Igen, hazahoztam - megint - az "audiós ámítógépet" és éppen hallgatom is. Nincs mese, szorít a cipő, azaz a határidő, mert őszre ennek késznek kell lenni! Sőt, hoztam még 'spéci' USB kábelt is, mert nehogymá' szó érje a ház elejét, hogy én ezt a technikát is csak a villanyvezetékeimmel használom, netán ezáltal hátrányba helyezem. Igaz, mást se nagyon használok spéci kábellel, de hátha épp az USB drót, ugye... :)
A kábel milyenségét nem boncolgatnám, mert nem volna hiteles. De persze nem gondolom, hogy ezzel bármi újat mondanék olvasóimnak. Mindegyik oldal - köztük a szkeptikus és a hívő - jól ismeri álláspontomat és gondolom ki-ki úgy fogad vagy utasít el, ahogy vagyok. Mindenesetre a házi feladatot letudtam, "meghallgattam" az USB kábel megváltó szerepét - csak számomra a megváltás maradt el. Már megint. De mint mondtam, nem ezt boncolgatnám.
Miközben írok és egy jóféle etyeki Irsai Olivér fröccsöt kortyolgatok (a Szt. István Korona 2010-es Irsai Olivérje zseniálisan sikerült és szó szerint fillérekbe kerül, egyébként...), csak úgy hallgatom Balázs Elemér "Around the world" felvételét...
Micsoda viselkedés! :) Ahelyett, hogy feszült figyelemmel, a pozíciómat milliméter pontossággal megválasztva, vigyázz-ülésben és minden idegszálamat kihegyezve keresném az apró részleteket a reprodukció hangjában, én csak úgy hallgatom a zenét..! Mit csináljak, már csak így halok meg, hogy vagy megy valami magától értetődőn és elementárisan - vagy nem megy, de akkor megette a fene az egészet. (Lehet, hogy itt a gond az USB kábellel is...:))
És ahogy ilyen 'hányaveti' hozzáállással éppen belemerültem a Balázs Elemér Group world music világába, beugrott egy kép az idei müncheni HES-ről.
Egy kedves barátunkkal beszélgettünk a bemutatóján, amikor egy különös "érdeklődőre" lettem figyelmes. Először azt hittem, hogy egy walkmant (bocsi, ma már mp3 lejátszónak hívják az ilyesmit) hallgat. Micsoda bolondság, gondoltam magamban. Beül egy csillió €-s rendszer demojára, és walkmanozik! De aztán figyelmesebben megnézve 'kicsit' jobban meglepődtem..!
Az úr kezében lévő tárgy ugyanis nem egy mp3 lejátszó volt, hanem egy hangnyomásmérő eszköz, a fején lévő fejhallgatóban pedig kevéssé valószínű, hogy az előtte nap letöltött új kalózfelvételen található RHCP koncertet hallgatta. Annak sem adtam sok esélyt, hogy a M,O,C vagy a HES részéről kirendelt hivatalos akusztikus lett volna, aki a megengedett határokon belüli hangnyomást ellenőrizte - lévén nincs tudomásom arról, hogy ilyen korlátot hivatalosan bárki is állított az adott rendezvényen.
De akkor mit csinált..?!
Bizonyára a képernyőn leolvasható paramétereket és az 'analyzeren' digitalizált hangot elemezte és állította egymással párhuzamba. Bizonyára. Vagy mit tudom én...
Ő ebben találja meg azt a "többletet", amit a hobbija miatt keres, valószínűleg. Ahogy vannak, akik a kognitív disszonancia feloldásának lehetetlenségében teljesednek ki , meg olyanok is, akik egy egyszerű geometriai feladatot is differenciálegyenletek felírásával oldanak meg.
Számukra valószínűleg létezik a "Sci-Fi", azaz a "tudományos-hanghűség". Valami nagyon komoly, nagyon bonyolult és nagyon emelkedett dolog, tele olyan okossággal amit néhány 'szakértőn' kívül a kutya se ért. (És persze az a néhány 'szakértő' egymással sem ért egyet, merthogy nem is értik egymást...) Ahol a nanométerek milliomodjai vannak felruházva mindent eldöntő szereppel, ahol az évtizedeken keresztül véget nem érő tudálékos boncolgatás a lényeg - régen elfelejtve már bármiféle elementáris hatást. Igaz ugyan, hogy ezeket az "expert" urakat (mert természetesen kizárólag urakról beszélhetünk, hölgyek ezt olyan nagy ívben elkerülik, hogy ők ilyenkor egy másik univerzum lakóinak tűnnek) egy olyan egyszerű beugratással is falhoz lehet állítani, hogy mondjuk a hangfalak fordított fázissal mennek, csak éppen senki nem veszi észre...:(
Hogy én mos már megint cinikusan és szarkasztikusan állok a hifi (vagy high end) 2011-ben létező valóságához? Akár még lehet is, bár inkább szomorkodom. Valaha, amikor a hifi még sokkal szélesebb körben töltött be szerepet az emberek mindennapjaiban, az effajta hozzáállás is(!) bőven elfért. Szinte fel sem tűnt. És jól használható nézet volt az, hogy "Mindenki úgy élvez, ahogy tud." Mára azonban ez kicsit arrogáns megjegyzés, mivel lassan élvezni már szinte senki nem tud. Mármint a világ e szegmentében.
Negyed század után meglepetés már nem érhet - gondolom sokszor. És persze ebben van is valami, hiszen ha az elmúlt 25 évben megtapasztalt "idiótaságok gyűjteményét" fellapoznám (amit egyébként soha nem írtam meg) akkor egy elég vaskos kötetben lapozgathatnék.
De azért néha még egy-egy újabb bejegyzés belefér ebbe a képzeletbeli kötetbe.:)
Közben pedig bekerült a DT-be a Balázs Elemér Group lemeze. Ki tudja, hogy történt, csak úgy egyszer már az szólt az ámítógép helyett.
Fene aki megeszi, pedig már éppen meggyőztem magam kicsit. :) Legalábbis auditív értelemben. Úgy egy fél órára. De ezt a fránya DT-t nem szabad csak úgy, csak hirtelen. :) Várni kellett volna másnapig. Rá se merek gondolni, hogy mi lenne ha... fekete lemezen is kiadták volna..! :)
Na megyek, közben elfogadható 32 fok lett kint, elviszem Álmost az alkonyatban csatangolni.