És bár az új Si több ponton is markánsan eltér az elődjétől, sem mint csak az előlap színében, én mégis egy kicsit szomorú vagyok.
Igaz, kapott egy optimális digitális bejáratot, ami fontos volt, hiszen eredetileg sem a csatlakozás, sem a tápellátás tekintetében nem egy D/A kártyára, hanem egy phono-előerősítőre lett tervezve. Igaz, kapott egy igazán nagy ráhagyással túlméretezett tápszűrést, ez már nincs "kihegyezve" mint az 'előd' verzióban, bár sok gond azért ott sem volt vele. Igaz, kapott egy olyan új NYÁK lemezt, ami a végfoka esetében az eddigi áramértékek akár négyszeresét is képes probléma nélkül kezelni, és ennek bizony az X2 tápegység fényében komoly szerep jut. Igaz, megkapta az előfok hangerőszabályzó paneljét, így itt már a "mute" funkcióra is lehetőség van. Igaz, mindennek tekintetében nem csak mért paraméterei, de auditív tulajdonságai is javulást mutatnak - talán nem is csak marginálisat az elmúlt néhány hónap visszajelzéseiből leszűrve.
De én mégis picit szomorú vagyok. Mert nagyon közel áll a szívemhez, amikor akár egy évtized távlatából is egy termék az, sőt pont ugyan az, mint volt egy évtizeddel ezelőtt. Mint például a Quasar phono előerősítő. Nekem még egy olyan "változás", mint a fehér előlap - ami nyilvánvalóan nem befolyásol semmit a készülék (hang)minőségét tekintve - is éppen elég emészteni való. Tudom, nem ilyen világban élünk. Még, hogy évtizednyi változatlanság? Hiszen aki nem újít meg egy terméket évente, az halott. Sőt félévente! A nagy és konzumcégek a marketing miatt, a kicsik meg eleve kénytelenek "újítani", hiszen az egyedi gyártás szinte kizárja két széria egymás azonos követését. (Még kisebbeknél ez két egyforma készülékre értendő...:))
De én akkor is szomorú vagyok, hiszen fél évtizedig az Obelisk Si úgy készült, hogy egy első sorozatból egy példányt és egy néhány hónappal ezelőttit nyugodtan egymás mellé lehet tenni - azok igazi egypetéjű ikrek! Én azonban már csak olyan maradi vagyok, hogy hiszek az érték áll(and)óságában.
És szomorú vagyok, mert bár az Obelisk család időközben egy átfogó és nagyon széleskörű igényt kielégítő elektronika családdá nőtte ki magát, az Si valahol mindig az "A" bizonyos darab marad.
Hogy lehet e egy erősítő olyan domináns és meghatározó modell, mint a '80-as években volt néhány, erre mindannyian tudjuk a választ, nem. Mégis úgy érzem, hogy az Obelisk Si külföldön - és egy picit belföldön is - valamiféle kult-dominanciát azért kiharcolt magának.
És bár remélem, hogy ez persze nem fog csorbát szenvedni az "upgrade" modell miatt, én magamban azért csak csak egy picit szomorú vagyok... :)
Egyébként pedig eszembe jutott egy régi történet még a '80-as évek elejéről.
A Rega akkor mindösszesen egyetlen készüléket gyártott, a Planar 3 lemezjátszót az RB300-as hangkarral. (Na jó, már a Planar 2 is létezett az RB250-nel, de arról mindenki tudta, hogy az mi és miért! :)) És egyre erősebben noszogatták Roy Gandyt, hogy ugyan már, mikor rukkol elő egy új fejlesztéssel? Erre aztán ő kihozta a zöld színű Planar 3-at, majd minden évben egy új színt (sárga, fehér és az a rettenetes rózsaszín-lila!:)) Mondván, új fejlesztés..:)
Mint fent írtam, az új Si legkevésbé fontos "upgrade"-je az előlap színe - meg aztán ilyesfajta "arroganciára" én nem is lennék képes - de sokszor olyan jó volna, ha a fejlesztés ma is kimerül(het)ne ennyiben... :)