhető lesz a DT tulajdonosoknak, beleértve a távszabályzó cserét is! A mod.-ot kb. szeptember közepétől tudjuk elvégezni - az új távszabályzók akkor érkeznek meg.

PX - deus ex machina

2011-08-07T19:09:00.049+02:00

Az idei "kényszerpihenő" - augusztus első két hetére ugyanis most is bezárunk mint rendesen - első hete egy kis itthoni zenehallgatással telt. Mondjuk a nem éppen forró nyár nekem jól jött, kevésbé volt frusztráló a szobában ücsörögni.
És volt is néhány konkrét dolog, amit nagyon fülügyre szerettem volna már kapni nem csak a napi munka rutinjában, hanem igazán elmélyülten. Ezek a készülékek leginkább prototípusok (hamarosan bővebben is lesz szó róluk), de volt köztük egy, ami már lassan egy éve a termékpaletta része, mégis valamiféle újdonságként tekintettem most rá.
Ez pedig nem más, mint a PX tápegység. Szó már esett róla gazdagon, hol itt, hol ott, mitől újdonság hát akkor mégis? Mindjárt elmagyarázom...

Amikor a PRE előfokot "alkottuk" sok dilemmával találtuk szembe magunkat. Eleve egy elég komplex készülék, kétféle analóg fokozat (phono és vonalszintű), továbbá egy teljes értékű digitális bemenet, de az opcionális phono is kártyás, annak a "plug in" csatlakozói akár egy második DA kártyát is tudnak fogadni. Az egész koncepció pedig összedől, ha a fokozatokat nem megfelelően szeparáljuk el egymástól a tápellátás tekintetében. Azaz nem megfelelő az az opció, hogy a belső tápegység egy "futottak még" kategória legyen. Így az a döntés született, hogy kiépítésre kerül minden fokozatnak és minden csatornának egy-egy önálló stabilizált tápegység szekció (így lett 7 belső stabilizált táp! - lévén a távszabályzó is önálló szűrésről üzemel.) és ezt megfelelő dual-mono lineáris tápegységgel tápláljuk. Csakhogy így egy külső tápegység szerepe lecsökken. Mégis ezt az utat választottuk és a külső táp fejlesztését a jövőre bíztuk.
Aztán amikor a PX nem kevés (mondhatnám nagyon is hosszas) küzdelem után megszületett, akkor azt gondoltuk, hogy éppen az lett, aminek szántuk. Egy olyan továbblépés, ami nem "gigantikus", de azért nagyon is képes azt a "nüanszot" hozzáadni mondjuk egy teljesen kiépített DT/DA/PRE/PM szetthez, ami abban a régióban talán már nem is annyira nüansz... :)

Igen ám, de alig kezdtük a PX gyártását, meglepve tapasztaltuk, hogy sokkal nagyobb számban fogy, mint ahogy mi azt vártuk! Sőt! Nagyobb számban fogyott, mint a PRE! Na, de akkor... hogy? Mihez használják akik nem a PRE-hez veszik? Nos, partnereink előbb találtak rá a PX "titkos fegyver" voltára, mint mi magunk! A PX ugyanis egészen rendkívüli dolgokra képes, ha mondjuk a Quasar phono előerősítőre kötjük!

Pestiesen szólva "megmondom az őszintét", nagyon elképedtem amikor itthon elkezdtem hallgatni ezt a kombinációt! Mintha egy olyan új MC (RIAA) előfokot kötöttem volna be, ami nem más mint a Q-PSU-val táplált változat, hanem annak magasabb szintre emelése! A zajszint lecsökkent, sőt teljesen a sötétbe vonult, azaz a hangok, hangszerek kontúrjai sokkal élesebben, sokkal kontrasztosabban jelentek meg, az egész hangkép sokkal stabilabb alapokra került. Ugyanakkor a zenei folyékonyságából, magával ragadásából semmit nem veszített! A Quasar phono (re)produkcióját illetően nem igazán voltak kifogások egyébként, éppen egy évtizede teszi a dolgát és éppen az volt a problémánk vele kapcsolatban, hogy nem éreztük szükségét az "upgrade"-nek. A PX azonban átírta ezt, azaz ő maga lett az "upgrade". A Q-PSU ugyanis nem stabil táp, és bizony egy phono fokozat eleve meghálálja a kettős szűrést, még ha a Quasarban oldalanként és fokozatonként van is stabilizátor, ami 6 független tápegységet jelent.

Lenne egyébként még néhány Heed produktum, amihez éppenséggel ki lehetne próbálni a PX-et (Luna II, Dactilus "+", Questar) de azt hiszem, hogy a "kisdobozos" sorozat ezen készülékei esetében nem sok embernek jutna eszébe egy több mint kétszeres árú tápegység. Maximum játéknak jó, de reális helyzetnek nem tekinthető. Bár, ki tudja..? :) Egy biztos, a Quasar esetében olyan "upgrade" ami magyarázat nélkül is az, ami. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mintsem az, hogy mindenfajta presszió nélkül éppen a vásárlóink találták meg ezt az összeállítást.

És ha már homár, akarom mondani a PX mint önálló produktum szerepel a terítéken, akkor végeztem még egy érdekes kísérletet. Mivel kéznél volt - és mert csak egy speciális táp összekötőkábelt kellett forrasszak - bedugtam egy Naim előfokba tápegység gyanánt. Jelesül egy NAC62-be. Mert hát ugye kicsi a világ, a Heed komponensek +24V tápfeszről mennek ami kb. 30 Volt szűretlen egyenfeszültséget igényel, és a Naim előfokok esetében is éppen így van. A PX kimenete (2x) +30V, ámde stabil táp, így valósítva meg a kettős szűrést.

Nos, ez volt a másik "hogyan kerekedjen el a szemem" effektus. Kétség kívül sejthető volt, hogy az egyébként nagyon egyszerű belső tápot tartalmazó NAC62 hálásan fog reagálni a PX-re, na de, hogy ennyire..? És, hogy mennyire is az az ennyire? Igaz ugyan, hogy most épp nincs itt a polcon sem egy HiCap, sem egy AA, de nemrég hosszasan időzött itt mindkettő.

Igaz, az Avondale kínálatból csak egy "alap", azaz TPX1, a Naim választékból viszont a legendás HiCap. Így aztán mindkettőt tudom hová tenni, és A/B összehasonlítás nélkül is merem állítani, hogy a PX semmiben nem marad el a hivatalos Naim upgrade-ektől. Sőt! De ezt a "sőt!"-öt én már csak óvatosan merem ugye leírni, hiszen konkurens termékekről van szó. Ráadásul más is kicsit, ha nagyon szerénytelenül akarnék fogalmazni, akkor olyasféle mint a TPX1 és a HiCap összegyúrása. Egy biztos, hogy az olcsó Avondale táp árában van a PX, a HiCap árához képest pedig "rablás megvenni", megint csak pestiesen szólva. Igaz ugyanakkor, hogy a PX kék ledje nagyon nem illik a Naim zöld világához... :)

Még valami. Az én NAC62 előfokom teljesen felújított, un. "re-cap" upgrade-en átesett. És bizony mondom, az sokkal nagyobb változást hozott, mint akármilyen külső tápegység. Vagy talán inkább úgy mondanám, hogy a külső tápegység upgrade csak akkor értelmes lépés egy ilyen régi készülék esetében, ha a felújítás megtörtént már. Mert bizony egy 20-22 éves masina kondenzátorai már sehogy sem tökéletesek. (Ha csak állt a polcon, akkor még rosszabb!)
Ráadásul egy Naim NAC62 használt piaci ára elmarad még egy Heed Luna új árától is, tehát ha ott megkérdőjeleztem a PX upgrade létjogosultságát, akkor a NAC62 esetében még inkább ezt kell tegyem. De a "naimiták" nagyon szeretnek upgrade-elni, ki tudja... :) És persze nem csak használt (és olcsó) NAC62 létezik, hanem ott a teljes Naim előfok sor, nem beszélve CD játszó(k)ról, aktív keresztváltókról, DAC-ról...

Már persze, ha valaki el tudja azt képzelni - akár csak egy próba erejéig is -, hogy kék led virít a zöld enteriőrben... :)

Trendi

2011-07-30T22:47:00.003+02:00

Minap felraktam egy nagy csomó fotót a blogra, csak úgy randomizálva. Volt köztük egy olyan is, amin egy Envoy látható fehér színben.

Meg is indult a találgatás, hogy akkor ez most már az új Envoy, vagy egy régi újra festve? Sőt, még olyan észrevételt is kaptam, hogy "na, ha trendi a fehér, akkor mi is koppincs..." Elárulom, egyik sem. Ez egy 2003-ban (!) gyártott darab, amit az akkori képviseletünk kérésére készítettünk, a néhai frankfurti HES-n volt kiállítva illetve ott szólt Einstein elektronikák társaságában. Aztán visszakerült hozzánk, szétszedtük és bekerült a (doboz) "lomtárba". Készült 10 pár Enigma is fehérben, szintén az akkori képviselet kérésére. Aztán hogy, hogy nem de szépen lassan visszakerültek hozzám azok a darabok is - merthogy mégis eladhatatlannak bizonyult a fehér hangfal. :( Akkor...

Nem is sejtettük a közeljövőt. :) Azt, hogy a fehér megint trendi lesz, nagyon trendi! Autóban, lakásban, konyhában... high end audioban.
Számomra persze e két kifejezés kicsit üti egymást "Trendi vs. high end audio". Igen, már megint én vagyok maradi. Mert amit a high end audio számomra jelent - ha jelent egyáltalán valamit ez a rémségesen elcsépelt kifejezés - benne van, hogy klasszikus és időtálló. Olyan, amit nem azért teszünk fel a polcunkra, mert éppen akkor jó ötletnek látszik. Hanem mert valamiféle meggyőződésből találtuk, találjuk meg magunknak és mint ilyen, hosszútávú kapcsolatra készülünk vele.
De mint azt már sokszor elmondtam, egy gyártónak csak bizonyos fokig szabad azon szenvelegnie, hogy a kivitel milyen dizájnnak felel meg. Egyébként is elfogadott, hogy a hangfalak esetében a gyártók színválasztékot kínálnak (tényleg, akkor miért olyan furcsa, ha mondjuk erősítő vagy CD játszó esetében is különböző színű készülékek vagy előlapok elérhetőek..?!) és amennyiben ez nem befolyásolja a technikai paramétereket és az auditív tulajdonságokat, akkor miért ne?
Szóval előkerült a sutból ez a fehér doboz, mert Kenn barátunk Dániából beleszeretett - és sikerült kiszorítani még egy hangszórószettet. És mióta ott áll a Zsolt Audioban, mindenki elismerően megcsodálja! (Aztán halkan megjegyzi, hogy azért haza nem biztos, hogy vinné..:) Szóval a "trendiség" nem feltétlenül üzleti siker is...)
A kis Bee doboz pedig már eleve 4 féle kivitelben, fekete és fehér festett illetve selyem és "high gloss" fényezéssel lesz elérhető! (S talán még egyéb készülékek esetében is elképzelhető némi színválaszték. :)))

Egy kis múltidézés - képekben

2011-07-28T22:54:00.038+02:00

Ahogy lapozgattam az elmúlt napok és hetek fotóit, kicsit régebbi képeken is megakadt a szemem. Néhányukra már nem is igen emlékeztem, de most érdekességnek tűnik, hogy mik meg nem fordultak errefelé az elmúlt 1-2 évben...:) A teljesség igénye - és kommentár nélkül.

A fotók vegyes minőségéért elnézést, de volt amit egy telefon kaliberű pocket géppel készítettem.

Életképek - júliusi ősz

2011-07-25T22:41:00.002+02:00

Fura egy nyár ez. Alig két hete, hogy a szobában egy szál neglizsében is folyt az izzadság mindenemen, most pedig októbert meghazudtoló hűvös és nedves idő van. Mindazonáltal a július nem a hifi főszezonja, továbbra sem.

Valahogy az írás is nehezebben megy ilyenkor, talán mert kevesebb az "input", vagy inkább csak a motiváció csökken, lévén az ember felenged, gondolatai kicsit kevésbé pragmatikusak. Ahogy azonban a fotókat nézegetem - azokat, amelyek az elmúlt hetek történéseit rögzítették - bizony lenne miről írni. Most azonban néhány fotó csak úgy - kommentár nélkül.

Sci-Fi - avagy "science fidelity"

2011-07-08T20:55:00.007+02:00

Elég perverz gondolatnak tűnik ebben a kánikulában hifi berendezések hangját boncolgatni, de egyfelől a munka ugye nem állhat meg, másfelől ha már nem egy hűs tó- avagy tengerparton töltöm ezeket a napokat, akkor a 25 fokos szoba még nem is tűnik olyan rossz alternatívának. Így aztán bármennyire is szeretné Álmos kutya, hogy a hűvösebb kora estét csatangolással és fagyizással töltsük, bizony éppen akkora lendül bele az ember abba amit csinál. Igaz, a blogírást éppenséggel mellőzni lehetne, de ha már egyébként is a számítógép elé kényszerülök, egy kis agytornának és kikapcsolódásnak sem rossz. És addig is szintén lehet 'dolgozni' - avagy összekötni valamelyest a kellemeset a hasznossal -, hiszen blogírás közben hallgathatom mondjuk a Heed prototípus aszinkron USB2.0 illesztő következő stációját.

Igen, hazahoztam - megint - az "audiós ámítógépet" és éppen hallgatom is. Nincs mese, szorít a cipő, azaz a határidő, mert őszre ennek késznek kell lenni! Sőt, hoztam még 'spéci' USB kábelt is, mert nehogymá' szó érje a ház elejét, hogy én ezt a technikát is csak a villanyvezetékeimmel használom, netán ezáltal hátrányba helyezem. Igaz, mást se nagyon használok spéci kábellel, de hátha épp az USB drót, ugye... :)

A kábel milyenségét nem boncolgatnám, mert nem volna hiteles. De persze nem gondolom, hogy ezzel bármi újat mondanék olvasóimnak. Mindegyik oldal - köztük a szkeptikus és a hívő - jól ismeri álláspontomat és gondolom ki-ki úgy fogad vagy utasít el, ahogy vagyok. Mindenesetre a házi feladatot letudtam, "meghallgattam" az USB kábel megváltó szerepét - csak számomra a megváltás maradt el. Már megint. De mint mondtam, nem ezt boncolgatnám.

Miközben írok és egy jóféle etyeki Irsai Olivér fröccsöt kortyolgatok (a Szt. István Korona 2010-es Irsai Olivérje zseniálisan sikerült és szó szerint fillérekbe kerül, egyébként...), csak úgy hallgatom Balázs Elemér "Around the world" felvételét...

Micsoda viselkedés! :) Ahelyett, hogy feszült figyelemmel, a pozíciómat milliméter pontossággal megválasztva, vigyázz-ülésben és minden idegszálamat kihegyezve keresném az apró részleteket a reprodukció hangjában, én csak úgy hallgatom a zenét..! Mit csináljak, már csak így halok meg, hogy vagy megy valami magától értetődőn és elementárisan - vagy nem megy, de akkor megette a fene az egészet. (Lehet, hogy itt a gond az USB kábellel is...:))
És ahogy ilyen 'hányaveti' hozzáállással éppen belemerültem a Balázs Elemér Group world music világába, beugrott egy kép az idei müncheni HES-ről.

Egy kedves barátunkkal beszélgettünk a bemutatóján, amikor egy különös "érdeklődőre" lettem figyelmes. Először azt hittem, hogy egy walkmant (bocsi, ma már mp3 lejátszónak hívják az ilyesmit) hallgat. Micsoda bolondság, gondoltam magamban. Beül egy csillió €-s rendszer demojára, és walkmanozik! De aztán figyelmesebben megnézve 'kicsit' jobban meglepődtem..!

Az úr kezében lévő tárgy ugyanis nem egy mp3 lejátszó volt, hanem egy hangnyomásmérő eszköz, a fején lévő fejhallgatóban pedig kevéssé valószínű, hogy az előtte nap letöltött új kalózfelvételen található RHCP koncertet hallgatta. Annak sem adtam sok esélyt, hogy a M,O,C vagy a HES részéről kirendelt hivatalos akusztikus lett volna, aki a megengedett határokon belüli hangnyomást ellenőrizte - lévén nincs tudomásom arról, hogy ilyen korlátot hivatalosan bárki is állított az adott rendezvényen.
De akkor mit csinált..?!
Bizonyára a képernyőn leolvasható paramétereket és az 'analyzeren' digitalizált hangot elemezte és állította egymással párhuzamba. Bizonyára. Vagy mit tudom én...
Ő ebben találja meg azt a "többletet", amit a hobbija miatt keres, valószínűleg. Ahogy vannak, akik a kognitív disszonancia feloldásának lehetetlenségében teljesednek ki , meg olyanok is, akik egy egyszerű geometriai feladatot is differenciálegyenletek felírásával oldanak meg.
Számukra valószínűleg létezik a "Sci-Fi", azaz a "tudományos-hanghűség". Valami nagyon komoly, nagyon bonyolult és nagyon emelkedett dolog, tele olyan okossággal amit néhány 'szakértőn' kívül a kutya se ért. (És persze az a néhány 'szakértő' egymással sem ért egyet, merthogy nem is értik egymást...) Ahol a nanométerek milliomodjai vannak felruházva mindent eldöntő szereppel, ahol az évtizedeken keresztül véget nem érő tudálékos boncolgatás a lényeg - régen elfelejtve már bármiféle elementáris hatást. Igaz ugyan, hogy ezeket az "expert" urakat (mert természetesen kizárólag urakról beszélhetünk, hölgyek ezt olyan nagy ívben elkerülik, hogy ők ilyenkor egy másik univerzum lakóinak tűnnek) egy olyan egyszerű beugratással is falhoz lehet állítani, hogy mondjuk a hangfalak fordított fázissal mennek, csak éppen senki nem veszi észre...:(
Hogy én mos már megint cinikusan és szarkasztikusan állok a hifi (vagy high end) 2011-ben létező valóságához? Akár még lehet is, bár inkább szomorkodom. Valaha, amikor a hifi még sokkal szélesebb körben töltött be szerepet az emberek mindennapjaiban, az effajta hozzáállás is(!) bőven elfért. Szinte fel sem tűnt. És jól használható nézet volt az, hogy "Mindenki úgy élvez, ahogy tud." Mára azonban ez kicsit arrogáns megjegyzés, mivel lassan élvezni már szinte senki nem tud. Mármint a világ e szegmentében.

Negyed század után meglepetés már nem érhet - gondolom sokszor. És persze ebben van is valami, hiszen ha az elmúlt 25 évben megtapasztalt "idiótaságok gyűjteményét" fellapoznám (amit egyébként soha nem írtam meg) akkor egy elég vaskos kötetben lapozgathatnék.
De azért néha még egy-egy újabb bejegyzés belefér ebbe a képzeletbeli kötetbe.:)

Közben pedig bekerült a DT-be a Balázs Elemér Group lemeze. Ki tudja, hogy történt, csak úgy egyszer már az szólt az ámítógép helyett.

Fene aki megeszi, pedig már éppen meggyőztem magam kicsit. :) Legalábbis auditív értelemben. Úgy egy fél órára. De ezt a fránya DT-t nem szabad csak úgy, csak hirtelen. :) Várni kellett volna másnapig. Rá se merek gondolni, hogy mi lenne ha... fekete lemezen is kiadták volna..! :)

Na megyek, közben elfogadható 32 fok lett kint, elviszem Álmost az alkonyatban csatangolni.

Fél(kész)év

2011-06-30T19:42:00.103+02:00

Ahogy korosodom, úgy egyre feltűnőbben rohan az idő. Alig köszöntött ránk az új év, máris eltelt a fele. Lehet persze, hogy nem a korommal van összefüggésben a dolog, hanem mondjuk az elvégzendő (vagy éppen el nem végzett) feladatok számával.
Bármennyire is szeretném, ezek a feladatok valahogy sosem oldódnak meg határidőre, mindig csúsznak. Ám azért előbb utóbb csak-csak megoldódnak, mint például az új Heed Audio weboldal!

Egyelőre persze még foghíjas, továbbá indulásként csak az angol nyelvű szövegek vannak fent - de azt hiszem ez érthető a cég arculatát tekintve. Abból sem minden, sajnos. Azért hamarosan látványosan fog bővülni az oldal. De már most sokkal informatívabb, mint az elődje volt!
Aztán ha már elmaradás, akkor itt van egy érdekes évforduló. Éspedig a Heed Audio cég 10 éves! A márkanév persze jóval öregebb - lassan 20 éves - de a cég maga éppen egy évtizede alakult. És jó pár termékhez köthető a 10 év, méghozzá olyan termékekhez amik nagyon fontos állomások voltak a cég ismerté válásában.

Hogy lesz-e ezekből "10th Anniversary" kiadás..? Talán... Én szeretném, de a feladatok száma szinte végtelen, az idő meg véges. Olyannyira véges, hogy a már nyilvánvalóan eldöntött fejlesztések is mindig csúsznak. Viszont a honlaphoz hasonlóan azért elkészülnek más beígért dolgok is, így a Bee hangfal is már csak az utolsó kozmetikai simításokra vár! :)

És hát igen, a "legfontosabb" fejlesztés, az aszinkron USB2.0 (24/192), aminek szintén a finisében vagyunk!

Nincs mese, az a blog statisztikájából is nyilvánvalóan látszik, hogy a számítógépes (streaming) forráskészülékek iránt az érdeklődés minden más téma előtt jár. És ugye egy gyártó ne szenvelegjen, még ha saját nézetei esetleg nem is esnek teljesen egybe a legpopulárisabb irányzatokkal. (Nem véletlenül tettem idézőjelbe a "legfontosabb" fejlesztést...) Inkább megpróbálom, megpróbáljuk ezt is amolyan "heedasan" megvalósítani, azaz kihozni belőle a lehető legtöbbet a mi szánk íze szerint. Majd nem a DT/DA-hoz hasonlítjuk, hanem más "streaming" eszközökhöz...:)) Már amennyiben egyáltalán kell hasonlítgatni, hiszen ahogy egy alábbi bejegyzésemben is körüljártam kicsit, nem is biztos, hogy (csak) a hangminőség mentén húzódnak a vízválasztó vonalak.

Jut tehát a következő fél évre is elvégzendő feladat szép számmal.

A fotók kizárólag illusztrációk, a szériatermékek ettől eltérőek lehetnek!

Sebestyén Ernő - A csodagyerektől az Esterházy Trióig

2011-06-10T21:03:00.122+02:00

Úgy 5 évvel ezelőtt, éppen egy meleg nyári estén történt, hogy megcsörrent a telefonom. Egy kedves, már első hallásra is melegséget árasztó idősödő hang mutatkozott be a telefonba - Sebestyén Ernő professzor úr volt a vonal túloldalán, Münchenből. Bejelentkezett - mondhatni egy "demo"-ra...:) - mivel meglepve hallotta egy német hifi szakírótól, hogy van Magyarországon high-end manufaktúra! Én pedig meglepve hallottam, hogy ez őt érdekli!
Hamarosan meg is jelent nálam, kíséretében Deseő Csabával, akit persze már régről ismertem de nem tudtam, hogy egykoron Ernő bácsi (akkor még csak 'professzor úr') iskola és évfolyamtársa volt. Ahogy akkor még nem tudtam, hogy ez az első találkozás nagyon hamar mély és rám nézve megtisztelő barátságba fordul. Ám alig telt el néhány hónap és én már Ernő bácsi kőszegi házában vendégesked(het)tem! Azt a házat megismerni pedig különös, valamiféle transzcendentális élmény. De nem lőném le a poénokat, remélem hamarosan a "Vendégségben..." sorozat egy következő állomásaként bemutathatom valamennyire azt a különös világot.

Amiért inkább billentyűt ragadtam most, az egy kiadvány - mégpedig egy olyan értékes kiadvány, amivel manapság egyre ritkábban találkozni. A Penna Média/Penna Poor és a Hunnia Records gondozásában megjelent életrajz Ernő bácsit mutatja be (a szöveget Szegedi Szabó Béla szerkesztette) a csodagyerektől az Esterházy Trióig egy CD kíséretében.

A kiadvány "mellékleteként" pedig (nehéz persze eldönteni a CD-t hallgatva, hogy most melyik is a melléklet, a lemez avagy a könyv...:)) egy nagyon érdekes felvételt hallhatunk. A szombathelyi Bartók Béla hangversenyteremben rögzített 3 (Haydn, Liszt és Kreisler) zongoratrió a Penna "High End Pro" rendszerével készült, Ernő bácsi pedig egy 1692-ben készített Stradivari hegedűn játszik - e hegedű neve egyébként "Hegedűs Stradivari". (Részletes történet a kiadványban.)
Jó szokásomhoz híven, nagyon sokat hallgattam az elmúlt hetekben ezt a szűk félórányi zeneanyagot. Volt, hogy egy hétig csak azt. Ezek után pedig csak annyit tudok mondani, hogy aki teheti, szerezze meg ezt a kiadványt! A magyar klasszikus zene kivételes szerzőit (már amennyiben e szerzőket kicsit vagy nagyon magyarnak tekintjük) egy olyan magyar művész interpretálásában és egy olyan művészi felvételen ismerhetik meg azok akik rendelkeznek e felvétellel, amiről bizton állítom, hogy térben és időben páratlan! Kívánom, hogy Ernő bácsi és a "winning team" még több ilyen felvétellel örvendeztesse meg az igazán gourmand zeneszeretőket (ahogy hallottam, készül a folytatás!) és idehaza is ismerhessék meg ennek a kivételes embernek a munkásságát. Egyébiránt a kiadvány könyv része sem kevésbé érdekfeszítő ahogy kibontakozik benne Ernő bácsi egész világot átfogó életútja, munkássága.

Egy példaértékű és tiszteletre méltó pár - Jeanette asszony és Ernő bácsi

The Song Remains the Same

2011-06-07T20:36:00.485+02:00

Minap este egy régi kedves barátom érkezett kedvesével hozzám és az igen jól sikerült vacsora után egy-egy pohár Heimann Barbárral a kezünkbe leültünk zenét hallgatni. Gondoltam elkápráztatom őket - nem lévén hifisták ugyan, ámbár az én barátom valaha igen tehetséges hangmérnökként kezdte pályafutását - és számítógépről feltettem a 2006-os Gilmour koncertet. A kápráztatás elmaradt, helyette hamar kikötöttünk gyermekkorunk kedvenceinél. The Doors, Led Zeppelin, Return to Forever, stb... és milyen érdekes, hogy ezek a közismerten nem jó hangmérnöki munkáikról híres felvételek sora sokkal inkább varázsolt el bennünket, mint a korszerű technika.Ja igen, mielőtt elfelejtem, LP-ről..! :)

Na persze, vén és maradi népek vagyunk, gondolhatják sokan. Bizonyos értelemben akár igazuk is lehet, mindazonáltal a modern technika térnyerését egyáltalán nem csak a fiatal korosztály köreiben látom. Aztán ennek okairól lehetne regényt is írni, de van egy gyanúm, hogy a lényeg, azaz a hangminőség (értsd a felvétel emocionálisan ránk gyakorolt hatása) a legkevésbé meghatározó e tekintetben.
De e bejegyzés apropóját nem is igazán a hangminőség adta, még ha hajnaltájt - már egészen más műfajok vizén evezve - egy '69-es Gilels felvétel kapcsán olyan elementárisan találtuk magunkat a Carnegie Hall-ban, hogy kis társaságunk egyetlen hölgy tagja bizony nehezen tartotta vissza érzelmeinek kinyilatkoztatását a Beethoven szonátákat hallgatva.

És ez nem egy udvariassági formula volt, nem is a kedves felé tanúsított jó modorról szólt, hanem a valódi és tényleg elementáris élményről. Feneség, már megint azok a nők! Akiket a férfi hobbisták oly egyszerűséggel kezelnek le, miközben pedig nagyon is példaértékű volna az őszinte, emóciókat sokkal inkább befogadni képes hozzáállásuk a világhoz. Avagy éppen a zenéhez. Sokszor érdemes volna lesni tőlük, hogyan is kell(ene) befogadni az érzelmi töltéssel rendelkező dolgokat..! És nem modorosan magyarázni azt, ami a maga egyszerűségében is lerendezhető.

Aztán ennek kapcsán kezdtünk el beszélgetni egy érdekes, engem régóta foglalkoztató dologról. Éspedig arról, hogy jó dolog e az, ha az ember korlátlanul, néhány kattintással hozzájuthat bármihez? Ez esetben ugye nap mint nap hallom, hogy micsoda lehetőség, az interneten keresztül ezernyi lemez elérése szinte azonnal megy!

Én leginkább úgy jutottam az elmúlt 30 év alatt a kb. 3000 darabnyi LP-hez, hogy azokat szinte egyenként, válogatva és megismerve tettem a gyűjteményem részévé. Sokszor egy-egy lemezzel éltem hetekig, vagy egy-egy zenedarab különböző előadásaival. (Úgy tűnik egyébként, hogy azért ezzel nem is vagyok teljesen egyedül.) Így aztán ezek az előadások, zenedarabok valahol tényleg az enyémek lettek, vagy legalábbis "megemésztettem" őket.

Persze, én is használok "válogató forrásokat". Rádiót (akár az autóban is), internetet, akár "jutyúbot" is. De ezek nem pótolják, hogy amikor tehetem, akkor bizony valamiféle fizikai kontaktusba szeretnék azzal a muzsikával kerülni.

Eszembe jutott egy példa is. Nagyszüleink még levágták a disznót (és megsiratták...), aztán megjelent a hentes a faluban, mi meg végül csak bemegyünk a "tacskóba" és hazatalicskázunk annyi húst, hogy a köszvény népbetegséggé válik. Sőt, már nem is a húst talicskázzák a legtöbben haza, hanem a műanyagba csomagolt félkész/kész, ételnek nevezett ipari hulladékot. S mindeközben álmodozunk egy jobb, emberibb és élhetőbb világról. :( Meg persze jobb húsokról, mert az ipari alapanyag már régen nem az, amit nagyanyáink levágtak.

A zene is ilyen ipari jellegűvé válik, még ha első ránézésre nem is vesszük észre, még ha először nem is értjük a kérdést, hogy miért is rosszabb a nyakunkba döntött korlátlan mennyiség, mint a személyes választás.A nagyszüleink még énekeltek dalokat hosszú téli estéken, a szüleink még aktív koncertlátogatók voltak a zenedarabok alapos ismeretének a birtokában, s talán még mi is úgy hallgattunk nagyszerű felvételeket, hogy annak zenei tartalma hatott ránk elsősorban. Most pedig már leginkább "fogyasztják" az emberek a zenét, nap mint nap újat - és így persze akár az ezerszám letölthető "anyagra" van egyre inkább szükség.

Hadd ne gondoljam tovább...:(

Egy szó mint száz, illene magunkat megtisztelnünk azzal, hogy 'A' zene ne devalválódjon számunkra puszta fogyasztási cikké. Hogy a dal csak ugyanaz maradjon...

AP klub és Heed Audio Szegeden az ATC-nél!

2011-05-31T07:41:00.043+02:00

Az eddigi egyeztetések alapján ez év október 8-án tartanánk a "kihelyezett" AP Klubbot Szegeden az ATC egyik bemutatótermében. A részletekről természetesen e blogon is megfelelő időben minden információ és tájékoztatás megtalálható lesz!

A Kempinski összeesküvés

2011-05-26T23:27:00.126+02:00

Így május végén - szép lassan belecsúszva a hifi (akarom mondani high end) totális holtszezonjába - még mindig a nemrég véget ért müncheni HES okozta sok(k) élmény hatása alatt (is) állok kicsit. Akik ismernek tudják, hogy ezek a gondolatok a legritkábban felemelőek és pozitívak számomra. Ezért aztán nem is írok már átfogó beszámolókat különféle kiállításokról. Azonban most eszembe jutott egy régi írás. No nem én követtem el, úgy nem is lenne igazán hiteles. A beszámoló az 1994-es (!!!) frankfurti HES-ról készült, Jürgen Egger tollából. (2003-ig a német HES nem Münchenben, hanem Frankfurtban került megrendezésre.)
Sajnos ő már nincs közöttünk, 2009-ben, hosszú betegség után alig 50 évesen távozott. De írásai fennmaradtak, így ez a néhai Hifi Exlusiv high end szaklapban megjelent beszámolója is. S bár megjelent, a cikk bevezetőjében ez áll. "A Hifi Exlusiv szerkesztősége teljességgel elhatárolja magát Jürgen Egger kolléga HES 1994-es vizsgálódásaitól.... Kérjük megértésüket."
Szerencsére nekem még csak el sem kell határolódnom. Így, 17 évvel a cikk megjelenése után akár mint hifi történeti érdekességet is említhetném, ám a benne foglaltak egyfelől aktuálisabbak mint valaha, másfelől nagyon sok ponton híven tükrözik a saját véleményemet is. Igaz, Jürgen Egger, a hifi publicista, sokkal többet megengedhetett magának, mint egy magamfajta gyártó. Na de, éppen ezért idézem őt! :) És persze annak okán is, hogy szörnyülködve jutott eszembe 2011-ben, hogy már 1994-ben éppen olyannak látszott ez a téma, mint amilyen ma is. Azaz nem. A helyzet (szvsz.) sokat romlott. :( Orwelli jövőbelátás? :)

A cikk nem éppen rövid, ezért elnézést kérek a hosszú olvasnivalóért. (Még úgy is igen hosszú, hogy itt-ott kihagyok részeket, amelyek úgy időben mint térben teljesen irrelevánsak.) Ámde azt gondolom, senkinek nem tanulság nélkül való, ha elolvassa.
A szöveg fordítása természetesen Alpár bátyám munkája, még akkorról!

Penso positivo, mondja az olasz rappelő Jovanotti: pozitívan gondolkozom. Na igen. Rappelőnek kéne lenni. Egy Hifi újságírónak – vagy nevezzem magam ebben az esetben Hifi tárcaírónak? - különösen a nehezére esik ezt az optimista mottót követni. Én nem tudom, hogy van ez Önökkel, de amikor a Hifire gondolok, akkor én fájdalmas tapasztalataimból eredően automatikusan negatívan gondolkozom. Ha pedig Frankfurtba megyek a HES-ra, akkor mindig arra gondolok, hogy rám ezen a különös rendezvényen egy Hazugokból, Felvágósakból, Dumagépekből és arrogáns Pimaszkodókból álló, sötét banda vár. És néhány rendes ember. Régebben mindig az utóbbiak miatt mentem a HES-ra. Időközben más lettem: először is sokkal többet elviselek, másodszor pedig nem vagyok már teljesen komplett. Ezért alapvetően a Hazugok, Felvágósak, Dumagépek és arrogáns Pimaszok miatt megyek el. Mint idén is.

II.

Mi hajtja évről évre emberek ezreit pont egy HES-ra? Rekkenő hőségben? Egy különösen előnytelen helyen lévő, építészetileg marha ronda luxusszállodában egy ronda, de hangulatos város szélén, amelyben tulajdonképpen nyugisan eliszogathatna az ember egy Bembel, azaz egy köcsög almabort és benyomhatna hozzá egy roston sült oldalast? Ennek két oka van. Pénz és kéjsóvárság.

III.

A kiállítók a pénz miatt vannak ott. Azért, hogy megmutassák magukat. Aki mutatja magát, arról – talán – beszélnek, akiről pedig beszélnek, az készüléket is tud – talán – eladni. Készüléket eladni pedig egyenlő a pénzkereséssel. Talán. A buli ugyanis először sok pénzbe kerül. A kiállítói helyiségek önmagukban is mocskos drágák, ezen kívül be kell őket rendezni, ki kell őket csinosítani. Ehhez jönnek a szállítási és alkalmazotti költségek és a szegény kiállító mielőtt felocsúdna, máris megszabadult egy öt számjegyű összegtől. A képviseletek egy része a HES után először is csődbe megy. Minden HES után.

IV.

A közönség kéjsóvárságból van jelen. Csöpögnek a szégyenletesen drága készülékek, a töménytelen mennyiségű fém, tömör fa, réz, arany, ezüst, alumínium, sőt papírcédulák után – árcédulák, amelyeken sok a helyiérték. Tekintetükkel be akarnak hatolni a kéjes kinézetű masinákba, ujjaikkal megtapintani őket, babrálni rajtuk, a vaskos csatlakozókat simogatni, kéjesen letépni a hangsugárzók előlapját – és néha még meg is hallgatni őket. Az egésszel persze sokra nem lehet menni. Ilyen körülmények között ez kizárt dolog. Ez nem megy erre a célra „áterőszakolt”, izzadt emberi testekkel zsúfolásig megtelt hotelszobákban, hasonszőrűen kéjsóvár nézelődők hordájában. A látogatók számára a HES egyfajta pubertás tinédzserparti. Sokkal több, mint „heavy petting” nincs is a dologban.

Az Univerzum szélén van egy étterem. Valójában nem is étterem az, hanem egy mocskos, büdös csehó, amiben kizárólag egy zsíros mócsingokból álló, nyúlós-ragadós körítéssel tarkított ételt szervíroznak. Mindig ugyanazt. Inni pedig csak meleg cseresznyés kólát lehet. Ebbe az étterembe, az Univerzum szélére zárják be azokat a "hájendeseket" akik földi életükben bűnöztek. Itt lehet találkozni olyan emberekkel, akik valamikor - esetleg többször is - végfokok teljesítményét lóerőben adták meg, kábel-, spray-, vagy készülékalátét hókuszpókusszal egy vagyont kerestek, vagy akik ezerrel összekalapált szemét-hangfalakat disznó sokért a szaksajtó által "hifi-drog-függőségbe" hülyített vevőkre sózták. Egyik másik hifi újságíró egyébként szintén ott csücsül.

Ebben az étteremben egész álló nap Chris de Burgh szól minidiscről, egy permanensen klippelő elő/végfokkal erősítve és egy hatutas hangfalból, aminek a középsugárzója elnyúlt.

Ezt álmodtam a kiállítás egy nyugtalan éjszakáján. Nem tudom mennyi igazság rejlik ebben az álomban. Az egész mindenesetre átkozottul "megnyugtató" perspektíva.

VI.

(...) Ebben a fejezetben egy, a német piacra szánt kiállítás megrendezésének sajtókonferenciájáról volt szó, amely kiállítás egyébként soha nem került aztán megrendezésre. Ezért ezt itt kihagyom.

VII.

Immáron széles körben ismert hátfájási panaszaim miatt lassú tempóban kellett megkezdjem kiállítási körsétámat. Nagyon lassan. Ennek egyrészről az lett a hátránya, hogy gerincemre való tekintettel nem hagyhattam, hogy a kiállítási láz megfertőzzön, viszont másrészről az az előnye, hogy egyszerűen képtelen voltam mindenhová benézni. Az utóbbi sok gyalázatosságtól mentett meg. Ezen a HES-on olyan kiállítási helyiségekre is leltem, amelyekben nem volt más látható, mint kábel. Sok színes kábel, és más semmi. Bizonyára meg fogják Önök is érteni, hogy én ezekben az esetekben miért nem vizsgálódtam tovább. Tisztán egészségi-profilaktikai okokból. Azért néha felteszem a kérdést magamnak, hogy a HES mezőnynek vajon megvan e még minden kereke?

VIII.

High End. Ez egy mozgalom amely azt a célt tűzte ki, hogy a zenét a technológiailag mindenkori legmagasabb szinten reprodukálja. Tehát zenéről van szó. Vagy még inkább: egykoron zenéről volt szó. Az idei HES-on újra voltak olyan kiállítók, akik megtagadták azt, hogy a látogatók által hozott zenéket lejátsszák. Ott csak a hivatalból hitelesített, high end licence-szel ellátott zene volt engedélyezett, az a szokásos audiofil ciripelés, amely minden gyorsan "helyrebarkácsolt" minidoboznak megkönnyíti az életét, az elektronikát és a kiállító idegeit kíméli, merthogy ilyen körökben a szobahangerő feletti hangnyomás az elítélendő túlkapás hírében áll. Ezért az állapotért egyébként a szaksajtó is hibáztatható.

Én személy szerint nem megyek be olyan kiállítási helyiségbe, amelyben a kiállító, a sajtó által elrontott látogatók felkérése nélkül, önnön inditatásból gyúrja át újból és újból azokat a bizonyos szakíróilag is megáldott, nevetséges teszt korongokat. Ha valahol még mindig Ulla Meinecke " A táncosnő" című felvétele számít abszolút referenciának. akkor nem tehetek mást, mint további jó szórakozást kívánjak ehhez. Én időközben egyszerűen nem bírom már meghallgatni. Sajnálom.

IX.

Zene az zene. Nincs jobb vagy rosszabb zene. Az egyik a Mantovani-ra esküszik, a másik a Metallicá-ra. Akik berendezéseket kínálnak a zene reprodukálásához, azok el kell fogadják azt, hogy a vevők pont ezeken a berendezéseken akarják kedvenc zenéiket lejátszani. Ehhez joguk van. Aki valami mást bizonygat az nem más, mint egy önjelölt misszionárius, egy hazug ember vagy egyenesen egy idióta. Aki pedig arra az állításra ragadtatja magát, hogy egy berendezés nívója csak egy bizonyos zenével ismerhető meg, az zártosztályra való. Vagy egyenesen abba az étterembe az Univerzum szélén. Expressz ajánlva.

Léteznek olyan kiállítók is, akik elég lazák ahhoz, hogy tudják: a zene az zene. Fittyet hánynak arra, hogy bizonyos régi csúcs lemezek zajosak és brummosak, hogy vannak nagyszerű felvételek kevésbé nagyszerű hanghordozókon, hogy bizony sokszor a dal jobb mint a felvétel.

Egy tényleg jó berendezéssel mindig öröm zenét hallgatni, még ha az sistereg, pattog, torzít vagy színez is. Néha pont azért. Ezek belevaló kiállítók. Ezekhez bemegy az ember szorongás nélkül, meghallgat egy szép zenedarabot és a lábát lóbálva elfelejti az egész stresszt ami a folyosókon uralkodik, mivel ezek az emberek a zenét szeretik és azt közvetíteni is tudják.

De vannak olyanok is akik a látogatótól megkövetelik, hogy azok betartsanak egy szigorú rítust. Előírják a kiállítás közönségének, hogy milyen koncentrációval, milyen meditatív tartással, milyen általános lelkiállapotban, melyik "futamban" milyen akusztikus ceremóniát kötelező követni.

Aztán feltesznek valami komoly prüntyögést, saját magukat úgy "adják elő" a kvázi-vallásos rendezvényen, mint egy, a zene hangjaiba merült zen-buddhista mestert, aki mint az egyedül kiválasztott lehet képes arra, hogy vélt tanítványainak megmutassa, hogy merre is van az audiofil "arra". Itt aztán brutális demostressz uralkodik.

Az emberben már-már felmerül a kérdés, hogy nem lett volna e jobb a cipőjét még az ajtó előtt levetnie, esetleg az előzőleg elfogyasztott kávé nem homályosította-e el a felfogóképességét. Ezek a nem belevaló kiállítók. Ezek nem szeretik a zenét. Valójában utálják a zenét, mert különben nem kellene magukat minden egyes alkalommal ekkora felhajtással a zenehallgatáshoz újrahangolniuk. Tanácsolom mindenkinek, hogy ezeket az embereket kerüljék el széles ívben.

XI.

(...) Ezt a fejezetet megint kihagyom. Ebben a német nyelv sajátosságainak illetve az adott témára vonatkozó specifikus szlengjének viszonyáról van szó.

XII.

A High End egy tisztán férfi rendezvény. Nők csak a legritkább esetben tévednek ide. Legkésőbb a harmadik kiállítási napon megfigyelheti az ember, ahogy az összes jelenlévő férfiember a tekintetét arra az egyetlen, egyedül a folyosókon végighúzó nőre veti, "lecsekkolja", szemeivel levetkőzteti és mimikájában kifejezésre juttatja, hogy valóban valami sokkal jobbat is el tudna képzelni, mint éppen a HES fogságában sínylődni.

Örökre megmarad emlékezetemben az a szőke szépség, aki kísérőjét továbbküldte, hogy az inkább vizsgálódjon egyedül a kiállításon, ő maga pedig inkább belezuhant a kiállítás egy stratégiai pontján elhelyezett kényelmes kanapéba, hogy ott Gameboy-t játsszon. Aztán idővel el is aludt. Igaza volt.

Számomra elgondolkodtató, hogy mennyire kevés nő érdeklődik speciálisan egy ilyen kiállítás és általában a Hifi iránt. Valamit rosszul csinálunk, mi, férfiak? Nem kéne nekünk sokkal gyakrabban sokkal jobbat csinálni akarni?! Hogy úgy mondjam?!

XIII.

Ennek a HES-nak a legszórakoztatóbb beszélgetését Antony Michaelsonnal, a Musical Fidelity fejével folytattam. Pontosabban ő folytatta velem. Michaelson úr beszámolt arról, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a piackutatásban. Hifi iránt érdeklődő embereket hívott meg, hogy prototípusokat nézzenek meg, majd a meghívottakat egyedül hagyta a helyiségben. Amit nem tudtak: egy rejtett kamerával videóra vették őket. Michaelson úr elmesélte, hogy esti szórakozásként ezeket a felvételeket lejátszotta és a földön fetrengve a könnyei csorogtak a nevetéstől. Jogi okokból nem mondhatta el nekem a részleteket, de utalásokat tett rá, hogy az anyag ami a tulajdonában van, az nagyon "kemény". Nem akarok rá gondolni sem, hogy én hogyan viselkedtem volna ebben a helyzetben...

Michaelson úr mindig is a Hifi egyik legviccesebb alakja volt, és teljesen mellékesen a "kabátujjából rázta ki" azt a legelemibb kérdést, amit nekem azon minőségemben mint Hifi újságíró valaha is szegeztek.

"Miért csavarozzák szét, vágják ketté, fűrészelik el, boncolják ki, szedik elemeire a német Hifi magazinok a készülékeket?"

Nekem csak egy válaszom volt rá. Ennek valami köze kell legyen a németek nemzeti karakteréhez. A fausti lélek kényszerít bennünket ehhez.

XIV.- XIX.

(...) Ezekben a fejezetekben a szerző alapvetően a '94-es foci VB-vel és a minden HES alatt szombat esténként megrendezésre kerülő állófogadással foglalkozik, így ezeket is kihagyom.

XX.

Legbelevalóbb kiállítói bemondás? Colin Hammerton a Musix képviselettől engedte el, amint a Red Hot Chili Peppers az ő kis Onix integrált erősítőjét kegyetlenül szorongatta: "The Joy Of Distortion", azaz a "Torzítás öröme", kommentálta Colin az akusztikus történést.

És a leg-nem-belevalóbb látogatói bemondás? Ez is a Musix szobában hangzott el. Egy idősebb látogató hallgatta a Dynavox hangfalakat, majd megjegyezte: "A doboz nem rossz. De a helyiség szörnyű". Na ne mondja...

A legfantáziadúsabb kiállítói helyiség? Ez a díj egyértelműen annak a félreeső szobának jár a földszinten, amelyikben a kiállító felesége ült egy fotelben. A feleség. És más semmi.

A legjobb sör? Nehéz döntés. A Marvel-nél osztott Fiege-Pils nagyon jól sziszegett, de a HGP alsó-bajorországi csapolt sörének is megvoltak az erősségei.

A legkövetkezetesebb látogató? Levelezési rovatunk azon írója, aki a legutóbbi HES-on meg akart egy sörre hívni, de mivel ez a helyszínen nem jött össze, postafordultával még helyből elküldte a sört!

A legjobb szám ami a HES-on nem hangzott el? Egyértelműen a "Serenata Rap" Jovanottitól.

A HES legnagyobb adrenalin rúgása? A "Terminator 2." 17. fejezete a Klipsch bemutatón

A leginkább hiányolt személy? Frank Zappa. Még mindig.

XXI.

A HES a jövőben még inkább a zenei reprodukció felső végére koncentráló kiállítássá kell váljon. Nem egészen tudom, hogy ezt pontosan hogyan kellene elképzeljük magunknak.

Még több kiállító lesz a jövőben, akik CD-spay-eket, kristálygömböket és zöld filctollakat ajánlgatnak majd? Normatívává válik e annak a kiállítónak a tanácsa, aki egy potenciális vevőnek azt javasolta, hogy "aki harmincezer DM-et kiad egy berendezésre, az költsön el további tizenötezret kábelekre"?

Játszani fog e vajon a '95-ös HES gálán egy olyan német férfibanda, amelyik kárpátukrán férfiasság-balladákat ad elő? Betiltják e az alkoholos italok kimérését? Vajon jázmintea és Gatorade között kell-e válasszunk majd, hogy az azt követő rituális hangbemutatóra behangoljuk magunkat?

Vajon a HES egy politikailag korrekt kiállítássá válik e, amelyen a horn-hangfalakat az általuk okozott szexuális molesztálás miatt betiltják? Várjuk ki.

Én mindenesetre nem leszek ott.

XXII.-XXV.

(...) Ezekből a fejezetekből már csak kiemelnék néhány érdekes mondatot, mert egyébként egy nagyon hosszúra nyúlt ismétlése a már fentebb megírtaknak és nagyon specifikus az akkori német helyzetet illetően.

A HES egy olyan rendezvény, amely az ember örömét a zene iránt alaposan el tudja rontani. Erről persze nem tehet. Ez így lenne minden elképzelhető kiállításon. Egy kiállítás - minden kiállítás - stresszt jelent. A stressz pedig nagyon nem jó a zenének.

Higgyétek el nekem emberek: furnérozott behemótokkal, digitális technikával telenyomott szekrénnyi techno őrülettel, a nagyobb-az-jobb "filozófiai" szemlélettel soha nem fogjuk az új generációt elcsábítani a Gamboy mellől. És főképpen nem az idősebbeket a sörkertből.

Jürgen Egger, Hifi Exlusiv, 1994 október

Életképek - München, 2011

2011-05-24T15:54:00.052+02:00

High End 2011 - Münich

2011-05-22T22:50:00.419+02:00

Ha május, akkor München és HES! Bár idén nem állít ki a német képviseletünk, én mégis hivatalból jelen vagyok Európa minden bizonnyal legnagyobb audios rendezvényén, hiszen a kiállítási részvételtől függetlenül számos hivatalos meeting vár(t) rám, ránk.
Közben pedig töröm a fejem. Mi a fenét mondhatnék én megint egy újabb müncheni hifi, akarom mondani high end showról? Oly sokszor próbáltam már körüljárni, bemutatni egy-egy ilyen kiállítást, hogy egyre kevésbé érzem a bennem megfogalmazódó mondandót. Ámde aztán mégis, amikor ott vagyok, körbemegyek (bevallom, egyre felszínesebben és érdektelenebbül, legalábbis az elején), akkor azért mindig támadnak gondolataim.
Így volt ez idén is Münchenben, a majdnem 30 fokos kánikulában. (Tiszteltetem a meteorológiát, aki 10 fokos hőmérsékletű és esős kora őszt ígért.:))

Az idei show sorrendben a 30. volt, tehát egy igazi "anniversary". Volt is nagy felhajtás, hatalmas kiállítás, a HES történetében a legnagyobb. Kicsit idétlen volt ugyan, hogy a szervezők valószínűleg még több kiállítóra számítottak és ennek okán megnövelték a kiállítói területet - viszont mivel mégsem lett annyira sok kiállító, ezért itt-ott egy egy folyosót üresen hagytak.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a kiállítás nem minden idők legnagyobbika volt, csak legfeljebb annyit, hogy kicsit "tömörítve" talán még impozánsabb lett volna a seregszemle.

Szóval volt itt minden, a retro strandrádiótól kezdve...

... a különféle futurisztikus...

... és gigantikus...

...és afféle DIY-nek látszó tárgyon át...

... a high-tech hangfalcsodáig.

Sőt, még jóféle autóhifi is volt, bár azt a geometriai feladvány sehogy nem sikerült megoldanom, hogy a Temptation hogyan fér a Phaetonba...:)

És persze még számtalan egyéb tünemény, amit felsorolni is reménytelen lenne, nem, hogy érdemben számba venni. És akkor még csak a hangsugárzókat említettem, jaj...
Van azonban egy közös ezekben a többségükben - valljuk meg - enyhén szólva meghökkentő kreációkban. Éspedig az áruk. Mindegyik olimposzi magasságokban szárnyal, legalábbis az árcédula alapján. Ahol nem 6 (hat!) számjegyű € árcédula fityegett egy-egy ilyen hangsugárzón, ott szinte már pironkodva szabadkoztak, hogy hát a 'low end' is megfér ugye egy ilyen rendezvényen... A 'low end", persze...:(

Persze a százezer €-s hangsugárzókhoz hasonlóan árazott elektronikákra és forráskészülékekre is szükség van. Meg kábelekre. Mert több tízezer €-s kábel nélkül egy tapodtat se, ugye...:(

Ha netán valaki meghökkenne az árakon, akkor ne aggódjon, ez a fajta árpolitika már nem csak az egyszerű hifi barátoknál veri ki a biztosítékot. Sőt, talán éppen őnáluk kisebb a felháborodás, hiszen az "utca embere" már a több ezer €-s termékeket is valamiféle úri huncutságnak tartja, a hobbista viszont az "értő" nyugalmával tekint egy-egy drágább készülékre.
A 100 ezer €/készülék azonban a szakmában is cunami hullámokat kezd kavarni. Persze volt olyan svájci cég, aki még csak arrogánsnak sem érezte, hogy na ja, ők belátják, hogy a több százezer € (!!!) készülékenként csak egy szűkebb vásárlóközönség számára elérhető, ezért egy mindenki (!!!) számára testközelbe hozott elektronikával rukkoltak ki, potom 90 ezer €-ért! :((
Ámde miközben a hiúság vásárának fokozásában évről évre nagyobb tülekedés látszik, a színfalak mögött valami egészen más bontakozik ki. A téma ugyanis rohamos léptekkel közeledik a saját szuper nova robbanásához. Sőt, talán már inkább benne is van. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az évi '"egy olajsejk/egy rendszer" nem fogja megmenteni azt a sok száz, vagy inkább ezer céget, akik lassan már csak ebben az egy lehetőségben látják a túlélést.
A felszín alatt ez a csilivili vásár már egy teljesen talaját vesztett, légüres térben lebegő valami, a kereskedők és gyártók többsége napi gondokkal küzd és a csőd szélén táncol. Egy gyanútlan hobbistának ugyanakkor nem így látszik, hiszem a müncheni HES egyre inkább lett a megalomán szemlélet vására.És hát ha annyi drága kütyü felvonul, akkor biztos vevő is akad elég. Megsúgom, nem akad.

Persze nem azt akarom mondani, hogy Münchenben semmiféle józanságot találni nem lehetett. De az már egyre nyilvánvalóbb, hogy ezt a kiállítást nem a "földön járó" termékek határozzák meg, ahogy az is egyértelmű, hogy az ilyen termékekre szinte semmi érdeklődés nincs ezen a seregszemlén.

Érdeklődés?
Nagyon szembeötlő volt az ott töltött 3 nap alatt, hogy mennyire megfogyatkozott a közönség. A szakmai napon szinte kongott az ürességtől a kiállítás (ráfogták, hogy mert munkanap...:)), de a legerősebb időpontban, szombat délelőtt sem kellett tülekedni sehol sem.
Mire jó akkor egy ilyen "vásár"? Nos, alapvetően a szakmai találkozók, megbeszélések és "pofavizit" okán lenne az, de idén ezekben a beszélgetésekben is a leggyakrabban arról folyt a vita, hogy mekkora válságban is van ez a téma. Nagyban. Nagyon nagyban. A józan, értő és ízléssel közeledő közönséget ugyanis évtizedek alatt felmorzsolta a konzumszemlélet. (Mielőtt valaki félreértené, éppen olyan konzumnak gondolom a "drágább az jobb" szemlélet alapján készülő 100ezer €-s készüléket, mint a kínában összeszerelt 499€-s "british hifi"-t)
Most pedig majd lehet annak a kevésnek törnie a fejét aki a szuper nova robbanás után megmarad, hogy hogyan tovább.
A müncheni HES persze mindaddig megrendezésre fog kerülni, amíg elegendő kiállító lesz, hogy kibéreljen egy valamekkora területet. Láthatóan sok az új arc, új cég, akik óriási lendülettel érkeznek - hogy aztán jövőre ekkora lendülettel maradjanak távol. És persze még fokozható is a dolog, hiszen ha idén mondjuk 300 ezer € volt egy 3 utas hangfalcsoda, akkor jövőre lehet hozni egy 400 ezer €-s 4 utas modellt. És így tovább, és így tovább... És akkor majd megtérül a befektetés. Már persze ha akad 1 (egy) vevő...
És akkor "lesz haszon őszire, ugye Ferikém?", hogy a Zimmer Feri klasszikusát idézzem.:)

Szám-háború

2011-05-13T19:20:00.235+02:00

Belecsöppentem én is ebbe a számítógép alapú zenehallgatásba, mint ama bizonyos római helytartó az ő krédójába. Azaz egyszer csak azt vettem észre, hogy ezt már se kikerülni, se átugrani nem lehet, függetlenül a saját "hitemtől". Mielőtt azonban megint nagyon elkalandoznék filozofikus vizekre, egy kicsit pragmatikusabb mederben maradnék. Merthogy témám écáját nagyon is konkrét dolog adta. Így péntek 13-án...:)
Éspedig szép számú eszköz (értsd, számítógéphez illeszthető eszköz) gyűlt nálam össze.

És ahány eszköz, annyiféle. Az alap 1.1 USB bemenettől (16 bit / 48 kHz) a nagy felbontású USB 2.0-ig (24 bit/ 192 kHz) egy elég szép választék megjelent nálam.
Természetesen nem fogok semmiféle tesztbe bonyolódni, nem tisztem. Pusztán egy érdekes gondolat fogant meg bennem az elmúlt napokban, hetekben. Olvasva a fórumokat és egyéb, a témával foglalkozó média orgánumokat, láthatóan a nagy felbontás mára valamiféle kötelező paraméterré vált. Márpedig ennyi tapasztalattal (jó, ez egy olyan téma ahol programozó matematikus legyen a talpán, aki fél év intenzív tanfolyam után eligazodik emberesen, nemhogy egy magamfajta ortodox konzervatív 'analógista') ki merném jelenteni, hogy a felbontás-mániának nem sok szerepe van.
Egyfelől azért, mert a felvételek ezt eleve nem igénylik.
Na, most sokan felhördülnek, mert ők már megtalálták annak az összesen néhány száz speciális audiofil felvételnek a forrását, ami... Szóval amire nekem nem sok szükségem van, én ugyanis nem azért hallgatok meg egy felvételt, mert kiírja a laptopom, hogy az aztán tuti sokszáz kHz. (Jó, tudom. Még olyanok is akadnak, akik az elmúlt 17 évben ugyan annak a lemeznek egy adott 2'33" részletét nyüstölik mindössze, nemhogy néhány száz speciális felvételt...!:) Na, de akkor is...:))
Másfelől pedig eleddig nem találtam átfogó összefüggést a felbontás és a zenei minőség között. Még olyan felvétellel sem, ahol eleve adott a magasabb felbontás. Ha ugyanis a felbontását lejjebb állítom, akkor is az adott készülékre jellemző marad a hang és nem pedig egy olyan másik eszközre fog hasonlítani, aminek esetleg a felbontása eleve alacsonyabb. Vagy, hogy más oldalról világítsam meg a dolgot, esetleg egy eleve alacsonyabb felbontású eszközzel a magasabb felbontású felvétel is úgy szól, hogy a magasabb felbontásút akárhová állítva sem érem el az alacsonyabb felbontású minőségét.

Jó, önmagán belül persze számít, de ez nagyon megtévesztő lehet, mert mondjuk valaki azért részesít előnyben agy 24/192-es eszközt egy 24/96-ossal szemben, mivel az előbbi nagyobb mintavétellel dolgozik. Holott lehet, hogy a 24/96-os a 24/192-es felvétellel IS jobban szól, mint a 24/192-es másik eszközzel! (Az USB 1.1-re épülő 16/48-at hagyjuk, az egy sokkal fejletlenebb hardver eszköz.)
Egy számítógépes rendszer hangminősége (is) függ sok más paramétertől (is), nem csak a kézzel fogható számoktól. Sőt sokszor nem a logikus "továbblépés" az, ami meghozza a várt eredményt. Igaz, ilyen sok változóval dolgozó forráseszköz valószínűleg nincs még egy a "front end"-ek világában. (Vagy talán ezért szeretik sokan az olyan phono előerősítőket, ahol nem csak a különböző impedanciák, kapacitások és erősítés mértéke állítgatható, de még különféle EQ görbéket is lehet választani...?:))
Talán ezért (is) tetszik oly sok embernek, mert megkapják a játékot vele, hónapokon keresztül lehet a különböző beállítások, szoftver és hardver eszközök végtelen számú kombinációját próbál(gat)ni és tanul(gat)ni. Ráadásul ha valami mégsem tetszik (mondjuk egy kívülálló észreveszi, hogy az adott rendszer mégsem úgy szól mint ahogy kellene) akkor ott a mentsvár, a kibúvó, hogy hát nem a megfelelő beállításban működött a rendszer.
Nekem (sajnos) egyelőre az a tapasztalatom, hogy egy adott eszköz hangját sokkal inkább meghatározza magának az eszköznek a felépítése és "hardveres" konfigurációja (azaz a teljes elektronikai felépítése) mint a különféle beállít(ga)tások. És talán ezért is gondolom azt (hangsúlyozom, hogy most, az eddigi tapasztalataim alapján), hogy azok az igazán jó eszközök, amikkel ezek a játszadozások a legkevésbé lehetségesek, illetve amik a leginkább plug'n'play eszközök. Ahol a beállítások a lehető legnagyobb mértékben előre programozottak.Leginkább ilyenek a streamerek, de vannak olyan, a számítógéphez csatlakoztatható DA konverterek is, amelyek nem igényelnek űrhajós vizsgát a felhasználótól - és nem mellékesen nagyon is jól végzik a dolgukat.

És ilyen eszközök vannak néhány tízezer forintért (is), meg néhány millióért (is). Hogy mekkora közöttük a reprodukciós képességbeli különbség? Nos, egyfelől joggal gondolná bárki, hogy hasalok, amennyiben véleményt alkotnék. Hiszen nincs a polcomon éppen néhányféle, néhány milliós árú ilyen készülék. Ez persze csak idő kérdése, merthogy lesz. De addig nem is alkotok véleményt, nem "hasalok".
Másfelől az ár-minőség megközelítés a hifi/high end egész világra jellemző kérdés lehet mostanában, lett légyen szó erősítőkről vagy hangsugárzókról, nem csak streamer-ekről vagy számítógépes illesztő eszközökről. Miért éppen a számítástechnika volna kivétel alóla? Akinek egy adott - és mondjuk nagyon nagy - pénzösszeg áll rendelkezésére a vásárláshoz, az nem fog pusztán racionális érvek alapján kevese(bbe)t költeni, hiszen ő az adott összegért szeretne vásárolni és hinni, hogy minél több áll rendelkezésre, annál mélyebbre juthat nem csak a zsebének kiürítésében, de valaminek a megértésében és befogadásában is. Ez is szám-háború, csak persze másfajta, mint a bitek és kHz-ek világáé. Ám ez megint csak messzire vezető gondolatmenet,és erre nem itt és most szeretnék választ keresni.
A közeljövőben azért a számítástechnikai számháborút még folytatom majd kicsit, hiszen várok néhány olyan eszközt egy randira (Metric Halo, Magnum Dynalab, Plinius, stb.) amik már egy másik ligában játszanak. Áruk alapján mindenképpen.

A fenti képek illusztrációk. Semmiféle konkrét összehasonlítást, minőségi rangsort ne keressen bennük senki. :) Már csak azért sem, hiszen vannak köztük pusztán D/D átalakítók és vannak köztük komplex, számítógépes forrásból analóg erősítő számára feldolgozható jelet előállító D/A konverterek.

Így jártam másodjára... Heed Obelisk Si+X2 teszt

2011-05-09T17:49:00.054+02:00

Mint alább megemlítettem, már ez a bejegyzés is készen volt, csak nem vettem észre, hogy a blog(motor) leállt. Aztán ez is elveszett, de ez anélkül, hogy bárki látta volna akár rövid időre is. Ez van, sajnos azt az írást már "visszamenteni" nem tudom.

Szóval mostanában igen sok írás jelent meg a nagyvilágban Heed termékek kapcsán. És bár nem mindegyik olyan patinás újságban mint a HiFi+ (ami egyébként a szigetországbeli testvérlapja a "The Absolute Sound" high end magazinnak), ám egynémely írás értékéből ez mit sem von le! Itt van az amerikai "The Vinyl Anachronist" (Marc Phillips) Obelisk élménybeszámolója, ami sokkal inkább egy igazi, hosszú időn át tartó együttélésből származó tapasztalat, semmint egy (rövid) időre megszervezett és néhány óra alatt lebonyolított sportesemény. Számomra ezek az individualista élménybeszámolók sokszor sokkal hasznosabbak és fontosabbak, mint a nagy magazinok csillagos/pontos "véleményalkotásai". Mert bár nyilvánvalóan ezeknek sok piaci befolyásuk nincs, ámde sokkal őszintébbek és lényeglátóbbak mint a "nagyüzemi" vizsgálódások.

És ha már lényeglátás, itt van akkor az ausztrál Digital Audio Review Heed Obelisk Si+X2 tesztje. John Darko írása tényleg minden pontjában az, aminek én egy ilyen tesztet gondolnék

John írása ugyanis messze túlmutat a szokásos "ez tetszik-az meg kevésbé" frázisokon. Vette a fáradságot, hogy utánanézzen, megértse és elhelyezze az adott készüléket. Sok ilyen írást volna jó olvasni, és nem csak azért mert ő (is) nagyon magas piedesztálra helyezte az Obelisket (na jó, álságos sem akarok lenni, jó érzés ám az!) hanem azért, mert ez a mi szakmánk/hobbink (kinek mi) ettől válik érdekessé. Elolvasni századjára is a "szőrös a közepe és túl harsány a magasa" típusú értetlenségeket előbb utóbb csak elveszi a jóérzésű zenebarát hifisták (és/vagy) kedvét az egész témától.
Mert ahogy zenét sem lehet bizonyos alapok és értés nélkül hallgatni (azaz lehet, csak az is hamar érdektelenné válik ilyen esetben) úgy a hifi/high end berendezések lelkében is egy kicsit mélyebbre kellene ásni, hogy értelmet kapjon a dolog. Persze lehet, hogy javíthatatlan naiv vagyok így negyed század után is, de hiszem mégis, hogy csak megértve lehet bárhová is jutni, tudás nélkül csak kóválygás az egész mint eltévedt turista a sötét erdőben.

Így jártam... Heed Obelisk DT+DA a HiFi+-ban

2011-05-03T20:17:00.025+02:00

Az elmúlt több mint 3 évben semmiféle adatvesztés, gond és/vagy probléma nem volt a blogger.com-mal. Volt ugyan ismerősöm aki figyelmeztetett, hogy ő azért nem bízik egy teljesen külső (és ingyenes) tárhelyben, mert hát az ördög ugye sosem alszik.
Nos, tegnap tényleg nagyon ébren lehetett a patás, merthogy egy már felkerült bejegyzésem és egy teljesen megírt, éppen felkerülni akaró írásom áldozatul esett. Pont akkor állt le a blog amikor azt fel akartam tenni.
Így most többen vannak, akik látták ugyan (még) a bejegyzést, de már nem látják. Az RSS még látja, de megnyitni már nem nyitja. A tartalom pedig elveszett, mert nem mentettem. (Azt nem is tudom, hogy az egész blogtartalmat hogyan menthetném, majd holnap megkérdezem illetékes barátomat, hátha...)
Szóval volt egy bejegyzés annak kapcsán, hogy az Obelisk DT+DA terítékre került a HiFi+ hasábjain, Alan Sircom tollából.

A kommentárt most nem írom újra, valahogy ilyenkor már nincs meg az a lendület...:( A teszt nagyon jó, nagyon magas polcra (árához képest szinte hihetetlenül magas polcra!) teszi a kombót. És bár egy idézet kapcsán egy parafrázisra utaltam, nekem Kusturica romái és az ő hangsúlyaik jobban idézték a hangulatát annak, ahogy Alan utal a folytatásra:

"This could be the start of a beautiful friendship"

U.i.: Milyen érdekes, hogy mivel - gondolom én - egy tegnapi, korábbi állapotot állítottak helyre a blogger.com-nál, a bejegyzés dátuma, üresen ugyan, de megmaradt. Így most az eredeti dátummal jelenik meg, de újraírt tartalommal.

Enigma - avagy +1 kérdés

2011-04-26T22:45:00.086+02:00

Alábbi írásomban 3 olyan kérdésre utaltam, amelyek az utóbbi időben hozzám visszajutottak - és megválaszolásra várnak. Elfeledkeztem egyről, talán nem is a leglényegtelenebbről. Éspedig az Enigmáról. Felmerült többekben ugyanis, hogy hányféle inkarnációt él(t) meg ez a modell?

Enigma - Enigma 3 - Enigma 3SE

Nos, a kérdés végül is jogos. Menjünk akkor szépen sorban, hiszen egy 12 éve létező produktumról van szó.

A dolog úgy kezdődött, hogy annak idején, 1999-ben a H&T-ban megírtam egy cikksorozatot, ahol lépésről lépésre publikáltam egy hangsugárzó születését. Az az Enigma (a fenti képen balra) alapvetően egy kit (DIY) koncepció volt, egy adott - akkor rendelkezésre álló - hangszórókészletre építve. Aztán a H&T elmúltával szépen lassan kikopott. Engem azonban nem hagyott a dolog nyugodni és átterveztem a konstrukciót. Tanulva a DIY-projekt problémáiból, megszületett az Enigma 3. Pontosabban még nem a 3-as modell, először ugyanis ugyan az a hangszórókészlet került az új verzióba, mint ami az eredeti változatban volt. Ám az a Morel magassugárzó sosem volt igazán alkalmas erre a fajta alkalmazásra. Így hamar egy új modell, egy Audax sugárzó került a konstrukcióba, de ez sem vált be igazán - más okokból. Ám ennek ellenére egy "prototípus" elkerült az akkori német képviseletünkhöz, akinek annyira megtetszett, hogy rendelt is belőle egy tetemes mennyiséget. Ezt kereszteltük el "Enigma 3"-nak - és a leginkább közismert formája a fehér színű megjelenése volt, mivel német partnerünk ebben a színben rendelte.
Ám szépen csöndben - névváltoztatás nélkül - beleköltözött az új Morel magassugárzó, és hosszú évekig ezt a változatot jelentette az Enigma 3. Aztán kapott egy új keresztváltót (ez úgy 2007 táján volt) és új alkatrészeket (elsősorban a ClarityCap kondenzátorokat) és onnantól kezdve hívtuk/hívjuk Enigma 3SE modellnek.
Néhány változáson tehát keresztülment az évek során, de konstrukciójában, külső megjelenésében - és alapvetően auditív jellegében éppen egy évtizede követi az "evolution, not revolution" filozófiát. Ugyanakkor talán az a legjobb jelző ezekre a változásokra, hogy sokat, nagyon sokat tisztult, finomodott a konstrukció. Sokkal jobb faipari (technológiai) háttér és jobb minőségű anyagok alkalmazása (sajnos mindkettő jelentős bekerülési árdrágulást is jelentett) révén jutott oda az Enigma 3SE, hogy egyfelől valamiféle klasszikus és időtálló darabbá vált, másfelől egyre szélesebb rajongótáborra talál.

Mindazonáltal az Enigma klasszikus alapja a Heed egész reprodukciós filozófiájának, az Obelisk elektronika családdal együtt képviseli azt a gondolatot amit az otthoni zenehallgatásról, reprodukcióról teljes egészében gondolok, gondolunk. Természetesen csak átmenetileg hivatott egyedül ellátni ezt a feladatot, hiszen az Envoy csak átmenetileg szünetel. És ki tudja még, mit hoz(hat) a jövő..! :) Az Enigma azonban lényegi változtatás nélkül bizonyosan a Heed koncepció része marad még hosszú-hosszú évekig!

Roksan, HRT, Bee és egyebek

2011-04-25T21:58:00.212+02:00

A blog nem fórum. Már csak azért sem, mert még induláskor kikapcsoltam a "megjegyzések" rovatot. Így, több mint 3 év távlatából, nagyon jó döntésnek gondolom. No, de időről időre úgy alakul, hogy egy-egy blogbejegyzés kapcsán merülnek fel kérdések, amik el is jutnak hozzám. Ezek egy része nyilvánvalóan egy aktualizált weboldallal megválaszoltak lennének, de olyan ugye nincs. Vagyis...

Szóval van ám már új weboldal, csak még nem (mindenkinek) látható..! :) Még néhány napig. Becs szó, most már tényleg csak néhány nap és lehet használni! (Na jó, a müncheni show-ig, ami szűk 3 hét múlva nyit, mindenképpen elindul!)
Ugyanakkor az is igaz, hogy a Heed weboldal nem lesz informatív minden, a bloggal vagy a Zsolt Audioval kapcsolatos kérdésben. Hiszen a Zsolt Audio - noha alapvetően a Heed termékek körül forog - azért foglalkozik mással is.

Itt van mindjárt a Roksan.

Szégyellem is magam miatta kicsit, hiszen mostanában nagyon a háttérbe szorult (azt hiszem, érthető...), ám azért érdemes volna odafigyelni rá. Egyébként most úgy döntöttünk, hogy híven a Zsolt Audio üzletpolitikájához, a Roksan termékeket esetében is a Heed termékek árpolitikáját alkalmazzuk. Akit érdekel, a naprakész árakat (nem csak Roksan) itt megtalálja.

Aztán vannak olyan kérdések, amik a különböző fórumokon merülnek fel, merthogy akár a blogon olvassák - és nem értik - akár a "chinese whisper" útján ki-ki hall valamit, úgy meg aztán végképp nem is értheti. Ilyen típusú kérdésbe most hirtelen háromba futottam bele. Az egyik az alább olvasható cikkel kapcsolatos. Éspedig többen kérdezték, hogy ha HRT Music Streamer, akkor a Dactilus az, hogy?! Bevallom eszembe sem jutott ez a cikk írása közben. Számomra ugyanis annyira nyilvánvaló, hogy az egyik 'körte' a másik meg 'alma'. Kétség kívül mindkét készülékben található DAC chip, de ezzel az összes hasonlóságot elmondtam.

A Dactilus egy teljesen 'purista', megjelenésében és funkcionalitásában afféle 'audiofil D/A konverter'. Pusztán S/PDIF és Toslink csatlakoztatási lehetőséggel rendelkezik, bővíthető külső tápegységgel, számítógéphez pedig csak valamilyen illesztőegységen (megfelelő hangkártya, USB/SPDIF átalakító) csatlakoztatható. A HRT Music Streamer II pedig egy olyan céleszköz, ami csak számítógép és vonalszintű analóg bemenet között használható, digitális oldalon csak USB bemenettel rendelkezik, a tápellátását is azon keresztül kapja!

És azt se felejtsük el, hogy árban is szinte egy a kettőhöz az arány (nem beszélve arról, hogy a Dactilus mostani 75 ezer forintos ára "kifutó" ár, az RRP 400€), továbbá igazán egy Q-PSU alkalmazásával optimális. (Hogy mennyit számít, arról itt például igen részletesen lehet olvasni.) Mint az már az alábbi bejegyzésben is olvasható volt, hamarosan jön a "Dactilus+", ami rendelkezik USB csatlakozással (is), de az megint nem ez az árkategória lesz!

A "Dactilus+" (ahogy az eredeti Dactilus is) kártyás rendszerű, mind a DA panel, mind az USB panel fejleszthető a teljes készülék cseréje nélkül! Egyszóval a HRT Music Streamer II-nek nagyon is helye van a Zsolt Audio palettáján, egy igazán nagyszerű és felhasználóbarát céleszköz. Ha valaki egyébként 'hasonlítgatni' szeretné ezeket egymással (mondjuk a Dactilushoz kell még egy USB/SPDIF átalakító is, mivel a 'Dactilus+' még nem termék, csak prototípus éppen az USB kártya fejlesztése miatt) akkor a Zsolt Audioban természetesen megteheti. Majd ha lesz "Dactilus+", akkor inkább a HRT MS II+ lesz izgalmas, de még ott sem szabad elfelejteni, hogy míg az utóbbi "csak" egy számítógépes eszköz, addig a "Dactilus+" háromféle digitális bemenettel rendelkező és fejleszthető készülék! Azt viszont készséggel elismerem, hogy aki csak és kizárólag egy számítógép forrást szeretne "analogizálni", annak ezen utóbbi erények csak nagyon korlátozottan jelentenek előnyt.

És ha már ennyit beszéltem egy még nem is létező készülékről, akkor kénytelen vagyok egy másikról is beszélni, minekutána a Zsolt Audio árlistára már felkerült. Ez pedig nem más, mint egy új hangfal(család), a Bee.és a Qbee. Ennek valóban van már ára, de nincs még látható termék. Kb. 2-3 hét múlva lesz olyan - erre várok egyébként a következő AP Klub időpontját illetően is. Ám, hogy a titokzatosságot addig is csak növeljem kicsit, itt egy festés előtti üres doboz fotó. (És ezzel máris elárultam, hogy ez egy festett - és nem furnérozott - hangdoboz lesz!)

Bár (természetesen) ezek a dobozok sem direktsugárzók, én egy kicsit mégis a néhai StandArt család utódjaként kezelem őket. Hogy más is annak fogja e, azt majd az idő dönti el. Persze illúzióim nincsenek, nem 1990-et írunk, az egész téma iránt jelentősen csökkent az érdeklődés. Mindazonáltal talán még ma is megdobogtatja a szíveket egy olyan hangsugárzó, ami könnyen hajtható, könnyen elhelyezhető, könnyen illeszthető adott lakásenteriőrbe (erről majd lesz szó, ha már fel lesz teljesen öltöztetve) és az adott árszinten olyan technikát kínál (Morel , Mundorf , ClarityCap komponensek) amik ennek az árnak a többszörösébe kerülő modellekben is ritkán vannak benne. :) Érdekes rendszer összeállítás lehet egy számítógépes forrás USB bemenetes Obelisk integrálttal (jaj, már megint szólom el magam...:)) és ezzel a hangsugárzóval! (Na jó, amíg az az Obelisk "i" megszületik, addig egy mai Obelisk i és egy S/PDIF kimenetű hangkártya vagy egy HRT ...)

Streaming or dreaming?

2011-04-17T19:54:00.004+02:00

Sok szó eddig nem esett a blogban a számítógépes zenelejátszásról, ami pedig esett abból többen azt szűrték le, hogy én elég elutasító voltam e témát illetően. Egyfelől igen, és hát a formátummal kapcsolatos ellenérzéseim nem apadtak el teljesen azóta sem.
Másfelől azonban már akkor sem rejtettem véka alá, hogy tisztában vagyok e dolog szerepével és jelentőségével. Vagyis azzal, hogy elképesztően gyors ütemben ki fog túrni minden más műsorforrást a számítógép. Avagy a "streamer" gyűjtőnév alatt megjelenő, hifi készüléknek látszó számítástechnikai céleszköz. Azt azonban még magam sem gondoltam, hogy ez az "elképesztően gyors" változás ennyire gyors lesz. Mintha egy vágtató lovaskocsira számítanánk - és egy gyorsvonat száguldana el az orrunk előtt.
Az viszont nem lep meg, hogy ezzel a változással egy időben, vagy ha tetszik szinkronban fejlődik úgy a hardver technika mint a szoftverek fejlesztése. Amit 2 évvel ezelőtt megismertünk, az ma már a múlté. És mint a számítástechnika annyi más ágára, úgy annak audio "leányvállalatára" is jellemző, hogy az eszközök fejlődése fordított arányban áll az áruk változásával. (Nem éppen a high end audio sajátossága...:))
Egy szó mint száz, a számítógépes zenelejátszást nem tekinthetjük úgy mint a hifi/high end más ágait, ahol a fejlődés nagyon lelassult - logikusan, hiszen jó, ha 100 évnyi szakadatlan kutakodás után ma már maximum millimétereket lehet haladni mondjuk a hangsugárzás vagy az erősítéstechnika területén, azt is vért izzadva. Mindaddig persze, amíg egy elektronikai és akusztikai forradalom meg nem reformálja az egész ágazatot, de mondjuk ennek esélye jelenleg igen elhanyagolható.
De miért is e hosszú bevezető?
Nos, minap betoppant hozzám egy régi ismerősöm, hóna alatt egy-két fura kis dobozzal. Nem véletlenül jött persze, én kértem kölcsön valamit kontrollnak - mert hát ugye egynémely Heed készülék már sejtetni engedi, hogy az én filozofikus nemtetszésem természetesen nem gátolhatja egy dinamikusan alkalmazkodó cég fejlesztéseit, olyannyira nem, hogy az általunk megcélzott alsó(bb) lépcsőfokok irányában is hamarosan jönni fognak érdekes Heed produktumok.

A képen látható Dactilus+ nem szériatermék, csak prototipus.

Természetesen volt neki "olyan" eszköze amit kontrollnak kértem, de hozott magával néhány számomra ismeretlen más készüléket is. Én ezek közül most itt egyet emelnék ki. Ez pedig a HRT (High Resolution Technologies) "Music Streamer II" nevű DA konvertere.

Meg ne tévesszen senkit a név, ez nem egy "streamer", ez pusztán egy (kizárólag) USB bemenetű DA konverter. Gondolom a név abból ered, hogy csak USB bemenettel rendelkezik, tehát alapvetően számítógéphez tervezték, azaz a "streaming" folyamat végére. A tápellátást is az USB-n keresztül kapja, az összes "luxus" szolgáltatása, hogy visszajelzi a mintavételi frekvenciát, ami max. 96 kHz. (Hogy őszinte legyek, nem is értem az ennél nagyobb mintavétel iránti mániát, de ebbe itt és most nem mennék bele. Nálam folyamatosan 44 kHz-t mutat... :) ..na persze, gyakorlatilag csak tömörítetlen CD-t játszom le. Letöltve, vagy "beírva"...) És az egész szőröstől bőröstől belekerül 45 ezer forintba!

Aki persze most egy mélyreható, afféle "hifiújságosteszt" összehasonlítást vár, csalódni fog. Sőt, nem kezdem el technikailag sem kivesézni. Volna ugyan mivel 'hasonlítani', de nem áll szándékomban. Már csak azért sem, mert bármely kihívója az egész számú többszörösébe kerül. Egyébként pedig a rendszerbe beillesztve már első hallomásra is nagyon elégedett voltam ezzel a szépnek éppen nem nevezhető kis fém kütyüvel. Stabilan működik (én jelenleg egy Dell laptoppal és xbmc progival használom, az elterjedt foobar-nál nálam jobban bejön, de ezt sem szeretném abszolutizálni, bizonyára vannak akiknek egy adott beállítással, adott rendszerben az válik be jobban), nagyon felhasználóbarát módon kezelhető (igazi plug'n'play, azaz a magamfajta 'analóg-agyú' régimódi embernek is azonnal működőképes) és ami mindennél fontosabb, hogy számomra nagyon is helyes zenei értékrend mentén teszi a dolgát! Ritmusa, dinamikája, harmóniái és egységessége messze a 'hallgatható' jelzőn túlmutató, élvezetes előadást nyújt! Nem mernék olyan nagy szavakat használni, hogy "demostaztánvilágmegváltó", azonban elgondolkodtató, hogy két év alatt hova fejlődött ez a technika. Két évvel ezelőtt ugyanis ennek az árnak sokszorosába kerülő készülékek éppen hogy csak felsejtettek valamit abból, amit ma ez a - valljuk meg, fillérekbe kerülő - dobozka teljes egészében megmutat. Bizonyára bele tudok kötni a kifinomultságába, merthogy persze... Sőt, még egy egy ügyes kis "equalizálást" is azonnal észre lehet venni a basszustartományában, merthogy tervezői (gondolom én) nem high end szférákba szánták. De ettől még a fundamentális zenei alapokat nagyon helyesen csinálja.
Ennyi pénzért pedig...:))
Egy szó mint száz, megszerettem annyira ezt a kis dobozkát, hogy még az árlistára is felvettem. Vállalható, szerethető - az összes, sokszor nem éppen könnyen megnyerhető kritikai hozzáállásommal együtt is! Már csak azért is, mert a Heed biztos, hogy ebben a kategóriában (de még a közelében sem!) fog semmiféle készülékkel kirukkolni a közel (távol) jövőben.
A Zsolt Audioban pedig helye van egy ilyen produktumnak, nem vitás!

Mutánsok(k)

2011-04-03T23:43:00.420+02:00

Minap szétnéztem a Heed 'lomtárban' és érdekes dolgokra bukkantam. Először is eszembe jutott Ridley Scott klasszikus alkotása, az Alien. Annak is a 4. (ezidáig utolsó) része, a félresikerült klónokkal.
Igaz, a Heed 'lomtárban' talált készülékek nem klónok, talán még csak nem is félresikerültek. Pusztán valami oknál fogva - mert nem állíthatóak elő rentábilisan, esetleg nem fértek bele a reprodukcióról alkotott elképzelésünkbe, vagy csak nincs számottevő érdeklődés a piac részéről - nem valósultak meg termékként, hanem szépen elfelejtődtek és a raktár mélyére kerültek. Pedig valójában befejezett, a legtöbbször az un. "nullszériáig" is eljutott produktumokról van szó. Na és persze olyan is akad, ami egészen más okból vár a sorára!:)

Itt van rögtön egy csöves projekt. Ez a pentódás PP végfok felkérésre készült, tehát NEM Heed termékként jelent volna meg a világban. (Nem az első eset lett volna, vannak Heed Audio által tervezett készülékek, amik más márkanév alatt kerülnek forgalomba.) Megterveztük, megalkottuk, aztán... :(

Na nem a hangja, sem egyéb technikai részlete nem állt volna a szériagyártás útjába, nem ez volt a gond vele. Inkább a megrendelő irreális elvárásai. Mondván ha Magyarország, akkor biztosan "gombokért" tudunk alkotni, csodát tudunk tenni. Nem tudtunk. Nem sikerült egy olcsó félvezetős árában készíteni egy valódi csöves végfokot. De lehet, hogy csak a maximalizmusunkkal volt a gond. Sikerült ugyanis egy nem akármilyen technikai paraméterekkel rendelkező PP csöves végfokot fejlesztenünk. (Csak néhány érdekes paraméter: a specifikált 30W kimenőteljesítményt <0.1% torzítás mellett tudja, a teljesítmény sávszélessége 15H-45kHz 25W), max kimenő teljesítmény >40W/1%THD...:))

A készülék egyébként néhány érdekes megoldást is tartalmaz az egyébként elég hagyományos felépítés mellett. Bemeneti fokozata 12AX7 (ECC83) kettős triódára épül, fázisfordítónak 6SZ23P (E88CC) kettős trióda és végfoknak egy A-osztályú, UL PP kapcsolásban működő, EL34 (E34L) pentóda pár A kimenőtrafója is érdekesség, egy kicsi német manufaktúra remeke. De kétség kívül igaz, ez nem egy "BB" csöves megoldás. Ja igen, valójában nem is csak végfok. bemeneti érzékenysége akkora, hogy egy bemenőválasztó kapcsoló és egy potméter segítségével tökéletesen integrált erősítő!
Néha előveszem és megállapítom, hogy nem feltétlen színezett és negédes a csöves technika. Igaz viszont, hogy nem egy rentábilis megoldás. (Kérdés persze, hogy a high end audioban egyáltalán szempont-e a rentabilitás..? :/)
Mindenesetre saját név alatt nem láttuk realitását a szériába állításnak, noha 2 tökéletes példány elkészült belőle és a teljes dokumentáció is a fiókban pihen.

Egy másik sutban található végfoknak viszont bizonyosan nem a rentabilitás a legfőbb problémája, még ha azért ez sem egy filléres megoldás.

Ennek ugyan kezdeti próbálkozásai kiszivárogtak - ezt neveztük "Taurus"-nak - szériatermék mégsem lett belőle. Ám időközben ez annyi fejlesztésen ment keresztül, hogy a néhai Taurushoz csak nagyon távoli rokoni szálak fűzik.
És miért fejlesztettük?
Nem, nem az Obelisk ellenlábasát akartuk házon belül megszülni! Bár az igaz, hogy vannak olyan esetek - még ha kis számban is - amikor az Obelisk koncepció nem illeszkedik szinergikusan egy hangsugárzóval. Éppen egy ilyen hangsugárzó adta a motivációt, lévén nagyon népszerű márkáról van szó, ráadásul több Heed képviselet is forgalmazza.

Ezért gondoltunk, tervezünk egy ellenpontot. Azaz nem is igazán ellenpont ez, inkább nosztalgiázás a brit hangás ideál nyomán - nem is csak annyira "brit" füleknek! A "referenciák" a néhai Vereker féle Naim illetve a Ferlowe féle Exposure elektronikák voltak elsősorban. Mert ha már nem Obelisk, akkor...ugye...:) Még helye is lenne a Heed családban, hiszen a több mint egy évtizede szériában lévő Canopus "monoblökli" felett eljárt az idő. Akár nagy testvérként, akár utódként szóba jöhet mint Canopus+.. És igazán izmos utód lenne, hiszen a mintapéldány 100W/8 Ohm, kiváló technikai paramétereiből következően ezt a teljesítményt gyakorlatilag duplázza az impedancia felezésével! Csak tápegység kérdése a dolog.

És ha már végfok(ok), akkor persze nem tudom nem megemlíteni a .... ööööööö, szóval ezt nem is tudom, hogyan nevezzem. Ez még évekkel ezelőtt készült, ahogy a néhai Nexus PAS80 nyomán született az S100, úgy született ez a néhai PAM120-ból. Jó, akkor 'M150'-nek fogom hívni.

Egyetlen pár készült belőle (merthogy ez is monoblokk), ami aztán megjárta a fél világot. Szó szerint, ugyanis elkészülte után európai turnén vett részt, sok-sok kereskedőnél megfordult. És mindenfajta szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nem elismerés nélkül. Akkor miért került a raktár mélyére? (Bevallom, ez nem is oda került, hanem a szobámba, csak mindig gondosan eldugom, ha valaki erre jár.:)) Hát... Mondjuk úgy, hogy mindennek megvan a maga ideje, ennek akkor még nem volt meg. Majd eljön persze az is, és akkor megkapja a megfelelő ruhát és sminket is, hogy tudásához illendő öltözetben jelenjen meg az első bálján, ahogy egy királyi fenséghez illik! Máskülönben már most is, így mutánsnak öltözve is sok(k) hatást gyakorol az emberre.:)

Múltidézés - II.

2011-03-24T23:06:00.263+01:00

Gondoltam, a StandArt 2 megszületése is ugyan olyan 'ujjgyakorlat' lesz, mint az 1-es volt. De nagyot tévedtem. Igaz, végül is '91 őszére már szériatermékké vált a 2-es is, de a StandArt 1-re fordított kb. két hónapnyi tervezés itt úgy 3/4 évvé dagadt. De menjünk csak sorba, miért is tartott annyi ideig az "alkotás".

Először is, egészen más volt a kihívás és a motiváció. Míg a StandArt 1 esetében egy általános és különféle rendszerekkel is kompatibilis hangsugárzó megteremtése volt a cél, addig a StamdArt 2-őt már inkább az Ion Systems erősítőkhöz illesztve szerettem volna használni. És nem is a kicsikhez (Obelisk 1 és 2) hanem úgy a 3X/XPAK1-től felfelé. Ott is tátongott ugyanis egy lyuk (na jó, rés), vagyis az Ion erősítőkhöz ideálisan illeszthető hangfal kevés volt. Aktív, drága hangsugárzók (Ion Systems JC1, Roksan Darius) persze voltak, illetve a Royd kisdobozok, de mindegyikben volt valami olyan specialitás, ami a széleskörű(bb) felhasználástól távol tartotta őket.
Másodszor a StandArt 1 sikere, pontosabban a vele való napi munka rávilágított, hogy nem is egy olyan alapfokú doboz az, mint amilyennek "megálmodtuk". Igaz, tonálisan jól működött sok rendszerben és hálás darabnak bizonyult az akkor már széles körben forgalmazott NAD és Arcam erősítőkhöz is, de egy kicsit komolyabb forrással és elektronikával (értsd Ion) megtáltosodott. Nem véletlen, hogy a leggyakoribb kombinációt a két kis Ion elektronikával alkotta. Így aztán nem volt olyan egyszerű egy külsőleg hasonló koncepcióra épülő, ámde markánsan jobb (és egy picit "másabb") modellt alkotni.
A StandArt 1 az "Első Budapesti High End Show" egyik kedvence volt, ahol annak ellenére a StandArt 1-et mutattuk be, hogy akkor már létezett a 2-es modell.(Rega P3/Roksan Corus Balck illetve Arcam Alpha + CD játszó - Ion Systems Obelisk 2 - StandArt 1 - QED kábelezés.) Az egész szett akkori ára 130 ezer forint volt, a show szinte legolcsóbb rendszere - már ami az árát illeti. Mert a folyamatosan a folyosón kígyózó és bejutásra váró tömeg és a show készített hivatalos közvélemény kutatás (!!, bizony akkor még ilyen is volt!) azt mutatta, hogy a kiállítás egyik "dobogós helyezettjét" demóztuk ott és akkor, ártól függetlenül!

1992, I. Hifi és High End Show

(Ezt a rendszert egyébként szinte teljes egészében nemrég az AP Klub egyik rendezvényén meghallgathatták a jelenlévők! :))
De térjünk vissza a 2-es modellhez. Ez már nem széria Vifa hangszórókra épült, pontosabban a mélysugárzója egy speciális, részünkre készített "custom made" típus lett, köszönhetően a néhai Vifa rugalmas hozzáállásának. (Isszuk is ennek így 20 év távolából a levét, lévén ha valakinél tönkremegy, pótolhatatlan! Szerencsére ez idő alatt eddig mindösszesen 2 tulajdonoson nem tudtunk segíteni! Nekik persze a statisztika szokás szerint nem vígasztaló...:()
A StandArt 2-vel afféle igazi "koldus ruhába öltözött királyfi" született. Az alkalmazott hangszórók, váltóalkatrészek és dobozkonstrukció messze nem abba a kategóriába predesztinálták, ahová végül is az ára és a kivitele (fóliás külső) pozicionálta.
Természetesen a StandArt 2-őt is rögtön tesztelte a HFM. Akkor már nem kellett bizonygatnunk a 100 darabos határszámot sem, sőt! :)

A teszt eredménye akkor sok kérdést hagyott nyitva, elsősorban persze bennem. Mind a meghallgatás, mind a mérés kicsit olyan "igen, de...." konklúzióra vezette a HFM ítészeit. Azóta sok mindent megértettem és helyre tettem. Persze mindig vannak - akár ennyi év távlatából is - nehezen megválaszolható "kérdések". Például, hogy az előzetes meghallgatás(ok) során miért hallotta a HFM szerkesztője olyan nagyszerűségnek a StandArt 2-őt, hogy még az új referencia státust sem zárta ki?
Talán mert a StandArt 2 egy rendszer elemeként, a Roksan/Ion Systems ideális partnereként képes volt arra, amire egy alapfokú forrás+erősítővel nem. Nem is lett volna feladata, ahogy az alapvető rendszer hierarchiát "meghágni" nem is lehet.
Vagy miért szerepelt komoly kritikaként az auditív teszt során, hogy a StandArt 2 ugyan nagyszerű még az ő berendezésükben is klasszikus illetve akusztikus zenéken, de hagy némi kívánnivalót maga után pop/rock műfajon? Lévén évtizedig azt sugallta a HFM, hogy nem is nívós dolog a "nem komolyzene", akkor hirtelen mégis, hogy lett ez a kritika?
Kérdések, melyekre sokféle választ lehet találni, netán helyükre tenni az akkor talán nem teljesen helyükön lévő dolgokat. Ma már azonban kicsit anakronisztikus vita lenne.

Egyébként is helyretette az élet ezeket a dolgokat. Azokban az években szinte alig akadt olyan periódus (talán a nyári holtszezont kivéve) amikor ne lett volna nagyobb a kereslet a kínálatnál. Ahogy az sem tipikus, hogy ennyi év távlatából a néhai ár többszörösét fizetik egy-egy használt példányért. (És itt nem az infláció okozta árváltozásra gondolok elsősorban.) Már aki fizetheti, mert például jómagam évekig vártam egy szép darabra, és nem kevés pénzt hagytam ott érte a végén. Ráadásul a StandArt családból messze 1000 pár fölött kelt el annak idején, és bizony nem könnyű rávenni a tulajdonosokat, hogy adják el...:)
(Így születnek a legendák..?:))

Nem sokkal a teszt megjelenése után megszületett a 2/2 - ami egyébként a HFM-ban olvasható teszt "kritikájának" figyelembevételével készült. Ez már egy továbbfejlesztett változat volt más magassugárzóval, dupla (bi-wire) hangfalcsatlakozóval és még néhány, a keresztváltót és dobozt érintő apróbb javítással.

Sajnos azonban mire a HFM letesztelhette volna, megszűnt. Mármint a HFM...

Mára tehát szép emlékké szelídült ez a történet - és persze mind e napig sok-sok ember zenehallgató eszközeként szolgál. Azaz szolgálnak a StandArtok, típustól függetlenül Mi is jelenthetne ennél többet egy konstruktőrnek? :)

Múltidézés - I.

2011-03-13T21:44:00.037+01:00

Fura, de a Zsolt Audio korábbi történetének minden bizonnyal - és minden tekintetben - legizgalmasabb "projektjéről" eleddig nemigen esett szó e blogban. Ez pedig nem más, mint a StandArt hangfal család.

Igaz, az Ion Systems erősítők hazai összeszerelése is megérne egy "misét", már csak annak okán is mert szorosan összefüggött e kettő, de az első lökés és a StandArt 1 megszületése még nem az Ion Systemsnek volt köszönhető. Sokkal inkább az akkoriban oly népszerű Heybrook HB1 hangsugárzó és a hazai erősítő állomány volt a ludas a dologban.

Ez az akkor szerte a világban népszerű és "best buy" produktum (HB1) Magyarországon is egyedülálló sikert ért el - persze ennek nem kis részben az is oka volt, hogy egyedüliként lehetett beszerezni a szocialista import lehetőségek (lehetetlenségek) okán, mint "nyugati import" audiofil hangsugárzót. És persze a kor szellemének megfelelően messze az angol ár alatt, mondhatni annak töredékéért. A helyzet ugyan a rendszerváltással együtt változott, de a HB1 addigra olyan népszerű lett, hogy az akkori Ramovill továbbra is ezt a modellt preferálta. Igaz, a '90-es évek elejére az ára is szépen a helyére kúszott a piaci követelményeknek megfelelően.
Egyfelől a HB1 egy nagyszerű hangfal, másfelől azonban kiragadva az angol hifi tradicionális közegéből, legalább annyi problémát (csalódást) okozott, mint amennyi elégedettséget. A HB1 ugyanis tipikusan az angol "front end ideológia", na és persze az angol lakáskultúra függvénye volt. Egyfelől kellett neki egy nem túl nagy ámde erősen csillapított szoba, másfelől minimum egy jól választott "menő manó" erősítő és legalább egy Rega Planar kaliberű forrás. Idehaza egyik sem állt igazán rendelkezésre, a legtöbben a "Rút Kis Kacsa" (NAD/Tesla NC470/5120 lemezjátszó) és Orion erősítő (vagy DIY Quad végfok, aminek persze az eredetihez még nagyon távoli rokonsággal is vajmi kevés volt) kombinációban használták. Persze az Orion, vagy a még inkább szörnyűséges Videoton hangdobozok után kész felüdülést jelentett, de azért az idő előrehaladtával egyre többen érezték, hogy talán mégsem ez az ideális választás egy alapfokú berendezés végére.
Na de akkor mi?
Az "angol hifi" nemigen kínált alternatívákat, a már előbb említett okok miatt. A Roydtól a Gale-ig, az MA-tól a JPW-ig mindenki egy többé kevésbé ideális rendszerbe tervezte a hangsugárzóit. Miért is tett volna másképp, hiszen rendelkezésre álltak az eszközök. NAD, Arcam, Cyrus, Creek, stb. erősítők tucatjai minden sarkon beszerezhetők voltak a szigetországban. Nem úgy nálunk.
A Zsolt Audio első éveiben világossá vált, hogy van egy rés a palettán. Nem igazán tudok hangsugárzót kínálni azoknak a vásárlóknak, akik valamilyen okból kifolyólag a már meglévő ámde nem túlságosan szofisztikát berendezésükbe keresnek egy hangfalat ami tonálisan elfogatható eredményt nyújt. És nem akarnak további komoly - akkoriban komoly - összegeket erősítőre, lemezjátszóra áldozni.
Persze csodák nincsenek, a "garbage in - garbage out" elv ma épp oly igaz, mint ahogy akkor az volt, azaz ha rossz minőségű a forrás, akkor az bármilyen hangsugárzóval rossz lesz. De ha még tonálisan is bántó (és a HB1 eleve felfelé húzó hangja a rendelkezésre álló rendszerekben sokszor elviselhetetlenül felfelé billent) akkor minőségtől függetlenül hallgathatatlan.
Máshonnan (pl. Németország) sem találtunk megfelelő alternatívát, így 1990-re világossá vált, hogy magunknak kéne alkotni egyet. Eleinte ódzkodtam az ötlettől (a miért is megérne egy külön misét...), de aztán beadtam a derekamat. Már mögöttem volt nagyon intenzív néhány év a Zsolt Audioban, ahol addigra nem kevesebb mint 40 féle hangsugárzóval dolgoztam nap mint nap és úgy éreztem, hogy egy ennyire alapfokú kihívásnak talán meg tudok felelni. És így született a StandArt1, alig néhány hónap tervezéssel. Az eredmény meglepően sikerült. Alig indítottuk el a gyártást (azért az első lépések erősen "garázsipaiak" voltak...:)) pillanatok alatt meghaladta a kereslet a kínálatot. Nem tudtunk eleget készíteni. Rövid idő alatt elértük az eladott 100 párat (!) és ezzel átléptük a bűvös számot, azaz a HFM 100 darabos eladási követelményét, aminek következtében tesztelték a StandArt 1-et.
Hogy olyan zseniális tesztet kaptunk? Nem.

A "nagy áttörés" a magazin részéről elmaradt. Ez annyira más volt mint az addig megszokott HB1, hogy a tesztet olvasva inkább zavarodottságot és sok-sok ellentmondást véltünk a sorok mögött. És bár egy tervező/gyártó mindig szeretne afféle pardont nem tűrő pozitív fogadtatást kapni, hamar beláttuk, hogy ez így rendjén van. Két okból is. Egyrészt a magazin szerkesztői megértették az üzenetet. Konklúziójukban a következők írták:

"A StandART 1 muzikális instrumentum - csak az  a  kérdés,  hogy  a
    muzsikának  melyik  aspektusát  kívánjuk  hangsúlyozni.  Fő  erénye  a
    hallgathatósága, és  hogy  valószínűleg  az  olcsóbb  rendszereket  is
    kiszolgálja. (Tudatosan ilyennek tervezték.)"

Másrészt a mérések - amik a HFM véleménye szerint is kiváló eredményt mutattak! - bennünket igazoltak, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a StandArt 1 megjelenésekor 10%-kal olcsóbb volt a HB1-nél - és még láb sem kellett hozzá! Harmadrészt egy nagyon fontos állomás volt a HFM tesztje, jelesül legalizálta a produktumot! A StandArt 1 volt az első hazai "kisipari" termék, ami szerepelt a magazin hasábjain! Hogy ez mennyire fontos volt, azt jól mutatták az eladási számok. Ellentmondások ide, kritikák oda - a StandArt iránti kereslet azokban a hetekben, hónapokban messze meghaladta a kínálati oldalt.
És mi tagadás, vérszemet kaptunk. Ha az 1-es modell ilyen sikeres, jöhet a ráadás! Csináljunk egy komolyabbat!
folyt.köv.

Szolgálati közlemény

2011-03-09T19:41:00.039+01:00

Mivel ez a blog sokféle funkciót lát el, így - egyelőre jobb híján, amíg a Heed új weboldala végre elindul és lesz "hírek" link - itt közölném az érintettekkel, hogy az Obelisk i, Si és PRE készülékekben (továbbá a LunaII előfokban) a távszabályzóval vezérelt hangerőszabályzó gomb (motoros potméter) mostantól a megfelelő (tehát a végállások között 12 mp) sebességgel fordul körbe. Ez kb. a fele az eddigi sebességnek és hasonló a motoros ALPS potmétert tartalmazó elektronikák működéséhez

Minden 2006 után gyártott készülékben az átalakítást - természetesen ingyen! - elvégezzük, amennyiben visszakerül hozzánk a készülék!

Teszt statisztika

2011-03-06T20:28:00.006+01:00

Még a múlt héten az egyik fórumon kialakult egy kis diskurzus a Heed Audio termékek teszt szereplésével kapcsolatban. Érthető módon - a sokszor hiányos vagy téves információk okán - sokan "nincsenek képben". (No és ne felejtsük el a legfontosabb okot, hogy a Heed közvetlen netes kommunikációja, élén a weboldallal bizony finoman fogalmazva foghíjas...:() Aztán az AP klubnapon már átbeszéltük többekkel, de most itt van összegyűjtve, Alpár még a hétvége előtt, nem kis munkával összegyűjtötte. Összesítve: egy évtized alatt 60 teszt, 13 országban és 8 díj. Talán így már érthető, ha azt mondom, hogy elég szerényen szemezgettem az elmúlt években e blogon a Heed termékek külföldi szereplésével kapcsolatban...:) Még engem is meglepett ez az igen attraktív mennyiség!

Arról itt most nem értekeznék, ami a múlt heti fórumozás másik témája volt, miszerint a tesztek mennyire függetlenek avagy nem azok. Volt már róla szó, egy külön bejegyzést is megérne, de azt gondolom annyi azért hitelt érdemlően vállalható és belátható, hogy egy akkora cég mint a Heed Audio ennyi tesztet, ennyi országban bizonyosan nem "finanszírozott" meg. Sőt, a Heed Audio partnerei sem. Sok minden más persze néha állt és állhat a háttérben, személyes kapcsolatok, egyéni és megint csak személyes szimpátia, netán imitt amott még a hagyományos dolog is, hogy egy-egy partnerünk hirdet az adott médiában és ezért cserébe "jár" bizonyos számú teszt. De még egyszer hangsúlyoznám, hogy sem anyagi erőnk okán, sem például a sokszor erősen patrióta (hogy még finoman fogalmazzak) nemzeti sajtók biztosan nem az irányunkba mutató pozitív elfogultsága miatt találták a Heed termékeket olyannak, amilyennek találták! :)

Hungarian Rock

2011-03-05T20:28:00.108+01:00

Egyszerre jutott nekem ma hálás és háládatlan feladat. Egyfelől ma nem én voltam a főszereplő, sőt talán nem is a Heed-ak (erre alább mindjárt visszatérek), ez volt a hálás feladat. Másfelől azonban minden előzetes szándékom ellenére mégis át kellett vegyem a stafétát, mert egy betegség miatt a délutánra tervezett zenei kalandozás (dr. Kovács Péter) elmaradt. Így nekem jutott a feladat, hogy pótoljam kicsit, készületlenül. Na, ez volt a háládatlanabb.
A nap első felében minden az előre meghirdetett módon történt, azaz András (dr. Nyulászi András, fórumosok számára 'akvapark' néven ismert) magával ragadó "Ligeti-idegenvezetését" élvezhették azok, akik délelőtt ott voltak. Akik pedig nem, hát... bánhatják. (Azért volt szó egy ráadásról...:)) Szerintem kivétel nélkül mindnyájan olyan ismereteket és zenéket hallhattunk Ligetiről és Ligetitől, amikről fogalmunk sem volt.

Tudni kell, hogy ez az egész onnan indult, hogy én a múltkori Farsang-napon véletlenül azt találtam mondani, hogy bár nagyon inspirál mostanában a kortárs zene, de például Ligetivel nem tudok mit kezdeni. No, erre András replikája az volt, hogy ő akkor bizony tartana egy kis "kalandozást" Ligetivel kapcsolatban, ha nem bánnám. Még, hogy bánnám?! Naná, hogy nem! És, hogy mennyire izgalmasra sikerült e kirándulás, igazán csak azok tudják, akik ott voltak! Izgalmas, sokszor nagyon meglepő - és András részéről nagyon komoly felkészültséggel végigvitt - kalandozás volt ez Ligeti György művészetében. Olyannyira, hogy azonnal felmerült az igény - bizony, ilyen interaktív világban élünk! -, hogy ha mondjuk volna egy AP szerver, akkor oda felkerülhetne ez az előadás! Komolyan elgondolkodtunk rajta, nagyon nem volna érdemtelen megőrizni az utókornak az ilyen pillanatokat!

Sajnos a nap második felének meghirdetett előadója a héten "leesett" a lábáról - nem szó szerint, de képletesen szó szerint, mivel a térde begyulladt - így nem tudott eljönni. Tehát ugyan nem terveztem, de egy kicsit besegítettem, talán nem voltam teljesen elviselhetetlen a Shchedrin féle Carmen szvit ajánlásommal - tudniillik ugyanis, hogy április 19-én a MÁV Szinfónikusok előadásában egy nagyon különösnek ígérkező koncert készül a Müpában, ahol az idős mester is személyesen jelen lesz! - és a "mégis beszélek ma kicsit" hozzáállásommal. Szerencsémre segítségem is akadt, azon ritka alkalmak egyike volt, hogy Alpár bátyám is jelen volt, továbbá ott volt Miklós és Attila, azt hiszem mindannyiuktól kapott ki-ki sok hasznos infót.

Ez a klubösszejövetel kicsinyt nemzetközire is sikerült, itt volt egy kedves barátunk Erik (nem a viking, hanem a gall!:)) és szerencsére olyan is akadt, aki szóval tartsa...
Aztán jöttek rég nem látott ismerősök és jöttek "törszvendégek", - és hoztak kedves ajándékot, amit aztán meghökkenve hallgattunk, Deep Purple "in purple"...:-))

Én úgy éreztem - és a visszajelzésekből is ezt szűrtem le -, hogy tartalmas és jó hangulatú nap volt. Az AP Klub egyre inkább kezdi betölteni azt a feladatát amit valaha az alapításkor ('94-ben) úgy határoztunk meg, hogy egy híd (nem heed!:)) a technikai hobbi és a zene kultúrában betöltött szerepe között.

U.i.: Volt a napnak egy meglepetése - még ha ez a nap nem is a hifiről szólt- , amiről nem lehet nem írni. Az előző este összeállított Roksan Xerxes X/Artemiz R7 - ha csak kölcsönbe és rövid időre is - de kapott egy ZYX Ayre 1000/3 Gold hangszedőt. Úgy vettem észre, hogy ezen a napon nem kellett megkérdezzem, hogy melyik "front end", azaz forráskészüléket preferáljam...:))) Így szombaton nem a Heed volt a középpontban, bár azért a bi-amp Enigma sokak arcára csalt meglepetést tükröző kifejezést, forráskészüléktől függetlenül. :)

Zseb-high-end

2011-03-04T20:08:00.057+01:00

Egyszer valamikor, még az ős-fórumos időkben megragadt valahogy a fejemben egy kifejezés. Zseb-high-end. Ez akkor és ott konkrétan a Roksan Hotcakes hangdoboz(ka) és az Ion Obelisk 1 erősítő(cske) kapcsán hangzott el. Nem véletlenül tettem zárójelbe a kicsinyítő képzőket. Egyfelől nem lehet nem használni őket a készülékek láttán, másfelől azonban inkább csak zárójelben ajánlatos használni - amennyiben zenét (is) hallgat velük az ember. (Persze tudom, vannak akik a high end kifejezés használata kapcsán most erősen felszisszennek, hiszen hol a sok kilónyi alumínium, vagy a sokszáz watt, de talán érdemes elgondolkodni, hogy ha mondjuk mindez elektroncsővel vagy épp egy IC-vel és Japánból kerül terítékre, akkor sokan elolvadnának a gyönyörűségtől egy 'mindössze' néhány milliós árcédula láttán...:))

Másra persze egyébként sem alkalmasak. Mármint a zenehallgatáson kívül. Ezektől éppúgy nem kap szívinfarktust egy rendes készülék-fetisiszta, mint ahogy nem sápad bele az akusztikai magamutogatásba a trackenként összeválogatott CD-vel vagy pandrive-val a "végleges és tökéletes" megoldást vadászó - egyébként évek óta havonta csereberélő - audiofülek hada.

Valaha a kis Hotcakes afféle gegnek készült. Egy 8 centis szélessávú Seas hangszóró egy alig 3 literes zárt dobozban, nem is direkt sugárzóként (!!!), viszont zongoralakk kivitelben!

Aztán hogy, hogy nem - a szakma is felkapta. Mert geg ide, geg oda - nagyon a zene "veséjébe lát". Olyannyira látványelemek nélkül, hogy ehhez képest egy Royd doboz is hangorkán, mégis valahogy néhány perc után az embernek nagy kedve támad az éppen aktuálisan hallgatott felvételt a végéig nem levenni. Talán mert olyan jó, hogy itt mindenfajta kérkedés kizárt. Nincsenek gilingek meg galangok, csilingek meg bummok, van csak úgy a zene naturális váza. Afféle kulcslyukon bekukucskálás. Alig látni valamit, de az a valami nagyon ott van, nagyon valóságos és időben éppen akkor történő!

Lehet persze játszani "hifiset" is, felállítani mint egy "komoly hangsugárzó (egyébként például annak idején az ajánlás úgy szólt, hogy a fal tövébe jó letenni...:)) és akkor még akár "olyan mintha.." effektust is egész meglepően varázsol.

De alapvetően ez arról szól, hogy "tedd ahová akarod" és hallgasd! Nem csoda, hogy annak idején nem kevés hölgy (!!!) döntött mellette. Ki egymagában, mert szeretett zenét hallgatni, ki rávette "apukát", hogy ugyan már, egy ilyet is vegyen a hálóba. (Aztán értetlenkedve figyelte a ház urának vívódását és bolyongását audiofília sűrű, sötét erdejében míg ő pedig boldogan élvezte a kedvenc zenéit..:))

Ezt az összeállítást egyébként egy kis utánajárással akár az egyik fórumon felvetett "50 ezres" keretből is kényelmesen ki lehet hozni. Én most jutottam az e-bayon egy Obelisk 1-hoz szállítással 75 Ł-ért (azaz úgy 25 ezer forint), a Hotcakes néha ha felbukkan akkor 15 ezerért hozzá lehet jutni és a képen látható AMC CD játszót 10 ezerért vásároltam idehaza. Kábelek illetően pedig tetszenek ismerni a véleményemet, ez esetben az gyakorlatilag költség nélkül megúszható!:-))

Kommentár nélkül

2011-02-28T19:22:00.001+01:00

A francia Diapason magazin márciusi számában, egy csoportteszt keretében - ahol 8 különböző high end integrált és elő/végfok kombináció szerepelt 3000-6900€ sávban, olyan neveket felvonultatva például mint az Ayre vagy Jeff Rowland - a Heed Audio PRE/PX/PS szett lett a tesztgyőztes.

A realitásérzék elvesztése

2011-02-24T23:37:00.035+01:00

"Miközben e sorokat írom, a las vegas-i Cosumer Electronics Show (CES) beszámolóit böngészem a neten. A ’tablet-hype’ engem persze aligha csigáz fel, ami viszont sokkal inkább érdekel, az a kétcsatornás hangélvezet. Abból pedig úgy tűnik, hogy Las Vegas-ban még mindig több van, mint bőven elég. Ami ott közszemlére került, az aztán mindennek a teteje volt. Hangminőségről, megmunkálásról, konstrukcióról, vagy éppen az ízlés ilyen-olyan kérdéseiről kár is értekezzünk, maradjunk csak egyetlen témánál: az áraknál.

Úgy tűnik, hogy a hifi prémium kategóriája teljességgel elvesztette a való világgal való kapcsolatát. Azt, aki manapság mono végfokokkal jön, amelyekből egy pár nem kerül hatszámjegyű dollárösszegbe, láthatólag már nem veszik komolyan. 180 ezer dollár per pár? Nem téma. Jöhet. És mire ezek Németországban is kaphatóak lesznek (vagy helyesebben fogalmazva: tételezzük fel, hogy kaphatóak lesznek), addigra ez az ár már valahol 200 ezer euró felett leledzik. Meg ott van az a gyártó is persze, akinek a tavaly bemutatott csúcsmodelljeinek az áráról csak bizalmas susmusolás folyik, és akinek most viszont kijön egy kevésbé csinosan öltöztetett alapszériája mindösszesen 25 ezer dollárért készülékenként. Különösen szembeötlő: Hangsugárzók. Elképzelhetetlenül csúf „hajóroncsok”, amelyeket egyetlen, legalább félig a józan esze birtokában lévő ember nem tenne a lakószobájába - egy családi ház áráért meg aztán különösen nem. Úgy tűnik a felfelé ívelő árspirál még nem érte el végpontját.

Nem vitatom, hogy e magazin bevételeinek egy jelentős részét azok a gyártók és képviseletek generálják, akik a piac ezen szegmensében tevékenykednek. Világos, hogy hatszámjegyű árakkal súlyos nehézségeim vannak, de ott tartunk, hogy ötszámjegyű árcédulák a hozzánk tesztelésre kerülő készülékeken már szinte mindennapos „normalitássá” váltak. Egy biztos: a készülékek ¾ részét, amelyekkel nap mint nap foglalkozom, soha nem engedhetném meg magamnak.

Nagy veszély rejlik ebben a fejlődési folyamatban. Nevezetesen az, hogy a hifi, mint médium teljességgel „uncool”-lá válik. Ez egyébként, nem kis mértékben, már be is következett: „normális” emberek leginkább már csak sajnálkozó pillantásokat vetnek egy nagy felhajtással összeállított drága hifi berendezésre. Ha ez így megy tovább, akkor az a kb. 50 év, amelyben az emberiség azon fáradozott, hogy zenét hangminőség tekintetében magas színvonalon reprodukáljon, rövidesen mint az evolúció idióta tévelygése kerül ad acta. Nem lenne szabad, hogy gyártók a termékeiket azon meggondolásból dobják piacra, hogy ugyebár ezeket csak néhány potens ázsiai vevőre kell rávarrják, és máris egy további évet sikerült átlavírozniuk. A nagy fene valóság ugyanis az - ezt tudom azon gyártókkal és képviseletekkel folytatott beszélgetésekből, amelyeknek a készülékeit ebben a magazinban rendre bemutattuk -, hogy az ezekből Európában eladott darabszám leginkább a nullával egyenlő. Ez pedig, kedves szaktársak, egy lehetetlen állapot. Mert erre az egzisztenciánk megy rá a jövőben. Ebből eredően csak egyetlen járható út van: a valóban izgalmas hifi árait széles fronton csökkenteni kell.

Holger Barske

Az LP magazin főszerkesztője"

A cikk a német LP magazin legfrissebb számának főszerkesztői jegyzeteként jelent meg. A szerző villamosmérnök, maga is tervező és fejlesztő, számos más audio és stúdiótechnikai (szak)kiadvány publicistája is. A fordítást Huszti Alpár készítette.

nem-Black Sabbath

2011-02-14T19:04:00.021+01:00

Kicsit sűrűn követik egymást az események. A februári Farsang-napon nagyon sokan voltak kíváncsiak, mi is történik az AP Klub - avagy inkább a Heed Audio háza táján. Ugyanakkor nagyszerű beszélgetések során sok érdekes ötlet felmerült. Egynek pedig hamar helyet és időt is teremtettem, mégpedig március első hétvégéjén, szombaton. Két kedves és régi "klubtag" (András az újkori klub indulása óta mondhatni szerves része (:-)) a rendezvényeknek, Péter pedig az 1994-ben alakult AP Klub alapító tagja!) osztja majd meg zenével kapcsolatos élményeit, egyikük egy konkrét szerző/darab kapcsán, másikuk pedig inkább általánosságban a (klasszikus) zenéhez fűződő viszonyáról. (Ez utóbbinak voltam már hallgatója, higgye el mindenki, hogy tényleg nagy élmény!:))
Akit a hifi, avagy a Heed Audio aktuális készülékei érdekelnek, nos ők most leginkább ezen zenéken keresztül találkozhatnak Heed készülékekkel - merthogy valószínűleg egy Heed lánc fog muzsikálni...:)
És még egy különlegességgel fog szolgálni ez a szombat, éspedig én most inkább a háttérben maradok...:)))

Életképek

2011-02-10T17:24:00.042+01:00

Széljegyzet

2011-02-07T12:16:00.013+01:00

Általában szoktam írni az aktuális rendezvény(ek)ről utólag. Hogy milyen volt, meg esetleg egy-két fotó, ilyesmi. Most azonban nem megy az írás. Lehet, hogy ezt az okozza, hogy olyan sokat beszéltem szombaton, hogy "kibeszéltem" magamból mindent..? :) Azt is, amit most leírhatnék.?
Az is lehet, hogy mert a sok beszéd miatt egyetlen fotót sem csináltam, ezért nem annyira megy az írás. (Mint már utaltam rá egy előző bejegyzésben, valahogy vizuális típus vagyok, kell fotó, hogy írni tudjak. Inspirál.) Aki pedig csinált fotót, na ő írt is! És olyan jót írt, hogy akkor én most minek is írjak..?! :)
Ja igen, csak egy apró megjegyzés. Igaz ugyan, hogy sokat beszéltem, de talán azért is mert mintha nagyon sokan lettünk volna! És reggeltől kezdve volt közönség! Kicsit olyan deja vu érzésem támadt amikor a retro Rega/Ion Obelisk/StandArt rendszer szólt, mintha visszarepültünk volna 1992-be a Platánus Hotelbe. Ott voltak ilyen sokan...:) És az (is) milyen nagyszerű érzés, amikor értő közönség van! Na, most volt! :)

Újratöltve

2011-01-24T12:59:00.097+01:00

Egy gyártó számára mindig nagy feszültség egy-egy új termék bevezetése. Ugyanis bármennyire alapos az előkészítés, akárhány embert is vonunk be a „prototípus" tesztelésébe ― kíváncsian lesve, hogy ki és mit hiányol, kifogásol, vagy javasol éppen módosításra ―, végül mégis a nullszéria lesz az, ami igazán választ ad megannyi nyitott kérdésre. A változtatás szükségszerűsége egyébként a legritkább esetben technikai természetű. Ezen a ponton inkább dizájnbeli, technológiai illetve logisztikai problémák szoktak felmerülni. Így aztán nem sokkal piacra kerülése után eddig szinte minden Heed termék átesett egy „utótervezési" fázison.

Nem volt ez másképpen a PM végfok esetében sem. Az első sorozat, ami nem mellékesen meghozta a Diapason d'Or-t (tehát szó sincs esetében kritizálható gondról), némi "face lift"-re, azaz ráncfelvarrásra szorult. A V1.3 modell alkatrészre azonos az első (V1.0) sorozattal, de azért történt néhány apróbb változtatás. Külsőségben két részlet változott meg: az egyik a hátlap, ami kapott egy igazán high-end WBT csatlakozót**, a másik pedig a hűtőborda kivágás, lévén a PM-et is átalakítottuk az Si/PS modellekben alkalmazott hűtőbordára, csak itt kettő van belőle.

V1.0 hátlap és tető

V1.3 hátlap és tető

Beltartalomban, mint ahogy már írtam, alkatrészre megegyezik a két készülék, ez viszont nem jelenti, hogy némi topológiai változás nem történt. Az egyik legfontosabb ok az áttervezésre az volt, hogy eredetileg egy NYÁK beültetésre alkalmas egyenirányító hidat alkalmaztunk. Ez ― mint hamar kiderült ― nem volt megfelelő, így ezt egy nagyobb méretű, a készülék házához rögzített típusra cseréltük. Ezt technológiailag is a megfelelő helyre kellett tervezzük. Egy másik látványos eltérés, hogy a V1.3-ból kimaradt az aktív szűrő helye. Ennek a döntésnek számos oka volt. A legelső és legfontosabb ezek közül az, hogy az aktív szűrőt, amit a PS-ben fogunk használni, itt nem használhatjuk, hiszen az egy 2-utas aktív kártya lesz, lévén 2 csatornája van az erősítőnek. A PM ezzel szemben mono végerősítő. Tematikailag sem szükségszerű az aktív mód ez esetben, hiszen a PM problémás terhelések meghajtására lett tervezve, viszont egy aktív rendszer a legritkább esetben jelent problémás terhelést a végfok számára.
A készülék belsejében a tápegység elhelyezése is megváltozott azáltal, hogy a V1.3-ban a tápegység már teljesen el lett különítve.
Természetesen ezen változtatások egy csekély áremelkedést is maguk után vontak. Az új modell ez év elejétől érhető el.

*Bár ritkán élünk vele, azért nem árt tudni, hogy ránk is igaz: A változtatás joga fenntartva! :)
** Készült néhány V1.2 modell is, ami ugyan már megegyezett a V1.3-mal, de még egy olyan hátlappal volt szerelve, amelyen az alap Obelisk csavaros banán hüvelyből 2 pár volt található.

Ez a „köztes”verzió szerepelt tavaly ősszel egy-két kiállításon illetve tesztben, de szériagyártásra már csak a V1.3 került.

Emlékeztetőül

2011-01-20T09:28:00.011+01:00

Vendégségben - A Grand Day Out

2011-01-16T20:22:00.652+01:00

Még a múlt év novemberének legelején történt, hogy a halottak napi hosszú hétvégét kihasználva meglátogattam Csaba barátomat Münchenben. Nem mondanám, hogy hirtelen jött ötlettől vezérelve, mert hát egy hónappal előtte megbeszéltük, készültem is rá nagyon. Rám fért a pihenés - még ha csak két napnyi is. Az időjárás több mint kegyes volt, egy kora téli hétvégén csodás őszi napsütéssel és szokatlan meleggel ajándékozott meg.

Felkerekedtem hát és bár nem "hifizni" indultam, azért a Skoda csomagtartóját jól megtömtem mindenféle Obeliskekkel...:) (Aki ismeri az Octavia kombi csomagtartóját, az el tudja képzelni, hogy mennyi Obelisk is fér ott el...:)) Na persze ha eddig nem derült volna ki, Csabának is van "némi" köze hifihez, zenéhez..:) Hadd ragadjam meg hifitől függetlenül az alkalmat itt is, hogy köszönetet mondjak azért a két nap vendégszeretetért, ami - talán nem túlzás - életre szóló élménnyé kerekedett! :) Jóféle sétákban, annál is jobbféle sörözésekben és kulináris élményekben gazdag két nap volt, nem is beszélve a nagyszerű beszélgetésekről. Egyébként november elején kerthelyiségben sörözni, hát nem mindennapi alkalom...:)

Ebben a két napban a zenehallgatás nem kis szerepet játszott. Nem véletlenül írok zenehallgatást, mert bár "hifizésnek" indult, de kb. 10 perc után gellert kapott a dolog. Szerencsére...! :-) Hogy a Heed komponensek hogyan szerepeltek, arról némi infót lehet olvasni, Csaba ugyanis még azon melegében megejtette a beszámolót. Én (is) úgy éreztem, hogy az adott Heed komponensek külön-külön és egyben sem vallottak szégyent ott és akkor - pedig a kihívás nem kicsi volt. De ezen túl nem igazán a Heed-ak nyújtotta teljesítményről szeretnék beszélni.
Sőt, nem is igazán magáról a hifi készülékekről.
Azért talán persze nem érdektelen a rendszert bemutatnom.
A forráskészülék egy SME10/SMEV/Benz LP-S MR. Ez így ebben a felállásban azt hiszem bárhol a világon viszonyítási alap - nagyon nem alaptalanul!

Erősítőként egy Audiomat Récital. Ő egy kisebb testvérét, ha nem tévedek az Audiomat Operát váltotta. Ellentétben a forráskészülékkel, kevéssé közismert márka - érdemtelenül. (De erre alább visszatérek.*)

Hangsugárzó pedig a Coincident Super Victory.

Szóval érkezésem utáni másnap - mert természetesen első este jóféle csülökkel és búzasörökkel töltöttük az időt, az erősítőket pedig bekapcsoltuk melegedni ahogy illik - fejest ugrottunk a hangkultúra rejtelmeibe. És rögtön mellé is ment volna a dolog a szerencsétlen lemezválasztásomnak köszönhetően (tudniillik sikítófrászt kaptam a hallottaktól) ha Csaba - számomra meglepő - nyugalommal nem közli, hogy nincs itt semmi baj, ennek így kell szólnia. Na és ahogy fentebb írtam, itt kapott gellert a dolog. Innentől kezdve jobbnak láttam rábízni a folytatást - és nem is sejtettem előre, hogy milyen jó döntés volt, mekkora élményben lesz részem!
Kezdjük talán ott, hogy a Coincident fotón látható basszusgitár (egy Warwick) nem szobadísz, nem is a berendezés kiegészítő díszlete, hanem a házigazda hangszere. Egyik hangszere, több más gitárral egyetemben. Meg gitárerősítővel.

Ha netán valakinek a Warwick+Hartke kombóról esetleg egy Jack Bruce nevű "figura" ugrana be, akkor ne csodálkozzon. Csaba nem véletlenül választotta az ex-Cream legendás basszerosának eszközeit, afféle példakép számára JB. Igaz, Jack Bruce egy "fretless", azaz érintő (bund) nélküli gitáron játszik.. könnyű neki, a Royal Scottish Academy of Music and Drama cselló szakán tanult...:))
De térjünk vissza a reprodukcióhoz. Mint mondtam, Csabára bíztam a dolgot. Ő pedig komolyan vette. És egy "profi sommelier" könnyedségével vezetett végig a progresszív rock különböző stílusain és előadóin. Én meg egyszer csak azon kaptam magam, hogy a Gentle Giants vagy a Camel asszimetrikus ütemeiben úszom és a kezdeti sikítófrász tovatűnt.
Milyen érdekes, ha nem egy néhány percnyi felszínes benyomás - esetlegesen egy eleve félresikerül zene/időpont/hangulat konstelláció hatásmechanizmusának legtöbbször félrevezető következményeként alkotunk megmásíthatatlannak tűnő véleményt, akkor bizony nagy élménnyel gyarapodhatunk!
Jó - sőt nagyon jó - találkozni azzal, hogy vannak, élnek, léteznek olyanok akik ha nem is pont azt és pont úgy gondolják amit és ahogy én, de amit és ahogy gondolják az egy teljes kerek egész - és ezáltal nekem is tökéletesen elfogadható! Mert amíg képesek vagyunk erre kinyílni és befogadni, addig tanulhatunk, figyelhetünk és nem kicsit élvezhetjük, hogy mások tudása és értése által magunk is gyarapodhatunk!
A hifi tényleg ízlés kérdése. És az is igaz, hogy "De gustibus non est disputandum". Csak valahogy mindig lemarad a mondat végéről, hogy ízlésről persze csak akkor nem vitatkozhatunk - ha van egyáltalán ízlés!
Nos én ezzel az élménnyel tértem haza november első, hosszú hétvégéjének elmúltával.

*Bár ez itt nem egy hifi készülék teszt, de nem bírom magamban tartani az Audiomat Récital erősítőt. Nyilvánvalóan az egyik legjobb elektronika azok közül, amit valaha hallottam. Abszolút értelemben az egyik legjobb! Nincsenek épp túl sokan, akit/amit én ilyen magas piedesztálra helyezek, de ez ott van. Sajnos a high-end audio berkeiben nem elsősorban ilyen, vagy ehhez hasonló készülékekkel találkozni. A gyanútlan közönség legtöbbször ennél sokkal 'csilivilibb" modellekbe botlik, ahol a zenei reprodukciós képesség nem igazán sorolható az erősségek közé. Pedig ha már ennyire sok pénzt költ el az ember fia, akkor "legalább" kapjon egy olyan pardont nem tűrő zeneiséget és élvezetet, amit például a Récital nyújtani képes!

Mivel ott és akkor még nem tudtam, hogy írnék erről a látogatásomról, így nem is fotóztam. Ezért a készülékek fotóit a házigazdától kértem - és kaptam, köszönet érte!

Úton a Heed Audio - CES/Las Vegas

2011-01-13T22:28:00.032+01:00

Jómagam sokadik éve nem jutok el a világ legnagyobb - és talán legérdekesebb - hifi/high end rendezvényére, a CES-re. De semmi gond, ma már sokan jönnek mennek a nagyvilágban, így egy kedves barátom ott volt - és hazaérkezvén meglepett egy képes beszámolóval. Tényleg meglepett, nagy örömömre persze. Merthogy a Heed Audio - ha nem is személyesen, de képviseletén keresztül - kiállító volt.

A "felállás" kísértetiesen hasonló volt a nyári CAS-hoz, komplett Heed lánc (DT/DA/PRE/PX/PMs ) és egy Basis lemezjátszó Transfiguration Orpheus hangszedővel + Quasar phonoval (ez utóbbit néha "helyettesítette" egy Viva phono...:-))), továbbá Trenner&Friedl Art (+Brilliant Tweeter) hangfalakkal, Cardas kábelezéssel.

Szóval mint mondtam, sem magam, sem a cégtől senki nem volt jelen, de azért Feri barátom a képek mellé néhány mondatot is fűzött, amit igen szívesen beidézek. :-)

"A Heed kitett magért, különösen amikor a Transfiguration Orpheus hajtotta meg az elő-végfok kombinációt. Élmény volt zenét hallgatni. Két szobában maradtam hosszasan és tértem vissza, az egyik a Te szobád (na jó Dan) a másik pedig az MSB. Ebben a két szobában a ZENE uralkodott!"

Ja, és el ne felejtsük az Amerikában oly népszerű CanAmpot, ami Ultrasonic fejhallgatóval Dan (ő a képviselet, azaz a Profundo első számú viszonteladója, guruja és szakembere) nagy kedvenceként DT/DA forrással volt meghallgatható.

Köszönöm Ferinek a jó képeket és a dicsérő szavakat!

Vízkereszt - vagy amit akartok...

2011-01-06T19:47:00.047+01:00

Vízkereszttel lezárul a karácsonyi ünnep és megkezdődik a farsangi szezon. Persze a legtöbbünk számára ilyenkor azért inkább a hétköznapi munka veszi kezdetét, "farsangolni" majd úgy kicsit később fogunk. Ja igen, ha már farsangolás, gyorsan közzéteszem a meghívót! (Azért egy emlékeztetőt még fogok eszközölni persze...)

De most maradjunk a hétköznapi munkánál. Itt van ez a 2011. év, így január magasságában inkább reményekkel, mint eredményekkel teli valójában. És van még egy kis idő a visszatekintésre, aminek okot ad az is, hogy néhány nap múlva 3 éves lesz a blog! Szóval én most egy kicsit visszatekintenénk, talán az előttünk álló évre is sok hasznos tanulsággal szolgálhat egy ilyen "elemzés".
Tavaly június óta a blogspot egy nagyon részletes statisztikát tesz a blogírók mögé, amit természetesen maga a blogtulajdonos lát, de én most egy-két adatot megosztanék a blogom olvasóival.
Kezdeném azzal, hogy ez a statisztika egyetlen adatot nem tartalmaz, éspedig a blogra kattintók számát! Azt valamelyik külső szolgáltató segítségével lehet figyelemmel kísérni. Én néha megtettem, azok nyilvánosak is voltak (lehetett látni a blogra kattintáskor) most éppen nincs ilyen napi adat. Ezek a klikkek napi 500 és 2000 megnyitás között mozogtak, az bizony (szerintem) igen szép szám. Most ennél sokkal "mélyebbre ásó" adatokon elmélkednék kicsit.
Egy-egy bejegyzést letöltők száma.
Ez azon olvasóimat takarja, akik konkrétan egy bejegyzés URL-jére kattintanak. (Kvázi azt gondolhatom, hogy az abban foglaltakra kíváncsiak és el is olvassák azt.)
Ez a szám tavaly június óta szinte lineárisan emelkedik - gondolom előtte is így volt, csak akkor még nem volt statisztika - és mára elérte az átlagban napi 250-et.

(A január természetesen nem ekkora esést mutat, hanem a statisztika jellegéből fakadóan még folyamatban van, vagyis hó végére lesz a teljes szám látható.) És ha számok, akkor bele is vágnék a legfontosabb statisztikai adatba, vagyis melyik téma érdekelte legjobban olvasóimat? (Ezt havi lebontásban kell érteni.)

Miért mondom, hogy ez a legérdekesebb? Mert a jövőre nézve talán ez a legelgondolkodtatóbb, hogy miről is "szeretnének olvasni" azok, akik ide látogatnak.
Ezek szerint "Az Obelisk rejtély" a legnépszerűbb írás, aminek egyfelől nagyon örülök, másfelől biztosan nem lesz második része. (És egy iciripicirit szomorú vagyok, mert a magam részéről ebben a témakörben a "Miért jó a DT" cikket kedvelem a legjobban!) Ugyanakkor persze lehet, hogy a jövőben többször fogok foglalkozni olyan alapvető kérdésekkel, mint amivel ez az írás is.
A "második helyen" (nem verseny ez, nehogy félreértse valaki!) egy olyan bejegyzés szerepel, ahol egy "nem Zsolt Audios" készüléket jártam körül. No és persze igen pozitívan nyilatkoztam róla. Ilyen írások - miért is ne? - akár lehetnek a jövőben is. Mindazonáltal elgondolkodtat, hogy ha mondjuk nem éppen pozitívan nyilatkoznék valamiről, akkor annak milyen lecsengése lenne? Talán hitelt adhat épp ez az írás nekem, hogy számomra sem az elvek sem az üzleti relációk nem az első helyen szerepelnek, de ki tudja. Ha véletlenül kritikusabb lennék, akkor talán más lenne a megítélés. Ezért - ha, netán... - akkor csak nagyon alaposan, nagyon erősen szakmai alapokon (is) alátámasztva közölnék ilyet - és természetesen csak olyan készülékről, ami a Heed számára semmiképp nem tekinthető konkurenciának.
És itt van a 3. helyen legolvasottabb írás, a madridi beszámoló. Valójában (hamarosan) az első helyre is ugorhat ha így megy tovább, mert hiszen ez a legfrissebb írás, mégis ilyen olvasott! Ebből következtetnék arra, hogy egy ilyen beszámoló nagy érdeklődésre tart számot. Persze hifi kiállításról, show-ról nem ez az első beszámoló, mégis messze népszerűbb a többinél! Tehát lehet más is mögötte, például az író személye...?:) Nem tévesztem szem elől ezt az aspektust sem a jövőben!:)
A harmadik hely után egyébként hónapról hónapra cserélődik a lista - persze a madridi beszámolónak is kell majd időt hagyni még, az első két hely hosszú hónapok óta fix!.
Érdekes egy dolog azután a "hivatkozó URL-ek" listája.

Erre mondanám őszintén, hogy a fene sem gondolta! Egyrészt nem is sejtettem, hogy magát a www.zsoltaudio.hu oldalt mennyien látogatják! Annyira kevés infó van rajta, hogy szinte nincs is miért kinyitni. (Gondolom, hogy a következő stat. adat erre a magyarázat, vagyis a Zsolt Audio kifejezést a gugliba írva az az oldal jelenik meg, majd onnan látható ez az oldal is.)
Aztán a legnagyobb magyar fórum "csak" a negyedik helyen szerepel, több mint érdekes. (Bár nincs auditált statisztikám, lehet, hogy a hobbielektronika fóruma látogatottabb.) A második helyezett hivatkozásban viszont semmi meglepőt nem találtam..:-))
Szóval az idei év egyik lényeges kihívása, hogy rendbe tegyük a Zsolt Audio weboldalát! (A Heed homepage hamarosan - teljesen megújult formában - elérhető lesz, de erről már írtam. Addig is itt érhető el a legtöbb infó Heed ügyben!)
A keresési kulcsszavakban - egy-két "apróságtól" eltekintve :) - nagy meglepetés nem ért.

Annál inkább érdekes az "oldalmegjelenítések száma országonként"! A fene sem gondolta, hogy ilyen sokfelé olvasnak! Ennyi magyar él szerte a világban? Vagy ilyen fejlett ma már a gugli fordító?

Nos, ennyit a statisztikáról így év elején. Megpróbálom szem előtt tartani - azért persze azt látni kell, hogy ez egy blog. hol hektikus kicsit, hol olyan "érdektelen témák" is megjelennek benne mint zenék, lemezek (:-)), netán néha még filózom is kicsit, mit csináljak, nem mindig bírom visszafogni magam, még ha az ilyen írások szinte olvasatlanok is..:-)), egyszóval ez nem egy célirányos magazin, hanem egy 'hangulatvezérelt' napló.

2010: The Year We Made Contact

2010-12-31T01:33:00.001+01:00

Elérkezett hát ez is, a 2010. év vége. Hosszú volt ez az év és könnyűnek a legkevésbé sem nevezhető. Mindazonáltal sok felemelő pillanatot hordozott. A Heed Audionál teljessé vált az "Obelisk-család", amely most már 8 tagot számlál!

És nem csak megszülettek ezek az új készülékek, hanem tucatnyi teszt elismerését vívták ki, nem beszélve a nagyon megtisztelő díjakról!

Mindazonáltal persze sok restancia van még. Nem készült el az új weblap (bár nem publikus formában én már látom és január végére talán a nagyközönség is fogja!), ahogy nem született meg egy átfogó prospektus/tájékoztató a termékekről és sajnos még a használati utasítások palettája sem teljes. Nem is beszélve a Zsolt Audio hazai tevékenységéről, ami sajnos messze elmaradt az általam tervezettől - ld. például AP Klub.
És merre tovább 2011-ben? Nos, ahogy a címben idéztem Arthur C. Clark Odüsszeiájának második részét (érdekes, a Heed történet valahogy sok ponton "alliterál" a legendás sci-fi szerző műveivel...:)), ebben az évben a Heed Audio fordulóponthoz is érkezett. Megértettük - legalábbis remélem - a körülöttünk zajló eseményeket, és már ennek a tudásnak a birtokában tervezhetjük a jövőt.

Jut eszembe, ez a blog 150. bejegyzése! És így december 31-én, 1 nappal az új médiatörvény hatályba lépése előtt ez a szép kerek szám és dátum sok gondolatot ébreszt bennem. Eszembe ötlenek ifjú korom remek olvasmányai, nem csak a Clarke által megálmodott fantasy, de mondjuk az orwelli - nem ritkán nyomasztó - fantazmagóriák is. Épp ezért talán nem véletlen, hogy a holnapi nappal kapcsolatban nekem a leginkább egy legendás szólás jut eszembe, és győzködöm magam, hogy ugye ez tényleg csak fantazmagória volt?

"The big brother is watching you".

Mindazonáltal magam is most "várakozó álláspontra" helyezkedem, de ezzel együtt kívánok mindenkinek eredményekben és reményekben gazdag Boldog Új Évet a 2011-es évre!

Merry Christmas!

2010-12-24T01:28:00.004+01:00

Kívánok minden kedves blogolvasó(m)nak Áldott Karácsonyi Ünnepet!

Lényeg látó(k)

2010-12-21T22:17:00.003+01:00

Mostanában valahogy megakadtam több elkezdett írásommal. Nem jött "lendületből" a mesélés és amikor izzadság szaga van a dolognak, akkor inkább hagyom. Pedig talán érdekes témákról lett, lehetett volna szó, de majd egyszer.
Itt van például egy, a Zsolt Audio "őskorából" hozzám visszakerült készülék, ami nagyon megérdemelné, hogy bővebben szóljak róla.

Aztán van itt persze újdonság is, elég különös ahhoz, hogy górcső alá vegyem kicsit, mert nagyon sok tanulsággal-okulással szolgálhat. Tulajdonképpen már meg is írtam, fel is tettem, aztán hamar levettem - nem voltam elégedett az olvasásával annak, amit írtam.

Arra viszont jó volt az ezekkel való foglalkozás, hogy kérdéseket ébresszen bennem, jó kérdéseket. És éppen ezen jó kérdések rágogatása közben meglátogattam 'Ear'-t. És igen, ettünk jóféle tészta salátát - ahogy én hívom - és jó volt, hogy a kanapé sarkába behuppanva nem, hogy nem győzködött a sztereó szék fontosságáról, de elismeréssel konstatálta a házigazda, hogy elfoglaltam a helyét.
És milyennek hallottam azt a bordó lakkozást ?. (Már amikor a képen látható "rombolka" nem kis szomorúságomra elállt szakállam epilálásától, persze...:-))
Lényeg látónak.
Hogy a Royd dobozokhoz hasonlítottam, igen. Bár tudom, tíz hifis...barát közül kilencegészkilenctized nem osztaná a véleményem, hiszen a köntös egész más. Sőt talán még a csipkés bugyi is...:) Mégis, ezek a dobozok nagyon rokonok valahol. A zenéről közvetített lényeg látásukban. Naturista előadásmódjukban.
Ez(eke)t a hangsugárzó(ka)t hallgatva beugrik az a régi történet a Guggenheim Múzeum teremőrével és az idős hölgyekkel. "Itt kérem nem maguk ítélnek, hanem ítéltetnek."
Ámde mielőtt minden igyekezetem ellenére magyarázkodásba fognék elárulom, hogy ez nem a hifiben/hifivel történik. Hanem velünk. Vagy megérünk arra, hogy a sallangok és allűrök jelentőségüket veszítik, vagy nem. Láttam, látok sok olyan embert, aki évek sőt évtizedek alatt sem tör ki az effektusokkal való játék ördögi köréből. Bizonyára mert számára, számukra az a fontos, az okoz örömöt. (Legalábbis merem remélni...) És látok másokat, ahogy én is a magam részéről biztosan nehezen tudnék mit kezdeni vele, ha ma is ugyan azzal az attitűddel tekinteném játszótérnek a hifi világát, mint mondjuk 25 évvel ezelőtt.
Nos, ezeken a kérdéseket (is) vetette fel egy ősrégi és egy újdonsült készülék felbukkanása, meg egy pici zenehallgatással fűszerezett baráti ebéd és beszélgetés így az év vége közeledtével. :)
És most hadd ne legyek olyan mint a bárgyú hollywoodi filmek, amik mindig happy enddel végződnek. Hadd maradjon nyitva is néhány kérdés. Már amennyiben nyitva marad, persze...

És azért majd talán még írok az elmaradt dolgokról is, ahogy fentebb említettem. Nem is beszélve egy lassan 2 hónapja tett látogatásomról egy kedves barátomnál, ahol az ott töltött 2 nap és annak zenei élményei igazán ide tartoznának - mert ha valami "lényeglátásnak" nevezhető, akkor az igazán az volt! :-)

Best of the Year!

2010-12-19T22:11:00.005+01:00

Hamarosan itt az év vége, közelegnek az ünnepek. Az éves hajtás az utolsókat rúgja, hogy aztán néhány nap erejéig az ünneplésnek adjuk át magunkat a hétköznapok taposómalma után. Itt nálunk - leginkább a Heed Audionál - kerül(t) még egy meglepetés a fa alá! A 6moons.com/fairaudio.de szakírója Jochen Reinecke a Heed Obelisk DT/PRE/PS kombót választotta mint "Writer Favorites 2010" az év termékének, azaz a "Best of the Year"-nek!

I 'Can' get...

2010-12-18T13:05:00.002+01:00

Ültem a gép mellett és fogalmazgatni kezdtem, hogy a CanAmp fejhallgató erősítőről milyen kevés szó is esik a blogon, pedig darabszámban a Heed paletta vezető terméke - közel járunk az eladott 500 darabhoz...idén! Meg aztán itt volt a licit is, aminek kapcsán közel 200 ezer forint gyűlt össze a kutyusoknak, cicusoknak (természetesen a sok egyéb felajánlást is beleszámolva!) és ha részben csak közvetve is, de ez is épp a CanAmp-pal kapcsolatos. És akkor kaptam egy mailt, hogy megint kaptunk egy díjat! :-)

És most éppen a Canamp fejhallgató erősítő kapcsán! Aztán az is beugrott (meg a blogmotor is figyelmeztetett rá...:-)), hogy ma van Keith Richard 67 születésnapja, nosza füles fel, és "I Can get no...", még ha én most ennek pont az ellenkezőjét is mondhatom a CanAmp-pal kapcsolatban! :-)

Mikulás a kéményben - képekben

2010-12-05T22:46:00.022+01:00

December 4-én szombaton "mikulásoztunk" kicsit a Heednál.

Voltunk is szép számmal, s remélem mindenkinek hozzám hasonló jó kedve volt.

Minden bizonnyal még újat, érdekeset is tudtam, tudtunk mutatni...

A "kibelezett" Obelisk PM sokak érdeklődésének tárgya volt.

A "double-decker", azaz dupla-Enigma pedig elég sok meghökkenést váltott ki, ahogy láttam...:)

Bevégeztetett..?

2010-11-23T08:37:00.169+01:00

Nem is olyan régen arról írtam, hogy én milyen élvezettel turkálok a még megmaradt lemezüzletek polcain. Akkori írásom "némi" rosszallást váltott ki, különösen azért - gondolom én - mert hangminőségtől függetlenül, pusztán a hanghordozó megjelenési formája okán tettem egy megjegyzést ami miatt néhányan úgy vélték, hogy meg- és elítéltem a számítógépes zenelejátszást.

Igaz, akkor nem merültem bele a magyarázatba, hogy mit értek ez esetben a forma és a tartalom kettősségén, de nem is éreztem szükségét. Úgy véltem, hogy mindenki érti a "gyorséttermi" hasonlatomat, de így utólag be kell lássam, hogy félreérthető volt a dolog.

Wifin kommunikáló "zenelejátszó-egység"

Ám igaz ami igaz, a forma azért meghatározza az alkalmazható jelzőket, függetlenül a tartalomtól. Jamie Oliver iskolai közétkeztetéssel kapcsolatos kísérlete is nemes szándékú, sőt nagyszerű ötlet, de ettől még senki nem gondolja a menzáról, hogy az egy meghitt étterem. Na mindegy, erről majd még sokat kell a jövőben beszélni...

Ezen írásom mindösszesen három hónappal ezelőtt született és annak biztos tudatában, hogy adva van egy közö(n)sség - egy korosztály - ahol bizonyára sokan osztják még a nézeteimet, ahol talán fel sem merül, hogy az otthoni PC akár zenehallgatásra is alkalmas lehet-(ne!). Ám alig telt el ez a 3 hónap (!) és egyszer csak azzal szembesültem, hogy az e tekintetben "legkonzervatívabbnak" vélt ismerőseim közül többen is, nem csak használni kívánják az új formátumot, de teljes egészében át is akarnak állni rá! Mármint a számítógép/streamer alapú zenelejátszásra. Ezerszám szeretnék "berippelni" CD-iket, LP-iket és aztán eladni azokat.

Most nem e dolog nyilvánvaló kérdéseinek feszegetésével foglalkoznék. Vagyis egyelőre nem az foglalkoztat, hogy vajon kinek lehet majd eladni eleddig nagy értékűnek gondolt lemezgyűjteményeket - hiszen a vásárlók is gondolhatják, hogy egy 1 TB-s "wincsi" is elegendő. (Persze azt az 1 TB-t is fel kell tölteni valahonnan, de mint mondtam, most nem is ezzel foglalkoznék.) Abba sem merülnék el, hogy vajon egy high end LP játszó hangjához szokott fül hogyan fog megbirkózni egy laptop vagy egy streamer (ami nem más egyébként, mint egy "lebutított" számítógép) kínálta audio reprodukciójával.

De elgondolkodtam valamin. Ülök itt a lőrinci házban, amiben központi gázfűtés van. Valamikor a '80-as évek derekán Édesapám - nagy nehezen - ráállt az akkor oly nagyon népszerű nézetre, miszerint a gázfűtésnél jobb nincs is! Igaz építész Nagyapám megtervezte már a ház központi fűtését egy "mindenevő" kazánnal - a pincében természetesen, onnan a falba felvezetett csövekkel, láthatatlanul - de a gáz olyan olcsó volt, hogy értelmetlennek látszott bonyolultabb szisztémákba pénzt ölni. Aztán eltelt 25 év és ma könnyes szemmel nézegetem Nagypapa terveit a vegyes tüzelésű kazánról. A gázszámla ugyanis lassan kifizethetetlen - de ami ennél is rosszabb, hogy a központi gázellátás már nem nyújt biztonságérzetet! Mert ugye akár áramkimaradás, akár gázkimaradás... és biza gyorsan nagyon hideg lesz Envoyokat hallgatni!

Így aztán most a karácsonyi "ajándékom" valószínűleg egy kandalló lesz, mert van a kertben vagy úgy 60 mázsa fa (ez csak a kertben kivágott fákból!), az egy darabig elég. És persze a hangulatáról ne is beszéljünk, hogy milyen érzés a lobogó tűz mellett ücsörögni és Álmost simogatni - kezemben egy pohár Don Bartolomeoval.

Igaz, ehhez fát is kell vágni, behordani, hamut üríteni... a boros poharat pedig elmosogatni, hogy holnap este is jó érzéssel vehessem ki a szekrényből.

Mi köze mindennek az "LP/CD kontra steamer" kérdéskörhöz? Talán nem kell elmagyaráznom...:-) De annyit azért hozzátennék, hogy "AZ" az LP ott a polcon 50 év múlva is éppen "AZ" az LP lesz. És bármikor szabad akaratomból választhatom, tehetem fel a lemezjátszómra. A Mac iTunes program pedig már most is az "ő szabad akarat"-ából rendezi át a zenei gyűjteményeket! Ki tudja, esetleg hamarosan már nem is kell letölteni a dolgokat, mert felesleges lesz, majd egy központi szerverről - természetesen újabb "érmék bedobásával" - elérhető lesz, amit hallgatni akarunk. Vagy esetleg nem is az, amit mi akarunk hallgatni, hanem amit hallgattatni akarnak velünk...

Emlékszem, valaha a Múzeum körútra jártunk, hogy "halált megvető bátorsággal", a kapualjban, feketén lemezt vegyünk. Aztán hazavittük, majd feltettük a NAD-ra, vagy Duálra. Nem sokkal később tele voltak lemezekkel, CD-kel a boltok. Már ugye csak haza kellett vinni és feltenni. Most ott tartunk, hogy elég letölteni és utána egy klikkel elindítani. Már csak egy lépés van hátra: le sem kell tölteni, indítjuk némi zseton ellenében egy központi szerverről. Vagy mégis van tán ezután is egy utolsó lépcső? ...a hetedik szoba? Igen, sajnos van.

A számítógépünk, ill. a netes kapcsolatunk "ismer", mert az idők során a klikkeléseink kiértékelésével megismert és kielemzett. Ha leülünk a géphez, vagy ne adj Isten csak belépünk a szobába, elindítja azt a zenét, amit "szerinte" éppen most hallgatni szeretnénk. Vagy hallgatnunk "kellene"... Innen már csak egy ugrás a gondolatkontroll, ill. befolyásolás.

"1984"...vagy "Brave New World".. nincs már messze... És akkor... bevégeztetett. Az emberi kényelemszeretet - más szóval a konformizmus - győzelmet arat az individuum felett. És mire felébrednénk, késő lesz. nagyon késő. De azt hiszem ezzel kicsit előreszaladunk az időben. Bár...

Ámde mielőtt megint komoly sértődések elindítójának bélyegezne bárki, természetesen jó "szolga" módjára magam is megyek a dolgok után. Az USB csatlakozós DA már a piacon, hamarosan jönnek a rokonok is. (:-)) És persze még a streamer is, előbb-utóbb... Egy gyártó ugyanis ne szenvelegjen. Viszont a véleményét - a blogján, baráti körben - ugyan már, hadd mondja el...:)

Heed goes UK .. a look-out in the Holy Land of Hi-Fi

2010-11-19T20:26:00.283+01:00

Nem tudom már pontosan, hogy hányszor jártam az Egyesült Királyságban. Először 1982-ben, de akkor még a hifi egy 19 éves és vasfüggöny mögül "szabadult" fiatalember számára a londoni Tottenham Court Roadot jelentette, 'csilivili' japán hifi-tornyaival, roskadásig megrakott polcaival és ámulatba ejtő kínálatával. Nem is gondoltam akkor és ott a kirakatokat és polcokat bámulva, hogy hamarosan a brit föld és az audio szakma számomra egy egészen más dimenziót fog jelenteni.
Most, messze több mint negyed századdal a szájtáti ifjú első élményei után, ki tudja hányadszorra, hány tucatnyi hivatalos és nem annyira hivatalos látogatásom után újra a ködös Albionba lépve azt gondoltam, hogy sem a szakma, sem Anglia maga nem sok új élménnyel fog szolgálni.
Nagyot tévedtem.
Először már rögtön az első reggelen, mert a ködnek nyoma sem volt - pedig erősen november idusát tapodtuk -, csodás reggelre ébredtünk! (Hozzáteszem, hogy azért jó néhány sztereotípiát a szigetországgal kapcsolatban szeretek "rombolgatni". Sokszor voltam nagyszerű időjárásban arrafelé, ahogy a felénk bután rögzült "jaj de csúnyák az angol lányok" képről is egészen más a véleményem, de ez egy egészen nagyon más blognak lehetne a témája, persze!:-))

No azért másnapra megkaptuk rendesen a ködöt, de ne szaladjunk előre! Első nap tehát csodás napsütésben vágtunk neki programunknak, ami első ránézésre kicsit 'hivatalosul' hangzott. Délelőtt egy dobozgyártót (készülék ház) indultunk megtekinteni.

Megérkezés után beszélgetés, udvariassági kávé és egyebek, aztán egy kis körséta a gyárban. És a hasra esés, meg az állak leesése. Pontosabban a felismerés, hogy ott miért is működik az, ami errefelé a legritkábban - se... Egy olyan szervezettségű és hatékonyságú üzemet ismertünk meg, olyan hozzáállással és "support"-tal a megrendelő számára, ami erre mifelénk - túlzás nélkül állíthatom - teljességgel ismeretlen. Nem a gépekben láttam kiemelkedőt, azok idehaza is rendelkezésre állnak a hasonló üzemekben. Hanem valami másban, a hozzáállásban. Talán nem véletlen, hogy az üzem területén sorra adták a kezembe a legnevesebb angol (és nem csak angol) gyártók dobozait, amelyek ezen üzemben készülnek. (És mindenféle F1 meg űrkutatás számára készült alkatrészt is!)
Fotókkal egyébként erről nem szolgálnék. Egyfelől nem éreztem helyénvalónak, hogy egy nyeretlen úttörő buzgalmával kattogtassam Pajtás gépemet, másfelől ha tettem volna is, nincs kedvem semmiféle konfliktushoz. Tessék beérni azzal, hogy nagyon ismert készülékek "házait" mutogatták referenciaként. Ki tudja, talán hamarosan újabb érdeklődőknek mutatják meg a Heed dobozokat, mint referencia..? :-)
Állfelvarrás után aztán továbbindultunk megtekintendő egy akril (plexi) üzemet, ahol már prototípusként elkészített teljes Obelisk előlap szett várt ránk.
De mielőtt azonban a plexire térnék, ebéd. Ha ugyanis az ember angol földön jár, akkor azért egy 'lunch' kötelező. És hol másutt is, mint egy igazi angol pub-ban! Mivel Richard (ja persze, eddig el is felejtettem mondani, hogy házigazdánk Ő volt!:-)) ismert egy nem éppen átlagos "műintézményt" ezen az úton, ezért oda tértünk be. Teljesen "proli" angol ebédet fogyasztottunk, "fish&chips" illetve "burger", de ezt itt valami rendkívül jól csinálták (nem csoda, errefelé FRISS halból készülnek az ilyesféle ételek, a burger pedig még csak nem is emlékeztet arra amit a hazai "junk food" kínálat alapján gondolnánk) és itt ittam először "Butty Bach" sört, ami úgy tűnik, hirtelen elő is lépett első számú kedvencemmé e "műfajban"!:-) Tudniillik, "british ale"...

Az ebéd után némileg elpilledve indultunk tovább az akril gyártóhoz. Nos, itt már akkora sokk nem ért mint a doboz gyártónál, de a hozzáállás itt is olyan volt, hogy az ember képes volt még a néhány apróbb kifogását is inkább talonba tenni. Meglátjuk... :)
A visszaút kicsit a "round trip" jegyében telt, gyönyörködtünk a tájban és ki-ki fotózgattam a kocsi ablakán..

Másnap aztán megkaptuk a ködöt! Olyan igazi albioni módra!

Ezen a napon már sokkal "hifisebb" program várt ránk. Kereskedőket indultunk látogatni. Olyat is aki nem foglalkozik (még) Heed-dal és olyat is aki már nagyon komolyan foglalkozik vele! Az első állomás Bath-ban volt, az Audience-nél. Tradicionális angol "retailer for Linn, Naim, B&W, Spendor, Rega, Arcam, Cyrus". Jó kávé, jó beszélgetés és ki tudja, talán még egy leendő Heed viszonteladó is..?
Bath egyébként szép kisváros, érkezésünkre már a köd is felszállt.

De térjünk vissza a hifi(k) világába.
Bath-ból továbbindulva Devon felé vettük az irányt. Tivertonba tartottunk, az Audio Destination üzletébe.

Az üzletet egy házaspár viszi, Mike & Caroline. Itt egy más választék és koncepció fogadott, vagyis szinte egyetlen "british brand" sem képezi a kínálatot. (Azért persze de, csak nem a legközismertebb nevek.) Fő profil a Totem hangsugárzók - és nem csak a kedvünkért a középpontba helyezett Heed!

Angliában valamiért (:-)) igen kedvelik a Heed elektronikákat párosítani a Dynaudio dobozokkal. Ez esetben egy X32 szolgált a lánc végén és bár nem kifejezetten ízlésem szerint való muzsikával szólt egész idő alatt (smooth jazz) azért nagyon rendben volt a hang. Talán mert a helyiség volt vagy 80-100 nm, talán mert nagyon gondos installáció volt, a lényeg, hogy rendben volt. A látogatás aztán nem ért véget a boltban, a csapat - na mit tetszenek gondolni, hol? - egy helyi pub-ban folytatta az eszmecserét! (Valakinek fotózni is kellett, itt épp Miki tartja kezében a gépet.)

Mint rendesen, ennek a pub-nak illetve a környéknek is megvan a speciális söre. (Az a nagyon sötétbarna színű ital ott a kezünkben.:-)). Nem, nem a híres Guiness, hanem ezt úgy hívták, hogy "Chocoholic". Meghökkentően csokoládés aroma, pedig abból egy gramm sincs benne, csak karamelizálják főzés előtt a malátát. (Nem árt tudni az angol 'ale' típusú sörökről, hogy általában lényegesen gyengébbek a mifelénk ismert söröknél, alkoholtartalmuk rendszerint alig haladja meg a 3%-ot és alig van bennük bennük szén-dioxid.) Ez a nap aztán igen későn, majd éjfélkor ért véget mikor a kétórányi (vissza)autózás után elég fáradtan az ágyba dőltünk.
A következő nap nem volt kegyes az idő, masszív esőre ébredtünk ami aztán egész nap abba sem hagyta. Viszont ezen a napon semmi túra nem volt, a Multi Room Co. (azaz a Heed képviselet, merthogy ennek a csoportnak a része a T-Source Ltd.) vendégei voltunk. Sajnos néha egy kicsit unatkozva, ugyanis éppen "tréning" zajlott, azaz a Multi Room viszonteladóinak egy része egész napos tanfolyamon vettek részt a termékek installációját, a velük kapcsolatos kommunikációt és minden egyéb, a korrekt "after sale service"-t szolgáló fejtágítás jegyében.
A 'tréningről' jut eszembe. Sokadszorra is lenyűgözött, hogy Angliában a kereskedők milyen felkészültek, alaposak és tapasztaltak. Nagyon nem véletlen, hogy abban a közegben a hifi/audio kultúra mind a mai napig magas szinten van. És rémisztő az a kontraszt, hogy felénk éppen ez a tudás ami egy kereskedőt, installáló szakembert hitelessé tenne, alig fellelhető. De ez már egy másik téma lehetne, bőséggel.
Haszontalannak mindazonáltal nagyon nem nevezném ezt a napot sem, Richard-dal rengeteg technikai kérdést alaposan átrágtunk, sok érdekes és fontos dolgot átbeszéltünk. Nincs mese, a távkommunikáció korában sem pótolja semmi a személyes kontaktust.

És közben volt időm arra is, hogy az ott felállított Heed/PMC rendszerrel ismerkedjek kicsit.

Unaloműzésként néha átengedtem magam a házimozi/multiroom érzésnek, lévén egy nagyon szép és high tech módon berendezett 'moziszoba' is rendelkezésre áll. És bár igen hatásos volt a dolog ilyen profi környezetben, ezért megállapítottam, hogy én már csak maradi audiofül maradok, a "romba dől a világ de a szuperhős megmenti" életérzést meghagyom másoknak.

E néhány nap koronájaként pedig "búcsúzóul" egy olyan pub-ba látogattunk, amihez foghatóval én angol földön még nem nagyon találkoztam. Volt benne tipikus pub hangulat is, de a konyhája inkább emlékeztetett egy jobbfajta 'Cuisine française'-ra, ám akkora adagokkal ami inkább csak mesekönyvekben szerepel! Az pedig csak 'hab a tortán', hogy volt Butty Bach sörük!:-)

Elköszöntem, elköszöntünk hát megint brit földtől, ilyen otthonos érzés azonban eddig sosem kerített hatalmába. De nem hiszem, hogy hosszú időre nélkülözném a jövőben ezt az érzést! :-)

Utak és dilemmák

2010-11-13T22:49:00.024+01:00

Gábor István - Útelágazások

Még az év első felében történt, hogy egy kedves régi ismerősöm - akivel sajnos a szükségesnél is ritkábban tartjuk a kapcsolatot, lévén ő vidéken él kicsiny gyermekeivel - felhívta a figyelmemet egy blogbejegyzésére és finoman presszionált, hogy a témával kapcsolatban leírhatnám én is a véleményem. No én persze "betettem a fiókba" a dolgot és ott is maradt eddig. De mivel magam is sokat töprengtem az elmúlt időben ilyesféle dolgokon és ma 13-án (igaz szerencsére szombat és nem péntek) egy bristoli utam előtt jutott némi időm megpihenni itthon, hát gondoltam írásban töprengek tovább.

Nem könnyű egyébiránt ez a töprengés. Ugyanis arról van szó, hogy én nem tudom pusztán ideológiai síkon nézni ezt a kérdést. No nem azért, mert a kenyeremet e szakmával (szakmából) keresem. Sokkal inkább azért, mert a világ oly pontján élek, ahol a piac és az individuum nem választható szét. Bizonyára ott, ahol a piac a valós igények és egzisztenciális realitások mentén szerveződött, ott is vannak hasonló kérdések. Csakhogy ott lehet azokról könnyedén beszélgetni.

Itt, Magyarországon sajnos nem. Ugyanis olyan ellentmondások terhelik a pusztán filozofikus útkeresést, amelyeket nem lehet számításon kívül hagyni. Lássuk először is a rideg valóságot. Magyarországon az átlagjövedelem - és azon belül különösen a középosztálynak nevezett ám alig létező társadalmi csoport jövedelme - olyan mértékben elmarad a nyugat-európai illetve tengerentúli nyugati társadalmakétól, hogy már eleve szinte értelmezhetetlenné teszi egy kulturális luxuscikk szerepét. Az "ottani" társadalmi berendezkedés, értékszemlélet és kialakult viszonyok sok évtizedes stabil múltra, alapokra épülnek. Széles körben létezik az 'érték' fogalma úgy fizikai mint átvitt értelemben. A kézzel fogható javakon túl ott van értéke a munkának, az egészségnek,a kultúrának és mindannak ami ezekhez kötődik. Itt mifelénk ugyanakkor az érték az leginkább tárgyiasult dolog. Legalábbis széles társadalmi alapokon így van.
Hadd világítsam meg egy talán furának tűnő gondolattal. Magyarországon a lakosság több mint 80%-a (!!!) a saját tulajdonú ingatlanában lakik. Leszámítva a néhai szocialistának csúfolt rendszerben szerzett ingatlanokat, a mai generációk még nagyobb százalékban a lakásvásárlás felé fordulnak. Mert az ugye érték, kézzel fogható. Ennek okán aztán nagyon kis méretű, rosszul tájolt, rossz környezetben elhelyezett lakásokban él az emberek többsége, miközben ugyan abból a havi költségből bérleményként egy sokkal tágasabb, jobb életminőséget biztosító környezetben is lakhatna! Csakhogy akkor nincs tulajdon, nincs tárgyiasult érték - az életminőség magában pedig nem számít értéknek errefelé!

De kanyarodjunk vissza a hifihez. Ott is megvan sajnos az irracionális probléma. Ha valaki számára ugyanis a vágy tárgya és annak reális megszerzése gyökeresen elszakad egymástól, akkor az csak nap mint nap faramuci (finoman fogalmazva...) élethelyzeteket szül. Vagyis - és ezt sajnos nap mint nap látom - erre mifelénk a fogyasztási cikkek terén az emberek messze lehetőségeik határain túl bolyonganak, merthogy vágyják ámde reálisan el nem érhetnék azt, ami hasonló társadalmi pozíciójúnak gondolt nyugati kollégáik számára valóban természetes. Ezért aztán kölcsönökből, meg hitelekből - netán a családi kassza teljesen szürrealista elferdítésével - megvásárolnak dolgokat, amiket néhány hónap elteltével - nagy értékvesztéssel persze - kénytelenek eladni. Merthogy semmilyen tekintetben nem az övék. :(
Marad a használt piac és a modifikáció. Az előbbi sok furcsasággal bír megint csak. Egyfelől irreálisan magasak az árak - és a legtöbb esetben egy elöregedett, reálisan fel sem újítható készülékhez jut az ember fia, amiről sokszor az is kiderül, hogy már modifikálták, javították (nem szakértő módon), tehát kidobott pénz. A második pedig... ebbe nem szívesen megyek bele, de bizony "bizsu"-ról beszélhetünk. A legjobb esetben is csak oldallépés, leginkább azonban teljes értékvesztéssel járó és visszafordíthatatlan "megoldás".(Ennek sajnos sok új, még értékes készülék is áldozatul esik.)

Ha azonban valaki azt gondolná, hogy pusztán anyagi vonatkozása van a dolognak, akkor valószínűleg nagyon téved. És tulajdonképpen itt kapcsolódom az idézett linkhez. Magyarországon az audio kultúra gyakorlatilag ugyanis pusztán fogyasztási "kultúra", minden más tekintetben lóg a levegőben. Valaha, úgy a '80-as évek végén, amikor kezdett nyílni a világ és az addig kizárólag a Keravill választékára támaszkodó honi "hifizés" hozzájuthatott egyre szélesebb választékhoz, már akkor látszott a baj. Ugyanis a hifi (high end, vagy mindenki nevezze ahogy jólesik) a fotózással egyetemben az a műszaki tárgykultúra, ami nem önmagáért való. Az autó az autó, a jetski az jetski,és a többi, és a többi. A hifi viszont egy köztes tárgy, arról szól (arról kellene szóljon), hogy zenét reprodukál, vagyis kultúrát közvetít. Ha nem teszünk fel egy lemezt - ma már ha nem indítunk el egy file-t - akkor bizony halott vas, semmi egyéb. És ezt a kultúrát nekünk magunknak kellene feltölteni! Azaz a kultúra befogadásának képessége tőlünk függ, nem a vastól! A készülék nem hallgat helyettünk zenét, ahogy egy fényképezőgép sem komponálja meg a képet helyettünk. Márpedig ha csak és kizárólag tárgyban, tárgyakban látjuk az értéket, akkor az nem fog menni. Akkor azok a kevesek, akik gyakorlatilag csak a kulturális részére kíváncsiak a dolognak természetszerűleg elfordulnak, akik pedig csak a tárgyi "értékekre" koncentrálnak, előbb utóbb egy teljesen kifacsarodott érték(telen)rendszer mentén fognak mozogni. A kettő találkozása - ami pedig kívánatos volna, hiszen ezt nevezhetnénk a kulturális javak minőségi fogyasztásának - elmarad.
Márpedig 20 éve ez a legnagyobb adóssága a hazai hifi/high end szakmának. Nem teremtette meg azt a hátteret, amiben az értékek valóban megjelennek, ahol értelmezhetővé válik ennek a témának a jelentéstartalma. Egy-egy fehér holló persze akadt, de azok sorsa sokkal inkább a bukás és nem más volt.

Persze mindez 22-es csapdája. Hiszen ahol a realitás és sz álmok ennyire elszakadnak egymástól, ott nincs is sok esély az alapok megteremtésére. (Vagyis nem volt, mert ma már ez a hajó elment, az audio kultúra alapjait késő lerakni.). Így aztán marad egy lehetetlen helyzet, ahol ki-ki a maga esetlen módján boldogul, egyben töltögetni próbálva ezt az elmaradt hiányt. Kis hatékonysággal, árral szemben úszva, de legalább... És most nem csak a szakmabeliekre gondolok, hanem minden individuumra. Mindannyian esetlenül keressük a helyünket ebben a feje tetejére állt világban.

U.i.: Mielőtt valaki még félreértené írásom lényegét, azaz a "megszemélyesített" problémát, nehogy arra gondoljon, hogy én konkrétan bárkit is felelőssé teszek azért, hogy így alakult. Ezt nem lehet személyekre lebontani, mert az élet --- úgy általában ---- már csak olyan mifelénk, amilyen.. Ez egy mélyen gyökerező társadalmi probléma, nagyon erős szocializációs, egzisztenciális és kulturális gyökerekkel, ahol úgy hozzuk nap mint nap döntéseinket, hogy valójában nem is hozhatunk más döntést. Pusztán csak egy általánosan más aspektusból szerettem volna rávilágítani arra, hogy azért mert szinte bármit 'konzumálhatunk' a globalizáció következtében, nem biztos, hogy azt a "bármit" nekünk szánták.

Szakadatlanul...

2010-11-09T21:50:00.005+01:00

Bár nem olyan régen még úgy látszott, hogy egy lassan 16 éve tartó folytonosság most megszakad, de úgy tűnik, hogy mégsem. Vagyis - bár elsőként regisztráltam és kértem információt a februári high end show-val kapcsolatban - a Zsolt Audio (és ezen keresztül a Heed Audio) nem lesz kiállító a lemezbörzével kombinált audio bemutatón. Sajnos nemzetközi elfoglaltságaim olyan mértékig lekötnek február folyamán, hogy nagy valószínűséggel nem tudom ezt a hétvégét e rendezvénnyel, e rendezvényen tölteni. A lehető legjobbakat kívánva a szervezőknek és a résztvevőknek maradok távolból figyelmes szurkoló.

Gomb és kabát

2010-11-07T21:28:00.276+01:00

Két dolog van alapvetően, ami egy magamfajta enyhén extrovertált, még enyhébben 'publicitiszben' szenvedő tollnoknak a kezét megkötiheti.
Az egyik, ha nincs miről írnia. Az rossz. Mert akkor - úgy általában - nem történik semmi. Olyan, mint amikor a vitorlás a Balaton közepén áll, mert még egy enyhe szellő sem fúj.
A másik, ha túl sok mindenről kellene írni. Ez esetben - csak, hogy a balatoni hasonlatnál maradjak - kicsit túlságosan viharos a víz.

No, most tulajdonképpen egyik sincs, de ha már, akkor már inkább az utóbbi. Vihar ugyan nincs, de azért néhány téma motoszkált bennem mostanában.

Itt van ugye rögtön a frissen bezárt Hifi Show. Részt nem vettem rajta - Zsolt Audioként utoljára 1994-ben szerepeltem* ilyen hazai rendezvényen - sőt még látogatóként sem voltam jelen (annak idején István valamiért mindig fontosnak érezte, hogy nekem is és Alpárnak is névre szóló meghívót küldjön, így szívesen kilátogattam a HES-re, de a Hifi Showra nem hívnak, anélkül pedig tolakodásnak érezném a jelenlétem) a szele mégis elér. No nem is csak annak okán, hogy miért nem veszek részt (erre itt most nem térnék ki, számtalan helyen elmagyaráztam már egyébként) de egy ilyen kiállítás kapcsán felmerülő kérdések nekem is "feltevődnek". Tetszenek tudni, a szobaakusztikával, hozott zeneanyaggal, hangerővel és ilyesmivel kapcsolatban. Túl azon, hogy nem tisztem megválaszolni e kérdéseket, valójában ezek számomra már nem is kérdések - inkább részben okai távolmaradásomnak. Ráadásul némi értetlenséggel bámulom, hogy évtizedek óta a témával foglalkozó személyek - függetlenül attól, hogy a pult melyik oldalán foglalnak helyet - leragadtak itt. Miközben számtalan jó kérdés még csak fel sem lett téve! Egyszóval, erről nem is írnék bővebben. (Pedig igen tetemes méretű fogalmazvánnyá sikeredett amit eredetileg írtam...:-))

Aztán itt van a hangfalak kérdése. Mert az igaz ugyan, hogy befejezettnek tekintettem a "Szin(en)ergiák" sorozatot, de számos igen jó nevű doboz várt volna még bemutatásra. Ám rájöttem, hogy nem igazán vagyok motivált. És nem üzleti értelemben, hanem tematikusan. Én bizony már tudom, hogy mit szeretnék - és a konvencionális hangsugárzás ezt nem elégíti ki.

Még akkor sem, ha képes vagyok figyelni, megérteni , sőt bizonyos értelemben el- és befogadni más koncepciókat. Elismerem, elfogadom - de a magamévá már nem teszem. Egész egyszerűen azért, mert amit én erről gondolok az okoz számomra örömöt, az valósítja meg az ÉN (szvsz!!!) elképzelésemet a zenei reprodukcióról. És valamiért képtelen vagyok nem meghallani a konvencionális sugárzás bármilyen formájában azt, ami számomra életidegenné, végső soron befogadhatatlanná teszi azt. Sajnálom (még, ha kicsit szerénytelenül is hangzik), de ha az embert megérinti az eggyel több dimenzió szele, már nem tud visszalépni. Akkor pedig hiábavalóság állandóan kutakodni egy olyan elvrendszerben, ami az ÉN (szvsz!!) nézeteim szerint eleve nem vezet kielégítő eredményre. Elfogadom, hogy vannak más - akár nem kevésbé izgalmas és érdekes - elvek és utak, hiszen itt minden kompromisszum, de én már a saját kompromisszumaimmal élnék a jövőben. Szóval ez is kicsit okafogyottá vált - még ha jó néhány dobozról már írásban is megalkottam a véleményem. :)

És itt van az unos untalan előkerülő kérdés, a "drága-drágább-még drágább-túl drága" problémaköre. Erről is lehetne tanulmányokat írni, magam is megtettem hol publikusan, hol a fióknak címezve, mára azonban megértettem, hogy értelmetlen. Egy olyan közegben, ahol a legelemibb közgazdasági alapismeretek teljességgel hiányoznak, ahol az erkölcsi, etikai és morális nézetek még csak köszönőviszonyban sincsenek a jelen társadalmunk működésével, formájával és berendezkedésével, ott szinte felesleges bármit is mondani. Afféle pusztába kiáltott szó. Az én mai munkám sokkal inkább kötődik egy kialakult értékek és működő rendszerek alapján felépülő világhoz. És ha szomorúan is konstatálom, a Heed Audio egyre inkább látszik "nem magyar" cégnek akár belföldön, akár külföldön. Made in Hungary - áll a készülék hátlapján, de valójában nem ezt sugallja. Ugyanakkor remélem, hogy ez a szemlélet válik errefelé is uralkodóvá a nem túl távoli jövőben. Ugyanis nagyon jó érzés ott látni azt a feliratot.

*Bár nem szorosan tartozik a mondandómhoz, de akkor a kiállítás után odajött hozzám egy kolléga és finoman elmagyarázta, hogy a kiállításon való szereplésem ellentmondásos. (Úgy látszik, túlságosan tematikusan és hatásosan tudtam bizonyos nézetek mellett érvelni, illetve olyan kérdéseket megfogalmazni ami a high end általános nézetei szerint nehezen elfogadhatóak.) Én átgondoltam a dolgot és igazat adtam neki. Utána már csak és kizárólag a saját rendezvények, úgy mint a talán méltán legendás Korona szálló bemutatók, a Debrecenben és Miskolcon évről évre megrendezett kiállítások jelentették számomra a hazai kiállításon való részvételt. Zsolt Audioként többé nem vettem részt semmilyen "hivatalos" rendezvényen bemutató kiállítóként. Igaz később Csontos István nagyon szerette volna, ha a Zsolt Audio, majd azután a Heed Audio is a HES részévé válna, de erre már sosem került sor.

Újra itt a Mikulás!

2010-10-29T22:33:00.005+02:00

Mondd, Te kit választanál?

2010-10-29T22:20:00.006+02:00

Belebotlottam véletlenül (ez most tényleg véletlen volt, csak klikkelgettem) egy érdekes szavazásba. És lehet, hogy most nagyon sok olvasómat meglepem, de az eredmény láttán erősen meglepődtem. Mit meglepődtem, meghökkentem! A Heed Enigma vezeti a szavazást, nem kicsivel! No, mell kidomborít, has behúz, vaaaaaaaúúúúúúúúúú! Ez igen!
Vagy mégsem?
Természetesen nagyon megtisztelő, sőt hovatovább hízelgő ez az eredmény. De próbáljuk meg egy kicsit racionálisabban és árnyaltabban (is) nézni a dolgot.

Az Enigma - ellentétben egy hangsugárzógyártó általánosnak szánt modelljével - nem egy önálló produktumnak született, hanem a Heed rendszer(ek), azaz elektronikák bemutatására. Elsősorban nagyon szinergikus valami. Egész pontosan a mai Enigma 3SE nagyon is konkrétan így készült. Kis Obelisk/Nagy Obelisk/Még nagyobb Obelisk.., etc., etc... Esetleg más, hasonló koncepciójú elektronikákhoz, na jó... De önálló produktumként? Nem, ez fel sem merült. Persze, korrekt darab - már amennyiben például egy technokrata számára egy nem direkt sugárzó egyáltalán korrekt lehet - de mi értelme az Enigmának, ha a lényeg (egy Obelisk erősítő) elmarad mögüle?

Igaz, sokféle elektronikával hallgatva fejlődött az évek során. Mert persze nem egy gnómot, nem egy mindentől elrugaszkodott és csak teljesen speciális esetben működő készüléket akartam konstruálni. De valahogy mégis, olyan érzésem van ha nem Obelisk erősítővel akarja használni valaki, mintha a lovak elé kötné(nk) a szekeret.

Pedig nem is biztos.. :) Inkább csak arról van szó, hogy az Obelisk erősítő "erősségét" az Enigma tovább erősíti. Azaz a harmóniát és életszerűséget - szemben a hifiben mára oly divatos "akkor is lenyeletem veled ha már csömöröd van tőle" - előnyben részesíti.

Vagyis az Enigma végül is képes Enigmának lenni nem csak Heed környezetben. Sőt! Kifejezetten könnyen hajtható, már amennyire ez ebben a kategóriában elmondható, problémamentes hangsugárzó. Hovatovább - mivel a szobaakusztikára kevésbé kényes direkt sugárzó társainál - tényleg el kell fogadjam, hogy önálló termékként is megállja a helyét.

De, hogy egy általános szavazáson ekkora előnyre tegyen szert... hát továbbra is nagy meglepi nekem! :-)

U.i.: Nem árt tudni, hogy miközben az Obelisk erősítő-család rendre nyeri meg magának a híveit - és ezen keresztül az elismerést, az Enigma soha még csak tesztelve sem volt - mivel gyakorlatilag termék sem volt. A Heed egy elektronika gyártó cég, a világ szinte nem is tud róla, hogy a Heed-nak van egy hangsugárzója is. Tehát a "népszavazást" ez esetben a sajtó nyomása vagy a PR szerepe bizonyosan nem befolyásolta. Gondolom - talán nagy naivul -, hogy a bemutatókon hallott hang az, ami alapján ilyen sokan szeretnének otthon egy ilyen hangsugárzót.

Kis cukiságok LP fanoknak

2010-10-25T23:44:00.000+02:00

Esett itt már annyi sok szó oly sok mindenről, de bizony néhány apró - ám annál fontosabb dologról nem. Például, ha mondjuk történetesen LP-ket szeretnénk lejátszani, akkor ahhoz kell ugye egy lemezjátszó. Azaz egy futómű, amin hangkar van és abban egy hangszedő. Ilyesmi(k)ről például már esett szó...

Aztán kell egy korrektor (leginkább RIAA szabvány szerinti), azaz lemezjátszó előerősítő. Na erről sem ártana szót ejteni, most azonban mégsem ez adta az apropót. Maradjunk még magánál az LP-nél, mert ugye mi is kell (még) annak lejátszásához? Ha esetleg elsőre nem ugrana be, akkor az élet hamarosan felhívja rá a figyelmet, éspedig a lemezeink (LP-ink) tisztítása. Mert ez ugye egy mechanikus lejátszás (tulajdonképpen a legkorszerűbb 100 k$-os 'pörgető' is Edison találmánya alapján működik!) márpedig az koszolódik! És ha koszolódik, akkor időről időre tisztítani kell(ene)!

Van ugye a lemezmosás, amit komolyabb lemezgyűjtemény esetén leginkább egy saját lemezmosó géppel végez az ember, kisebb számú lemezt pedig "bérmosat". Igen ám, de az nagyon munkaigényes, valamelyest költséges, továbbá nagyon, de nagyon időigényes - és mivel kémiai eljárás, azért nem is mindennapi feladat. De azt a fránya port csak el kéne tüntetni minden lejátszásnál..!
Erre eddig szinte egyetlen ismert mód terjedt el, az un. "szénszálas kefe". Én a magam részéről ugyan negyed százada keresztesháborút vívok ellene, hiszen aki emlékszik még általános iskolai fizika kísérletekre az tudja, hogy nincs is ennél hatékonyabb mód az LP-ink (azaz vinyl alapú lemezeink, köz,- és szlengnyelvben a "bakelitjeink") statikus feltöltésére, de ettől még széles körben népszerű. Ám a valami ellen folytatott háború sosem oldja meg a problémát, csak a valamiért (!), így aztán kerestem egy hatékony lemeztisztítót. Sokáig a Discwasher cég plüss "keféjét" használtam, ami ugyan nem olyan jó (nem elég hatékony), de legalább nem is olyan rossz mint a szénszálas kefe.
Az élet fintora, hogy a megoldás szinte a szememet verte ki. Minő szégyen (hiszen én volnék a Roksan hazai "képviselete", vagy mi...) egy vevőm hívta rá fel a figyelmemet, így rendeltem néhányat, próbára. Aztán azóta igen boldogan teszek fel egy-egy LP-t és lepődöm meg, hogy az mennyire nem pörcög meg serceg, és még csak egy szobányi takarítógépet sem kellett üzembe helyezni hozzá 110 dB hangerővel.

Ez a fura szerzet, ami kétféle "szőrös" anyagból,meg egy komoly alumínium tönkből áll, akár 2-3 körbefordulás alatt totál eltünteti a port a lemezről, és még csak fel sem tölti azt! Használata nagyon kézhez álló és egy kis gyakorlással a szíjat sem viseli meg túlontúl nagyon, továbbá teljesen száraz eljárás. (Mert ugye a tányér fékezése nem kis feladatot jelent egy-egy nem túl nagy nyomatékú motornak.)

A százezernyi apró "szőrke" olyan hatékonysággal tisztítja a barázdákat, amihez foghatóval még nemigen találkoztam. (Kivéve a mosás, de azt már előbb kitárgyaltam.) És ez az "izé" évek óta a szemem előtt volt, de nem foglalkoztam vele...:( Egyébként ha nem is filléres "kiegészítőről" van szó, azért nem aranyárban mérik. Mai "Ł/HUF" kurzus mellett úgy szűk 20 ezer forint. Persze a szénszálas keféhez képest sok, a szénszálas kefe károkozásához képest viszont ingyen van!

És ha már "accessory", akkor egy másik - igaz ez már régóta aktívan használt - kiegészítő. Éspedig a Roksan (valószínűleg távol-keletről származó) digitális tűmérlege. Ára szintén úgy szűk 20 kHUF és ez - ellentétben a lemezek napi tisztításával - ritkán kellő tartozék, de akkor aztán nagyon kell! Mert egy egy drágább hangszedőt beállítani nagyon precíziós feladat és a hangminőséget alapvetően befolyásolja például a tűnyomás.

Ezzel a digitális tűmérleggel ezred mN (köznyelvben gramm) pontossággal be lehet állítani a tűnyomást. És aztán pedig ugyanilyen pontossággal lehet időről időre ellenőrizni. Ezeknél a finommechanikai szerkezeteknél arról sem szabad megfeledkezni ugyanis, hogy egy beállítás sincs "örökre vasalva"!

És ha már így belemerültem a(z) (analóg) kiegészítők világába, akkor azért nem hagynám ki a végén a Roksan R-MAT5 lemezalátétjét sem.

Ez ugyan már hosszú évek óta kapható és még csak mérni sem lehet vele semmit, de annál inkább hasznos kiegészítő. Nem csak Roksan lemezjátszókhoz, hanem bármely fémtányéros készülékhez. Mert, hát igen. Az analóg (LP) technika ennyire háklis dolog. Még egy lemezalátétet is meg lehet hallani! És, hogy mennyire? Nem tudom, itt nincsenek lineáris összefüggések. De ha az ár/minőséget nézem, akkor helyre kerül a dolog, ugyanis ez is egy szűk 20 ezer forintos "up-grade", annyit pedig még az én reménytelenül szkeptikus nézeteim szerint is megér.

U.i.: Nem vitatom, így utólag elolvasva ez most egy kicsit "PR" szagú írás, nem annyira "blogos". De azt hiszem belefér - már csak annak okán is, hogy a Heed/Zsolt Audio semmilyen más PR felülettel és formulával nem rendelkezik. Egyébként is, ha túlságosan PR-nak tűnne, hát utána lehet járni...:) Nem is beszélve arról, hogy pl. a lemeztisztítás szerintem a legtöbb LP barát számára egy folyamatos "fejfájás", megoldatlan probléma. Hátha tudtam egy használható ötlettel szolgálni!

The next d'O(o)r

2010-10-22T19:24:00.010+02:00

Bevallom, hogy amikor úgy jó másfél hónappal ezelőtt a hír a fülembe jutott, majdhogynem kétkedve fogadtam. Őszintén szólva a legrejtettebb reményeim között sem szerepelt, sőt még csak meg sem fordult a fejemben, hogy idén is... (Ha egyáltalán bármilyen halvány gondolat e tekintetben felmerült bennem, az éppen nem egy újabb erősítő kapcsán történt.) Már az előző két évben is hihetetlennek tűnt, hiszen egy ilyen kicsi cég, mindenfajta marketing és piaci nyomulás nélkül milyen eséllyel indulhatna olyan vetélytársak között, akik a "csapból folynak ki" a sajtó és a fórumok hasábjairól vagy a kereskedők eladási listáin a topon vannak? Reklámok, promóciós vacsorák és a cég által fizetett 'tanulmányutak' nélkül vajon mekkora csoda kell két Diapason d'Or díj elnyeréséhez? Vagy ha tetszik, tényleg mennyire nagyon jó kell legyen valami, hogy mégis visszautasíthatatlan legyen?
Na, és háromhoz...? :)
Mert igen, a hír igaz! A héten megjelent Diapason magazinban olvasható! Idén egy újabb Heed erősítő kombo, méghozzá az alig frissiben bemutatott '4 dobozos' Obelisk szett elnyerte a Diapason d'Or-t, méghozzá most már olyan illusztris ligában indulva, ahol Nagrák, Accuphase-ek, Luxmanek és VTL-ek bizonyultak méltónak hasonló elismerésre!

Remélem, a címben használt hasonlat találó. Ez már markánsan egy következő ajtó. Ezzel a díjjal végleg nyilvánvaló, hogy a Heed Obelisk koncepció nem csak a "muzikális középkategória" legális szereplője, de nagyon komoly high end berkekben is teljes jogú vetélytárs! Igen jó olvasni az összegzésben az alábbi sorokat:
"A tavalyi Obelisk PE/PS kombót nagyra értékeltük selymesen sima, felszabadult és nyitott előadásáért, amely a legjobb csöves erősítőkre emlékeztetett, főleg hegedű- és énekhangoknál. A lenyűgöző új szett mindehhez még képes hozzátenni egy béklyóktól mentes, roppantul széles dinamikatartománnyal rendelkező, igen életszerű reprodukciót. A zenei előadás rendkívül gördülékeny, szabadon áramló és 'spontán', igen közel áll az élő zenéhez. A tónusok változatos színekben ragyognak, nagyon természetes és realisztikus benyomást kölcsönöznek a hangképnek. A hangszínpad mély, a felbontóképesség pedig a HD Micromega Air Stream WM10-re emlékeztet. A hangbalanszról, sztereoképről vagy a hang definiáltságáról szükségtelen bármit is mondani, mindez itt magas szinten eleve adott. Mindenekelőtt a dinamika visszaadása és a kifejezőereje az, amely ezt rendszert alapvetően megkülönbözteti az erősítők nagy többségétől."

+ rendkívül széles dinamikasáv
életszerű, eszköztelen előadás

– semmi említésre méltó"

U.i.: Elnézést kérve mindazoktól, akik esetleg soraimat túlságosan 'túláradónak' vélik, én ilyenkor egy kicsit úgy érzem magam, mint a sportoló aki a dobogó legfelső fokára állhat. Beérett egy nagyon hosszú és fáradságos munka gyümölcse, ilyenkor talán szabad kicsit szentimentálisabbnak lenni. Holnap aztán már inkább a józanság ideje jön majd vissza újra, hiszen ennek az elnyert eredménynek meg is kell felelni, ami további kemény munkát jelent.De addig lehet egy kicsit "kirúgni a hámból"..! :-)