Nem, mintha a NAD 4020 tunerrel sok problémám lett volna. Mondjuk a küllemét nem igazán kedveltem, de a hangjával elégedett voltam. Teljesen minimalista volta sem zavart, egyetlen adót hallgatok, mégpedig a Bartókot, azaz az FM105.3-at. De az ION tuner csábított, amit azt hiszem, nem igazán kell magyaráznom, hogy miért is.
Szóval ma eszembe jutott, hazahoztam és bekötöttem. Mint elődje, ez is csak egy darab dróttal megy antenna gyanánt, viszont itt Lőrincen a domb tetején ez több mint elégséges. Talán egy tetőantennával még tovább lehetne csiszolgatni, de így is zajmentes és stabil vételt biztosít.
És (szerintem) gyönyörű készülék!
Éppen Dvorák Csellóversenyét hallgatom (Pierre Fournier, Széll György/Berlini Filh., 1962), zseniális! Azt hiszem, a következő napokban megint kicsit nagyobb figyelmet fogok fordítani erre a műsorforrásra, már csak azért is, mert rémisztő híreket lehet hallani az MR3 háza tájáról. :( Például olyanokat, hogy "popularizálni" szeretnék ezt az adót is. Tehát ki kell használni, amíg még lehet!
Amikor egyébként ilyen előadást hallok eszembe jut, hogy be kéne üzemelni valamelyik évek óta porosodó magnómat, mondjuk a Nakamichi LX5-öt és meg kellene örökíteni ezeket a kivételes felvételeket. Persze tudom, ezek is már mind digitalizáltak, akár egy jobb CD íróval is megoldhatnám a feladatot, de azért mégis más a 'feeling', ugye...:)
Tartok tőle azonban, hogy amíg a tuner még jó szolgálatot tesz (egy darabig), a magnó már megmarad relikviának, kedves emléknek. Elmúlt az a kor amikor a rádióműsorokat vadászva, remegő kézzel a "pause" gomb felett vártuk a pillanatot, hogy le ne maradjunk egy-egy kedves zenedarab rögzítésének lehetőségéről. Ez már egy más világ, és máshogy is fogyasztjuk el azt. A magnó még a magamfajta, erősen konzervatív audiofülnek is inkább már csak ipari és/vagy személyes emlék, kortörténeti lenyomat.